 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Asszuáni gát - Egyiptom megmentője?
|
1989. január 24. (MTI-Panoráma) - Harminc éve, 1959. januárjában született meg a terv, amelyből máig érvényes világrekord lett: Egyiptom és a Szovjetunió megállapodást kötött az Asszuáni gát felépítésére. A tízévi közös munka eredménye egy 3600 méter hosszú, 111 méter magas kőgát lett a Nilus egyiptomi felső folyásánál, mögötte pedig 500 kilométer hosszan kiöblösödött a Nilus - ez a Nasszer-tó, ugyancsak a világ legnagyobbja az emerkéz létesítette tavak között. A gát csak egy próbát nem állt ki: nem szavatolta az egyiptomi-szovjet barátság állandóságát, pedig annak jelképéül is szánták. Talán ugyancsak jelképes, hogy éppen mostanában, amikor a két ország viszonya ismét javul, bizonyítja a sokat szidott gátrendszer, hogy nélküle Egyiptom nem élte volna túl a nyolcvanas évek szörnyű aszályát.
Az Asszuáni gátat közgazdászok, környezetvédők igencsak
kárhoztatták a hetvenes évek vége felé, mondván, hogy a
vizszabályozás megfosztja a Nilust az Etiópiából és Szudánból
magával hozott értékes, termőföldet tápláló hordaléktól, az addig
évente rendszeresen érkező áradást pótló öntözés pedig elszikesíti a
talajt. Mások azt állították, hogy nem a gát, hanem a talajvédelem
elmulasztása, a mezőgazdaság fejlesztésének általános elmaradottsága
felelős a károkért.
A vitát azonban háttérbe szorította a nyolcvanas évek kezdete
óta a rettenetes aszály, amely Észak-Afrika legnagyobb részét
letarolta és pusztító éhinséget okozott például Etiópiában és
Szudánban is, ahol a Nilus később összefolyó ágai erednek.
1978-ban az addigi legmagasabb szinten, mintegy 177 méteren állt
a Nasszer-tó szintje, tavaly nyárig fokozatosan 150 méterig apadt,
mert a Nilus nem hozott elegendő vizet a szárazság miatt. Félő volt,
hogy esetleg le kell állítani a gáthoz tartozó villanyerőművet, mert
az iszapossá váló viz kárt okozhat a turbinákban, de az öntözés, a
mezőgazdaság, az ivóvizderítés nem került veszélybe.
Tavaly ősszel végre enyhült a ,,hét szűk esztendő,, - a Nilus a
Szudánban katasztrófákat okozó esőzések nyomán ismét kellő
mennyiségű vizet hozott. Az év végére a Nasszer-tó szintje 168
méterre emelkedett, a közvetlen veszély elmúlt. Ez azonban cseppet
sem csökkenti a gát és a világrekorder tó érdemeit: valószínűleg
nincs még olyan alkotás a világon, amely nyolc éven át életben
tartott volna 51 millió embert. Ennyi ugyanis Egyiptom lakossága, és
éppen ezt tette az Asszuáni gát. A harminc évvel ezelőtt
kezdeményezett építkezés nélkül az egyiptomiak arra a sorsra
jutottak volna, mint milliók a szárazságsujtotta afrikai
országokban. +++
1989. január 25., szerda 09:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|