Rendszerváltás és az MTI

	Osztrák választás: nyeretesek és vesztesek (3.rész)
A két nagy párt politikai vonalának közeledése tette lehetővé négy éve koalíciós társulásukat és együttes kormányzásuk eredményeit. Ebben az időszakban az ország gazdasága évente legalább 4 százalékkal növekedett, egyaránt emelkedtek a munkavállalók és a vállalkozók jövedelmei, csökkentek adóterheik, gyarapodtak a szociális juttatások és javult az államháztartás pénzügyi helyzete. Az ÖVP csak saját magát okolhatja azért, hogy a közösen elért sikereket a választók közül többen tekintik az SPÖ, mint ahányan a néppárt érdemének. A választások után természetesen azonnal felvetődött a kérdés: hogyan tovább, mi lesz a nagykoalícióval. Az ÖVP vezető politikusai közül a súlyos választási vereség miatt többen megfontolásra ajánlották, hogy a párt vonuljon ellenzékbe. Ennek ellene szól azonban, hogy a mostani erőviszony-eltolódás korántsem számít földcsuszamlás-szerűnek. Ezen kívül a pártok közötti új parlamenti arányok lehetőséget kínálnak az ÖVP-nek arra, hogy vereségének következményeit számottevően mérsékelje. Az SPÖ ugyanis nem hajlandó kormányzásra társulni a most már közepes nagyságú párttá ,,előlépett,, FPÖ-vel, amelyet túlságosan jobboldali, nacionalista szélsőségektől sem mentes pártnak tart, a baloldali eszméket is képviselő zöldekkel pedig nem is tudna többségi koalíciót létrehozni. Ha egypárti kisebbségi kormányt alakítana, vagy az ellenzéki szerepet vállalná, nyilvánvalóan több elvi és gyakorlati engedményt kellene tennie a többi párttal szemben, mint amennyit egy új nagykoalícióban a néppárt kívánhat tőle. Az SPÖ és az ÖVP szövetsége a képviselőházban továbbra is kétharmadosnál nagyobb többségre támaszkodhat. Ahhoz azonban, hogy társulásuk megmaradjon, a szocialistáknak most nem szabad túlságosan kiaknázniuk partnerük választási meggyengülését, és megalázó feltételeket kényszeríteniük rá. A két párt vezetőinek a választások után tett eddigi nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy szándékaik ezen a józan helyzet-felmérésen alapulnak, és a kormányalakítási tárgyalásokon előnyben részesítik a nagykoalíció fenntartását. A szocialista és a néppárt megegyezése nem is látszik nagyon nehéznek, hisz céljaik lényegében egybevágnak, s legfeljebb sorrendiségben, hangsúlyokban és a tervezett megoldási módokban és ütemben különböznek. Ha pedig közösen ismét erős kormányt hoznak létre, akkor a vasárnapi választások legfőbb nyertese az ország fejlődésének folytatódása révén az osztrák tarsadalom lesz. +++ Sebestyén Tibor (Bécs), MTI-Panoráma 1990. október 10., szerda 08:20
Vissza » Folytatásokkal »