|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A politikai foglyok és az ,56-osok közleménye
"A világtalálkozóról előzetesen annyit, hogy a fővédnökasszonya Nagy
Erzsébet, mártír-miniszterelnökünk leánya, fővédnökei Göncz Árpád
köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Für Lajos
honvédelmi miniszter."
Amerika Hangja, Reggeli híradó:
Növekedhet-e ugrásszerűen az USA keleti kereskedelme?
"Normális kereskedelmi kapcsolatok
létesültek máris Magyarországgal, Lengyelországgal és
Jugoszláviával. Állandó növekedés várható tehát, de semmiesetre sem
drámai növekedés. Miért?
Mert ezeknek az államoknak a saját gazdasági életük áll
leginkább az útjukban. Roppant nehezükre esik olyan minőségi árut
készíteni, amely versenyképesnek bizonyulhat, tehát az Egyesült
Államok is megvásárolhatná."
|
|
|
|
|
|
|
1990 mérlege - SZER
|
München, 1990. december 29. szombat (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárjából:
Rohamosan közeleg Szilveszter, búcsúzóban az Ó-esztendő, hogy átadja helyét az újnak. Ez a számadások, a tervezgetések, a fogadkozások időszaka. Mit hozott 1990? Mit vártunk, reméltünk, mi valósult meg ezekből? Hogyan alakul a tartozik- és a követel-oldal -, tesszük fel magunknak a kérdést, a saját kis- vagy nagy családunk, közösségünk sorsát, helyzetét mérlegelve.
Tavaly ilyenkor még csak álmodni mertünk arról, hogy ilyen hatalmas politikai változások történnek egy év alatt kontinensünkön, illetve Magyarországon. 1990 a rendszerváltás esztendejeként vonul be történelmünkbe. Örök időkre megbukott a kommunizmus minden formája, négy és fél évtized után végre felszabadultunk az idegen elnyomás, a diktatúra alól, kivonulóban a megszállók, visszanyertük függgetlenségünket, visszaindulhattunk az Európába vezető úton, és számos vonatkozásban hozzájárultunk ahhoz, hogy a békés forradalom kontinensünk egész keleti felét gyökeresen átalakíthassa.
Mindez nem kevés, de a nehézségek közepette hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni: természetesnek venni azokat a pozitív tényeket, amelyekről tavaly még csak álmodoztunk, és igazolva a ,,sírva vígad a magyar,, közmondás érvényét, túlságosan elbúsulni, letörni az előttünk tornyosuló gondokon.
Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a kommunizmus bukásával egycsapásra megoldódik minden problemánk. Rá kellett döbbennünk, hogy minden elképzelhetőnél súlyosabb gazdasági, szociális, erkölcsi örökséggel kell megbírkóznia a nemzetnek. Az is világossá vált, hogy nincsenek csodák, a magyarságnak elsősorban önmagára építve, szívós munkával, közös akarattal, áldozatvállalással kell megteremtenie az egyetlen lehetséges kiutat: a szociális piacgazdaságot - gyermekeink, unokáink jövőjét. +++
1990. december 29., szombat 15:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|