 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (3. rész)
|
Mindenesetre nagyon egyszerű dolog lett volna alkalmi
népszerűséget szerezni, mondván: le kell az építést állítani. Nos,
nálunk számos példa mutatja, hogy bizonyos időszakokra jellemző
hangulatok később megváltoznak, nem igazolódnak. Utalhatok a
Széchenyit ért támadásokra, a Lánchíd építése miatt, vagy
emlékeztetnék a metróépítés körüli óriási vitákra, amelyek az 50-es
években folytak. Szóval: csak közhangulati alapon dönteni és
megegyezést keresni, az nagyon ,,egyszerű,, politizálás lenne. És
látom a veszélyét is annak, ha az ország igen nehéz helyzetében a
pillanatnyi érdekek, a taktikázás, a hangulati elemek alapján hoznak
meg felelősségteljes döntéseket. Ám a nagy gondokat nem a
percemberek fogják megoldani.
x Hallatszottak olyan vélemények, hogy a vízlépcsőtől
függetlenül is meggyengült az Ön pozíciója a kormányban. Mintha
egyre kevésbé volna jó ,,ajánlólevél,, a Kádár Jánoshoz, az ő általa
fémjelzett politikához fűződő, közismerten szoros kapcsolata.
- Nem tartozom azok közé, akik a múltjukat megtagadják. Annak az
időszaknak az alapos, hozzáértő, higgadt értékelése még késlekedik.
Egyesek, bizonyos csoportok, csak egyoldalú, felületes, gyakran
tendenciózusan negatív véleményeket hangoztatnak. Tudom, hogy milyen
hibák voltak, s nagyjából azok forrását, összetevőit is ismerem.
Mindent egybevetve, nem volt egyértelműen negatív az elmúlt
harminc-egynéhány év. Én vállalom ezt a múltat, s benne a magam
szerepét is. Az a rendszer jól kihasználta a politikai modell által
nyújtott lehetőségeket; 1957-ben szakított a sztálinizmussal, a
reformok útjára lépett gazdasági, társadalmi értelemben egyaránt.
Viszont súlyos politikai, gazdaságpolitikai hibák történtek, s a
pontos feltárással tartozunk a népnek és önmagunknak is. Ez kell
ahhoz, hogy tiszta szívvel vállalhassuk a jövőnket.
Kádár Jánosra én mindig felnéztem, tiszteltem, s rengeteget
tanultam tőle. Így voltam vele a múltban is és vagyok most is. És
semmiféle konjunktúra hatására nem vagyok hajlandó ettől elállni;
nem szeretem a politikai ócskapiacot. A mostani pozícióm, az
egzisztenciám féltésével pedig nem vagyok elfoglalva. Kollégáimmal
együtt tempósan, alaposan végzem a munkámat, s vívom a mindennapi
csatáimat a környezet, a környezetgazdálkodás érdekében. (MTI)
1989. május 4., csütörtök 21:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|