 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A politikai foglyok és az ,56-osok közleménye
"A világtalálkozóról előzetesen annyit, hogy a fővédnökasszonya Nagy
Erzsébet, mártír-miniszterelnökünk leánya, fővédnökei Göncz Árpád
köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Für Lajos
honvédelmi miniszter."
Amerika Hangja, Reggeli híradó:
Növekedhet-e ugrásszerűen az USA keleti kereskedelme?
"Normális kereskedelmi kapcsolatok
létesültek máris Magyarországgal, Lengyelországgal és
Jugoszláviával. Állandó növekedés várható tehát, de semmiesetre sem
drámai növekedés. Miért?
Mert ezeknek az államoknak a saját gazdasági életük áll
leginkább az útjukban. Roppant nehezükre esik olyan minőségi árut
készíteni, amely versenyképesnek bizonyulhat, tehát az Egyesült
Államok is megvásárolhatná."
|
|
|
|
|
|
 |
Paz - irodalmi Nobel-díj
|
Stockholm, 1990. október 11. csütörtök
(MTI-Reuter/UPI/APA/AFP) - Octavio Paz mexikói költő és esszéíró
kapja az idei irodalmi Nobel-díjat és a vele járó négymillió svéd
koronát (átszámítva körülbelül 700 ezer dollárt). Ezt a döntését
csütörtökön jelentette be a díj odaítélésre hivatott Svéd Akadémia.
A most 76 éves mexikói irodalmár a nyolcvanas években már többször
is szerepelt a Nobel-díj várományosainak listáján. Alkotói
munkássága kétnyelvű: nagyobb részt spanyol, kisebb részben pedig
angol nyelvű.
Irodalmi műveit ,,tüzes szenvedély, széles látókör, nagy
nemzetközi kitekintés, és fogékony intelligencia jellemzi,, -
állapította meg döntésének indoklásában a Svéd Akadémia. Az indoklás
utal rá, hogy Octavio Paz művészete nehezen összeötvözhető kultúrák
- az ősi indián, a spanyol és a modern nyugati kultúra - termékeny
szintézise, a szerző maga e kultúrák találkozásának megtestesítője.
A díjjal Paz lapkiadói munkásságát is méltányolni kívánta az
akadémia. Az indoklás szerint a vélemények áradatában nehezen
eligazadó ember számára valóságos vezérlő csillag volt Octavio Paz
minden folyóirata.
Első műveinek megjelenésekor Paz még tizenéves volt. A világhírt
számára a Piedra del sol (Napköve) című verseskötete és az El
laberinto de la soledad (A magányosság útvesztője) című esszéje
hozta meg 1958-ban. Szürrealista színekkel átszőtt költészetében az
egyéni és társadalmi lét problémáira keres választ.
A Svéd Akadémia méltatásában is említett nagy nemzetközi
kitekintés életpályájából következik: ifjúkorában harcolt a spanyol
polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, a negyvenes években
diplomataként szolgált hazája párizsi, tokiói és újdelhi
nagykövetségén, a hetvenes években pedig az Egyesült Államokban élt,
ahol a Harvard egyetem díszdoktorává fogadta. Most újra
szűlőhazájában él, és folytatja irodalmi munkásságát. +++
1990. október 11., csütörtök 15:29
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|