|
|
 |
|
 |
Új energiapolitika
|
------------------
München, 1990. október 5. (SZER, Magyar híradó) - Kedvező
fordulat a bányászok számára: nincs szükség a délutáni és esti
figyelmezető kétórás sztrájkra - nyilatkozta a Bányaipari Dolgozók
Szakszervezeti Szövetségének főtitkára, miután a reggeli műszak
kétórás sztrájkját országszerte nagy többségben megtartották. A
kedvező fordulat egyrészt az, hogy Antall József miniszterelnök,
Surján László népjóléti miniszter és Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke
ma délelőtti tárgyalásai bíztatóak. Másrészt - és még inkább -, hogy
a kormánynak még a tegnapi ülésén megszületett az a határozat, amely
alapot adhat a bányászat helyzetének tartós rendezésére.
A bányászsztrájk célja a biztonságos energiapolitika
kidolgozásának, a szénbányászat gazdaságos működését lehetővé tévő
feltételek megteremtésének követelése volt. Hol tart ez a kérdés?
Miként körvonalazódik a kormány új energiapolitikája? Erről Farkas
Pál beszél:
Műszakonként kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak ma a
bányászok - döntött rendkívüli csütörtöki ülésén a Bányaipari
Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének tanácsa. Nocsak, micsoda
keménység
- kaphatják fel a fejüket mindazok, akik figyelték a SZOT
egyik legortodoxabb volt tagszervezetének eddigi munkáját. Micsoda
határozottság, micsoda erély. Csak kissé mintha megkésett volna,
kissé mintha túlságosan is kilógna a lóláb.
Ami nem kérdőjelezhető meg: a magyar szénbányászat nehéz
helyzetben van. Válságosnak nevezni ezt a helyzetet talán túlzás, de
tény, hogy a 32 működő bánya közül technikai okokból nyolcat-tizet
várhatóan rövidesen be kell zárni. További 8-10 üzem fennmaradása
pedig attól függ, vannak-e szellemi és esetleg mozgósítható anyagi
tartalékaik működésük gazdaságossá tételéhez. (folyt.)
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Új energia-politika - 1. folyt.
|
Az országos energiafelhasználás 12-13 százalékát kitevő szénre
továbbra is szüksége van az országnak - igaz, a tervek szerint a
kitermelés valamelyest elmarad a széncsaták idején döntögetett
csúcsoktól, és 21-23 milliárd tonnányi éves mennyiség körül
állandósult.
70 ezer bányászt érint ez a kérdés, és ennek megfelelő súllyal
is kezeli az ipari kormányzat, de nekik emellett 10 millió magyar
állampolgár érdekeit is szem előtt kell tartaniuk.
A feszültség persze nem újkeletű, és a bányászok követelései
közül igen sok jogos.
A nyári, Márkus-hegyi események után az Ipari és Gazdasági
Minisztérium elé akart menni a várható elégdetlenségi hullámnak, és
az augusztus 30-iki kormányülés elé vitt jónéhány régen húzódó
problémát. A kormányülés meghatározta a bányáknak az évek folyamán
felhalmozódott 41 milliárd forintnyi összadósság kezelésének elveit
és technikáját, az elkerülhetetlen csődeljárások lefolytatására
létrehozott egy minisztertanácsi alapítású szakmai szervezetet: a
szénbányászat és szerkezetátalakító központot. Rendezték a szén
termelői árképzésének elveit, egyértelműen letéve ezzel a voksot a
szénbányászat volumenének fenntartása mellett.
Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter a társadalmi
szervekkel egyeztett 19 pontos szociális csomagtervet terjesztett
elő, melynek egyes pontjait a Népjóléti, Munkaügyi és
Pénzügyminisztérium, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság
nem tudta változatlan formában elfogadni, ezért a választásokig a
kormány tárcaközi egyeztetésben állapodott meg. (folyt.)
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
|
|
- Új energia-politika - 2. folyt.
|
A Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium új közös
előterjesztésének tárgyalását a kormány október 4-iki (sic
)
ülésének napirendjére felvette, s az ezt megelező összes
megbeszélésen jelen volt a SZOT megbízottja - mondta kérdésünkre
Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Miniszter szóvivője. Így
érthetetlen, hogy milyen alapon döntött a Bányaipari Dolgozók
Szakszervezete a sztrájk mellett. Vagy talán nem is olyan
érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy a szakszervezet kongresszusára
készül, ahol vezetőségválasztásra is sor kerül.
A sztrájkot mindenesetre felelőtlennek és elhamarkodottnak
tartjuk.
Bajtay József, a Munkástanácsok Országos Szövetségének egyik
vezéralakja élesebben fogalmaz: amióta a munkástanácsok megjelentek
és egyre komolyabb lesz a súlyuk a bányászok érdekképviselete terén,
a régi vezetőséget és struktúráját átmentett Bányaipari Dolgozók
Szakszervezete a demagógia minden eszközét felhasználja, hogy
erősítgesse ingadozó pozícióit. Bár nem értünk egyet a meghirdetett
sztrájkkal, a munkásszolidaritás alapján támogatjuk azt. Ha azonban
folytatódnának a szakszervezeti erődemonstrációk, át kell
gondolnunk, vállalhatjuk-e tovább a szolidaritást.
Ma tehát műszakonként két-két óráig nem termelnek a bányák. A
munkások addig legalább elgondolkodhatnak: ilyen érdekvédelemre
van-e szükségük. ++
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|