|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
A radikálisok kongresszusa Budapesten 1.
|
1989. március 12. vasárnap (MTI-Panoráma) - ,,Cicciolina pártja,,. A magyar köztudatban így rögződött az olasz eredetű Radikális Párt neve, hiszen éppen a magyar származású pornósztár politikai felkarolása teremtette meg számára szenzációs hírnevét a Duna partján. Az ily módon keltett visszhang azonban kicsit hangosra sikerült, és a Cicciolina-krónikák túlzott harsánysága talán elnyomta a párt valódi arculatát - tetteit és szavait.
A Radikális Párt ugyanis kerek, a szenzációhajhászáson túlmutató politikai filozófiával küldte képviselőjét Budapestre, alapítójának, Marco Pannellának a személyében. Azt kérte, - és el is érte - , hogy a radikálisok soron következő kongresszusát hazánk fővárosában rendezhessék. Nem idegen országot képviselő párt állt elő ezzel a kéréssel: ez ugyanis ,,transznacionális,, ,vagyis mindenfajta állami kereteken túlmutató politikai szervezet, amely ,,pártok felettinek,, is vallja magát - nem kíván egyetlen más erővel sem versengeni a hatalomért, az intézmények meghódításáért. Pedig a Radikális Párt Itália túlburjánzó többpártrendszerének a méhében fogant. A hetvenes években jött létre, és kezdettől fogva merészségéről, szokatlan színpadiasságáról, a bürokratikus intézményrendszerrel szembeni ,,szemtelenségéről,, lehetett felismerni a marakodó erők sokaságában. Ha valahol csorba esett a demokrácián, a radikálisok padsoraiból rögtön felhangzott a fennkölt tiltakozás. Amikor a polgári demokrácia látszólag tiszta harmóniájába hamis hangok vegyültek, a radikálisok nem haboztak felhívni a figyelmet a fülsértő akkordokra. Amikor a jogrendszer hézagosnak bizonyult, amikor az igazságszolgáltató gépezet be nem bizonyított bűnökért hurcolt meg valakit, a radikálisok ,,ünneprontó,, szerepet vállaltak. Kiálltak a margóra szorultak ügyéért, felkarolva a hamis vádak alapján bíróság elé állított riportert, a megkülönböztetésben részesített transzvesztitákat és prostituláltakat, éhségsztrájkba fogtak az afrikai nyomorgókért. Nagy csatákat is megnyertek: a válási törvény bevezetése főleg az ő nevükhöz fűződik, ezen kívül számos sikeres népszavazás kezdeményezői voltak. Nemes célkitűzéseiket nem is vitatta senki Olaszországban, inkább csak a meghökkentő formai megoldások hozták zavarba olykor a közvéleményt. Utcai tüntető színjátékok szervezői voltak, a parlament üléstermében rakoncátlan viselkedésükkel is kitűntek, ők juttaták be a honatyák soraiba Cicciolinát, ők ajándékoztak egy élő összvért a védelmi miniszternek, az ő vezetőjük jelent meg télapó öltözékben az utcán... (folyt.)
1989. március 12., vasárnap 11:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|