|
|
 |
|
 |
Főcím: Ki megy el szavazni hatodszor?
|
Budapest, 1990. október 9. Kedd (MTI-Press)
A demokrácia általános értékei között megkülönböztetett
jelentősége van a politikai jogoknak, az állampolgári politikai
részvételnek. Gyökeresen átalakult alkotmányjogunk Magyarországon
megteremtette a politikai részvétel jogállami kereteit. Az első
születésnapjához közeledő köztársasági alkotmány egyik bevezető
tétele, hogy a választópolgár a közhatalmat /a parlamenti és a helyi
népszuverenitást/ választott képviselői útján, valamint közvetlenül
gyakorolja. Minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen
a hatalom gyakorlásában, a közügyek vitelében. A politikai részvétel
jog és nem kötelezettség.
A választójogi törvények kimondták: a választójog gyakorlása a
választópolgár szabad elhatározásán alapul. Vége tehát a száz
százalékos - időnként felkerekített - választásoknak, amelyekre
nemritkán félelemből mentek el az emberek, hiszen a választók
névjegyzékéből a hatalom megtudhatta, hogy ki nincs vele. A száz
százalékos választásokon a politikai részvétel tartalmi része, az
állampolgároknak a közhatalomhoz való viszonya mérhetetlen volt.
A köztársaság kikiáltása óta demokratikus és mérhető
választásokon vehet részt az egyre fáradó választópolgár. A pártok
harsonái s a civil szervezetek csendesebb szólamai egy év alatt a
hatodik választásra hívják az állampolgárokat.
Az eddigi öt választás /1989. novemberben 58 százalék, 1990.
márciusban 65 százalék, áprilisban 45,5 százalék, júliusban 14
százalék, szeptemberben 40 százalék/ politikai részvételének átlaga
44,5 százalék/ a többségi elv alatt maradt. Elgondolkoztató a
rendszerváltás kezdetének két magasabb részvételi mutatója után a
fokozatos csökkenés, és különösen mély önvizsgálatra késztető az
önkormányzati választások városi részvétlenségi mutatója. Október
közepén - remélhetőleg - nem következik be a negatív csúcs, amely
nemzetközileg rendkívül rossz bizonyítvány lenne honi bizalmi
közállapotainkról.
A választás napi döntés ugyanis októberben úgy is megszülethet,
hogy a politikától önmagukat távol tartó választópolgárok tömegesen
nem mennek el szavazni. Az önkormányzati választások második
fordulójában erősen vitatható rendszer érvényesül: az a jelölt nyeri
el a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapta, függetlenül a
résztvevők számától. (folyt.)
1990. október 9., kedd 13:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Szavazás hatodszor 2. rész
|
Ez a szabály irányadó a listákra is. Adódik a kérdés: alacsony
részvétel esetén mennyire tekinthetők majd legitimnek a néhány
tucatnyi szavazattal megválasztott városi szenátorok és a
képviselő-testületek első emberei, a polgármesterek?
A politikai szociológia osztályozása szerint vannak
politikailag aktív állampolgárok - egy részük támogatja, másik
részük ellenzi a fennálló rendszert - és vannak közömbösek
a politika iránt. A közömbösek, a kevéssé informáltak megnyerése
minden választás, minden választáson induló politikai erő legfőbb
célja. Ha ez látványosan sikertelen, akkor bajok vannak a társadalmi
önszerveződéssel, a politikai bizalommal, akkor kialakulhat a
szakadék a politizáló elit és a társadalom között.
Bizalmi válság elé nézünk? Az eddigi eredmények azt sugallják,
hogy a lakótelepekkel zsúfolt városok helyi társadalmából hiányzik a
társadalmi kötőszövet, az állampolgárok önálló egyénenként élik meg
választópolgári minőségüket is, nem érzik, hogy közük lenne a
politikához.
Számos történelmi-társadalmi oka van ennek a magatartásnak, a
jogállam sáncain kívül maradásnak, s annak, hogy ebben a régióban
okkal, ok nélkül évszázadok óta úri huncutságnak minősítettetik a
politika. Lehetne boncolni a rosszalló minősítést kiváltó valós
okokat, most mégsem ezekről, hanem a bennünk, állampolgárokban
meggyökeresedett távolságtartó nehezékekről, bizalmatlansági
súlyokról kellene szót váltani. Mert a bizalmatlanságot oldani, az
elit felőli szakadékot áthidalni az egyén felelőssége is.
Legkönnyebb persze politikai cselekedeteinkre is feloldozó,
önigazoló ideológiákat gyártani.
Valahol nem sportszerű az a verseny, ahol mondjuk három
versenyzőre háromszáz kritikus /vagy karosszékében kényelmesen
hátradőlő ellendrukker/ jut, a szurkolók pedig hiányoznak a
lelátóról. Az ilyen bizalmi közállapotok nem Balczókat, hanem
versenyt feladó, megkeseredett veszteseket teremtenek. Bár a
versenyzők között sem ártana több, az ügyet alázattal szolgáló,
küldetéstudattal rendelkező Balczó-jellemű egyéniség. (folyt.)
1990. október 9., kedd 13:17
|
Vissza »
|
|
Szavazás hatodszor 3. rész
|
Ma a választójog valóban jog és nem kötelezettség. Ám a
politikai részvétel mindenkori mutatója önmagunk tükre is. Nem lehet
egy egész ország vagy egy városközösség kivülálló
A közhöz való -
történetileg sokszor indokolt - tartózkodó állampolgári viszonyulás
megváltozása nélkül nem lesz nálunk KÖZ-Társaság. Egy demokratikus
köztársaságban nem jogi, hanem általánosan elvárható morális
állampolgári kötelezettség - hatodszor is - a nem feltétlenül igenlő
politikai részvétel. (MTI-Press)
1990. október 9., kedd 13:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|