|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP állásfoglalása az Alkotmánybíróság döntéséről
"... szükségesnek látjuk, hogy az Alkotmánybíróság
soron kívül vizsgálja meg az elmúlt évtizedek során alkalmazott
föld- és egyéb tulajdonszerzési jogcímek alkotmányosságát. Az FKgP kijelenti, hogy koalíciós partnereivel összhangban
továbbra is feladatának tekinti az elmúlt évtizedek kárvallottjainak
erkölcsi és anyagi kártalalnítását, a tulajdonjog összességére
kiterjedő reprivatizációs programjának megvalósítását."
SZER, Magyar híradó:
Interjú Antall Józseffel
" A Kisgazdapárt is tisztában van azzal, hogy a kormánykoalícióban
elfogalt helye mit jelent, és a Kisgazdapártnak a miniszterei éppen
úgy megszavazták a kompromisszumos földtörvénytervezetet, mint azt
az állásfoglalást, hogy az Alkotmánybíróság véleményét kikérjük, és
ők is tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelent.
Senki nem keresett meg azzal, hogy a Kisgazdapárt ki kívánna
válni a koalícióból, nem is hiszem. Elvileg természetesen
lehetséges, hogy egy politikai párt úgy dönt, ha a programját nem
tudja megvalósítani, akkor kilép a kormánykoalícióból, de ez nem
segítene a Független Kisgazdapárton. "
|
|
|
|
|
|
|
Kohl, az össznémet kancellár (1.rész)
|
1990. október 4. csütörtök (MTI-Panoráma) - A háború utáni
időszak mind a hat nyugatnémet kancellárja a német egység melletti
hűségnyilatkozattal kezdte hivatali idejét, de csak egynek, Helmut
Kohlnak adatott meg, hogy a berlini Reichstag szónoki pultja mellől
bejelentse: a történelmi feladat bevégeztetett. Kohl
kancellárságának nyolcadik évében álom vált valósággá, olyan álom,
amiben egy évvel ezelőtt még senki, de senki sem hitt.
Kohl sem tartozott a hívők közé. Egy évvel ezelőtt még újraválasztásáért is aggódnia kellett, s pártján belül is trónkövetelők jelentek meg a porondon. A 60 éves rajnai politikus azonban jó érzékkel ismerte fel, hogy az 1989-90-es év a németek számára sorsszerű, olyan történelmi esély, amilyen minden évszázadban csak egyszer adódik.
A fordulat Kohlnál decemberben Drezdában következett be, amikor Kelet-Németországban, a Frauenkirche romjai előtt először nézett szembe szövetségi zászlót lengető és a Deutschland-Liedet éneklő tömeggel .. Könnyek csillogtak a szemekben, mindeki kezet akart fogni a kancellárral. A történelmi esély felcsillant. Kohl megragadta ezt az esélyt. S már nem is engedte el soha többé.
Kétségkívül szerencséje is volt, s támaszkodhatott a nagy elődök aprómunkájára: bizalmi tőkét a szövetségi köztársaságnak Konrad Adenauer a nyu gati szöve tségen belül, Willy Brandt Keleten kovácsolt. S volt egy Mihail Gorbacsov is, aki felismerte, hogy Európa két felének közelítését, egy új világcivilizációs rend kialakítását a németekkel, a német megosztottság megszüntetésével kell kezdeni. A felismerés megérlelődését meggyorsította, hogy Keleten egyre nagyobb elkeseredést szült a gazdasági-jóléti szakadék szüntelen növekedese a kontinens két fele között, bizonyos szabadságjogok hiánya, vagy korlátozottsága. 1989 nyarán és őszén keletnémetek százezrei ,,szavaztak a lábukkal,,, ,,mi megyünk a márkához, ha az nem jön hozzánk,,, kiáltották, az NDK-t a teljes elvérzés fenyegette. (folyt)
1990. október 4., csütörtök 13:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|