|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szovjet Zsidóság Nemzeti Kongresszusának távirata Antall Józsefhez
"...a magyar kormány továbbra
is segíti szovjet zsidók Izraelbe történő kivándorlását
Magyarországon keresztül. Megnyugtató annak megerősítése, hogy
Magyarország régi hagyományával, a menekülteknek való humanitárius
segítségnyújtással összhangban cselekszik."
SZER, Magyar híradó:
Az idegenfórgalom áronyoldalai
"Remélem, hogy
nem sokan találkoztak azzal a határmenti benzinkutassal, aki
semmiféle külön szolgáltatást nem nyújtott, mégis elfelejtette
visszaadni az aprópénzt 60 forintot. Vagy azzal a balatonfüredi
ABC-pénztárossal, aki 50 forinttal többet számított az egyik
külföldi vásárlónak, majd a reklamálás nyomán undorral a pultra
csapta a vevőt illető pénzt. Remélem továbbá, hogy csak véletlen
kisiklás volt, amikor az egyik patinás casinóban néhány alkalmazott,
köztük a krupié, trágár jelzők kíséretében cserélt véleményt a
szerencsét próbáló idegen vendégekről, nem sejtvén, hogy otromba
szövegüket némely külföldre szakadt hazánkfia tökéletesen megértette
és a jövőben biztosan máshová viszi majd elvesztésre szánt
dollárjait és márkáit."
|
|
|
|
|
|
|
,,Premierek - mivégre?,, (2.rész)
|
A háború közeledését vélték látni akkor, amikor a kemény amerikai állásfoglalások után Sevardnadze szovjet külügyminiszter - első alkalommal, és szovjet diplomaták szerint minden korábbinál keményebb fellépésével - kijelentette, hogy az ENSZ-nek hatalmában áll erővel véget vetni a kuvaiti megszállásnak. A békés végkifejlet reményét látták felcsillanni, amikor George Bush amerikai elnök Mitterrand nyomdokain haladva valami módon összefüggésbe engedte hozni az Öbölválságot a Közel-Kelet egyéb problémáival, nevezetesen az arab-izraeli viszállyal, ezzel némi engedményt sugallva Bagdadnak.. A remény mindjárt elhalványult, mihelyt Baker külügyminiszter úgy vélte, hogy az Irakkal szembenálló nemzetközi közösség egyre inkább hajlik a katonai megoldás felé. Messzemenő következtetést igyekeztek levonni (néhány nappal korábban) abból, hogy Szaddám Huszein számos ,,üzeneteinek,, egyikéből történetesen kimaradt az Öböltérség olajmezői és Izrael elpusztításának kilátásba helyezése.
Egyiptomi illetékesek magánbeszélgetésekben kifejtett nézete az, hogy ez idő szerint megjósolhatatlan a végkifejlet, egyelőre - mondják - mindkét oldal időnyerésre játszik. Nem zárják ki, hogy az Irak ellen felvonult nyugati haderők valójában október második felét, az enyhébb időjárást várják, amikor a hőség elmúltával magabiztosabban indíthatnak offenzívát az amúgyis áldatlan sivatagi körülmények között. Kairóban, ahonnan az arab haderő oroszlánrészét küldték Szaúd-Arábiába, legfőképpen az iraki belső mozgásoktól remélik a válság kedvező fordulatát. Az iraki lakosságtól, de különösen a hadseregtől - vélik - nem lehet a végtelenségig mitsem hozó áldozatokat követelni. (A több mint nyolcmillió iraki önkéntesről szóló bagdadi bejelentést szakértők legalábbis kétkedve fogadják, lévén egy mindössze 17 millió lelket számláló országról, és az Iránnal vívott nyolcéves háború során mégiscsak több százezres veszteséget szenvedett hadseregről van szó.)
Az idézett kairói reményeket látszik igazolni egy brit parlamenti képviselő minapi közlése, amelyet szaud-arábiai forrásokra hivatkozva a sivatagi királyságban tett. A tory párti Keith Mans elmondása szerint a Kuvaitot megszálló iraki erők demokratizáltak, sőt többen harckocsistól dezertáltak szaúdi területre.+++
Rákos György (Kairó) MTI-Panoráma
1990. október 8., hétfő 10:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|