Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: Az állampolgárok nélkül nem működik a demokrácia Főcím: Beszélgetés Bihari Mihály politológussal a helyhatósági választások első fordulójáról
Budapest, 1990. október 4. Csütörtök (MTI-Press) - A szavazás első fordulója eredményének részleges ismeretében vasárnap este a Népszabadságnak adott interjújában Bihari Mihály politológus a demokrácia vereségének minősítette a mostani választásokat. Most, több nappal a választások után hogyan összegezné véleményét? - kérdeztük a politológus professzortól. - Vasárnap este az első adatok 36,9 százalékos részvételről beszéltek. Ezt én katasztrófálisnak minősítettem. Kedden reggelre kiderült, valamivel 40 százalék fölött volt a részvételi arány. Ám ez a körülbelül 4 százalék nem változtatott alapvetően a véleményemen. Továbbra is úgy érzem, hogy a demokrácia szenvedett vereséget, pontosabban szólva a demokrácia intézményrendszerébe vetett hit. Katasztrófálisnak tartom, hogy a mintegy 7,8 millió szavazópolgárnak csak 40 százaléka tartotta érdemesnek, hogy szavazzon. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy ez a 40 százalék is csalóka szám, hisz a kistelepüléseken 50 százalék feletti volt a részvételi arány, míg a 10 ezer lakosnál többet számláló helységekben jóval 30 százalék alatti, akkor igazán kiábrándító ez az eredmény. Egyszersmind tanulságos, világosan mutatja, hogy a demokráciát működtetni kell. A diktatúrának nincs szüksége a lakosság részvételére. Ha a diktatórikus gépezettel a nép nem törődik, vagy legalábbis nem támadja, az magától működik. Ezzel szemben a demokrácia nem. A demokráciához nem elegendő bizonyos szervezetek, intézmények megteremtése. Ha egy demokratikus intézményrendszert a polgárok nem működtetnek, - például ha nem mennek el a választásokra - akkor a demokrácia döglött intézményrendszerré válik, aminek eredményeképp a demokratikus intézményrendszer mögött ugyanolyan diktatórikus hatalom vagy klikkérdekek munkálhatnak, mint egy nem demokratikus rendszerben. Fontos itt megjegyezni: ez nem rutinválasztás volt, amelyen megelégedhetnénk a 40 százalékos részvétellel - amellyel mellesleg szólva Nyugaton sem lennének elégedettek -, hanem az első demokratikus helyhatósági választás. (folyt.) 1990. október 4., csütörtök 13:52
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A helyhatósági választás első fordulója 2. rész
Három hónapon át hallhatta az ország népe, hogy a rendszerváltás döntő szakaszába érkeztünk. Ha erre a nép így reagált, azt kell mondanunk: a propaganda csődöt mondott. Mert az emberek vagy nem hitték el, hogy itt döntő jelentőségű dologról van szó, vagy elhitték, de nem érdekelte őket a szóbanforgó ügy. Tehát a rendszerváltást propagáló hadjárat vereségéről van szó. - A már említett, a rádióban elhangzott interjújában Ön meglehetősen negatív hangsúllyal beszélt a pártokról. A pártok választások utáni nyilatkozatai viszont az MDF kivételével javarészt elégedettségről tanúskodtak. - Azt természetesnek tartom, hogy a pártok a maguk pártszempontú értékeléseik során a velük szemben ellenzéki pártokat hibáztatják, kevésbé keresik magukban a hibát, mint másokban, és hogy a választási kampányt konkrét módon befolyásoló okokra - például a választást közvetlenül megelőző áremelésekre - vezetik vissza a kudarcot. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy végülis valamennyi párt értékeléséből kicsengett a csalódottság érzése. Itt arra utalok, hogy például a Fideszesek, akik a leadott szavazatokat tekintve jó eredményt értek el, azért a részvételi aránnyal elégedetlenek voltak. A kereszténydemokraták is úgy nyilatkoztak, hogy a részvételi eredmény elszomorító, még ha ők előre is törtek. Az MSZP állásfoglalása is arról szól, hogy nem számítottak ilyen nagyfokú közömbösségre. A két nagy párt is sajnálatosnak minősítette a részvétlenséget. Ha nem egyes pártok szempontjából nézzük a dolgokat, elsősorban azt kell látnunk, hogy megmutatkozott a hatása annak a lebegő pártstruktúrának, amely az utóbbi másfél-két évben alakult ki. Arról van szó, hogy hirtelen szárbaszökkenő pártok működnek itt ma nálunk, amelyeknek - képletesen szólva - igen igen vékony a száruk, vagyis az a fonál, amellyel a társadalomhoz kötődnek. Magyarán: ezek értelmiségi pártok, amelyeket többnyire az értelmiség különböző csoportjai hoztak létre. Megpróbálták elérni a társadalom egyéb rétegeit és csoportjait is, azonban közülük a legnagyobbakhoz, legfontosabbakhoz ezidáig nem sikerült eljutniuk. Itt van például a Kisgazdapárt, amely a parasztságra hivatkozik. (folyt.) 1990. október 4., csütörtök 13:53
Vissza »

	A helyhatósági választás első fordulója 3. rész
A parlamenti választásokon 11 százalékot szereztek. Ez rendkívül gyenge eredmény, ha belegondolunk, hogy még mindig 800 ezer ember dolgozik a mezőgazdaságban, s családtagjaikkal együtt mintegy három milliós tömeget tesznek ki. S a kisgazdák mostani eredménye sem jobb. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Kisgazdapárt példája szemléletesen mutatja, nincsenek igazán komoly társadalmi bázissal bíró pártjaink. Vagyis mindössze néhány tízezer ember politizál aktívan, közülük kerül ki a párt vezérkara, amelynek tagjai, főleg a pártlistákon, eléggé könnyen jutottak be a parlamentbe. Ez a lényege a lebegő pártstruktúrának, vagyis az, hogy a pártok, mintegy a társadalom fölött elhelyezkedve, arra jószerivel semmiféle hatást nem tudnak gyakorolni. Jellemző, hogy a három kormányzó és a három ellenzéki párt egyaránt a választásokra buzdított, az emberek pedig otthon maradtak. Ebben persze benne van, hogy a 4,8 millió munkavállaló érdekeit egyetlen párt sem képviseli igazán. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a városi munkavállalók javarésze politikailag gazdátlan. Szociológiai becslések arra utalnak, hogy a szavazástól távolmaradók zöme közülük került ki. - A választási kampány során az önkormányzati probléma elsősorban vidéki, sőt falusi problémaként jelent meg. Most kiderült, hogy nagyobb mértékben városi probléma. - Természetesen egyszerre van szó falusi és városi problémáról. Az önkormányzati ügy annyiban falusi kérdés, amennyiben elsősorban a tízezernél kevesebb lakosú helységek lakói mentek el szavazni. Ennek többféle magyarázata van. Az egyik az, hogy a kisebb helyeken az emberek naponta találkoznak lakóhelyük gondjaival, és többé-kevésbé ismerik a szóbajöhető jelölteket. A másik, hogy a korábban nem önálló, valahová csatolt község is választhatott most önkormányzatot. Ugyanakkor természetesen városi kérdésről van szó, hiszen a városokban dől el, hogy az országosan érvényes, legitim, megfelelő társadalmi bázissal rendelkező önkormányzatok létrejönnek-e a legfontosabb településeken vagy nem. Persze érthető, hogy ahol mondjuk a polgármestert közvetve választják, eleve kisebb a részvételi arány. Részint azért, mert a választási rendszer nehezebben érthető az emberek számára, részint azért, mert a jelöltek javarészét nem ismerik igazán. (folyt.) 1990. október 4., csütörtök 13:54
Vissza »

	A helyhatósági választás első fordulója 4. rész
- Ön az imént említette, hogy mennyire nagy hangsúlyt adott a pártok többsége annak, hogy ez a választás a rendszerváltás döntő aktusa. A kisgazdák egyik vezetője azzal indokolta a választók gyönge részvételi hajlandóságát, hogy "megrekedt a vértelen forradalom", vagyis lelassult a rendszerváltás folyamata. De vajon tekinthetjük-e, akárcsak technikai értelemben is, a rendszerváltás befejező mozzanatának a mostani választásokat? - Szerintem az nem vehető komolyan, hogy valaki a rendszerváltást egyetlen aktushoz köti. Ugyanígy alaptalan a "vértelen forradalom"-ról való elmélkedés is. Ugyanis itt nem forradalom, hanem forradalmi jelentőségű változás zajlott le nem forradalmi formában. A rendszerváltás pedig már korábban megtörtént, befejeződött. Az első lépést a rendszerváltásban az állampárti hatalom tavaly őszi megszűnése jelentette, az utolsót pedig az országos szintű makropolitikai helyzetnek, a parlamenti-kormányzati hatalmi helyzetnek a legitim, jogszerű megváltoztatása. Ez utóbbival Magyarországon lényegileg befejeződött a rendszerváltás. Hogy propagandisztikus okokból egyes pártok újabb és újabb határidőket, illetve eseményeket jelölnek meg, az már más kérdés. Ad abszurdum véve a dolgokat: meg lehet jelölni az iskolaigazgatók vagy a kórházigazgatók leváltását is a rendszerváltás határköveként. Az egész nyári választási propagandahadjárat bizonyíték rá, hogy a rendszerváltási propaganda kifulladt. A pártok nehézkességére utal, hogy nem tudtak vele szakítani a parlamenti választások óta. Ami itt az utóbbi hónapokban történt, az semmiféle forradalmi frazeológiával nem írható le, nem közelíthető meg. Ellenkezőleg: a józan szemlélődő realizmusnak köszönhető, ami nálunk lezajlott. Vagyis az emberek nagy része, azon túl, hogy sokmindenből kiábrándult, nem kíván további leszámolásokat sem emberekkel, sem intézményekkel szemben. Jól reprezentálják ezt a mostani választások, amelyeken döntő többségben független jelölteket választottak. Az is sokakat gondolkodásra késztethet, hogy azon tanácselnökök közül, akik polgármesternek jelöltették magukat, mintegy 70 százaléknyit meg is választottak. (MTI-Press) 1990. október 4., csütörtök 13:55
Vissza »