|
|
 |
|
 |
450 éves a jezsuita rend (2.rész)
|
Akkor, az ellenreformáció ,,élcsapataként,, a protestantizmus
terjedését voltak hivatottak megállítani. Az elmúlt ötven évben az
ateista marxizmus elleni harc volt a fő irány. II. János Pál pedig a
közelmúltban így foglalta össze feladataikat: ,,Nyitottaknak kell
lenniük a világ nagy problémái, a szociális, politikai, gazdasági,
morális és világnézeti válságok, konliktusok iránt. Fel kell venniük
a küzdelmet a vallás iránti közömbösség, az egyháztól való
elfordulás (szekularizáció), az ateizmus, az elmaradottság, a
környezetrombolás jelenségeivel.,,
Az ateizmus, amivel az egyháznak ma - a kommunista rendszerek
összeomlása után - meg kell küzdenie, bonyolultabb. Nem csupán a
marxizmust jelenti már (sőt, főleg nem azt többé), hanem a világ
gazdagabb felén eluralkodott fogyasztói szemléletet és morális
közömbösséget, az értékek viszonylagossá válását. Látta ezt részben
már VI. Pál is, aki a rendet a harcos antikommunizmus helyett
árnyaltabb fellépésre ösztökélte: ,,Az ideológiák keresztútján
lépjetek csatasorba, a szociális problémával szembesülve mindenütt,
ahol az ember égető földi szükségletei és az evangélium örök üzenete
látszólag nem talál egymásra,, - hangoztatta.
II. János Pál ugyanezt más megközelítésben követelte tőlük.
Elparancsolta a jezsuitákat a direkt politizálástól, a
szerepvállalástól a szociális konfliktusokban. Arrupe főgenerális
helyére 1983-ban a holland Peter-Hans Kolvenbachot állította, akinek
vezetésével a jezsuita rend mára kritikusan felülvizsgálta eddigi
szerepét, módszereit, és ,,új ethoszt,, hirdetett meg a maga
számára. ,,Ma már nincs konfliktus a Vatikán és a jezsuita rend
között,, - mondták büszkén képviselőik az Ignác-év meghirdetésekor.
A jezsuiták nem világi befolyásuk növelésééel, hanem
szellemi-erkölcsi befolyás megszerzésével szolgálják a pápa által
számukra kitűzött célokat. Az ember belső világát megváltoztatni
neveléssel, ráhatással - ez az ,,új ethosz,, a politikai-hatalmi
eszközök és az ideológiai harc helyett.
Nem kétséges, hogy az egyik fő cselekvési tér és irány ma a
jezsuiták számára a kommunizmus utáni Kelet-Európa, ahol az eszmék
és értékek teljes zűrzavara uralkodik. A ,,harmadik évezred,, egyik
nagy kihívása az egyháznak, hogyan alakul a helyzet e térségben.
Rendtagok tucatjai készülnek ezért Magyarországra, Csehszlovákiába,
a Szovjetunióba. És maradt természetesen a harmadik világ, a pápa
fáradhatatlan útjainak célpontja, Latin-Amerika, Afrika, ahol az
emberiség jövője dől el a pápai felfogás szerint, és az
elmaradottság, a szegénység, a b etegség a nagy kihívás. +++
Magyar Péter (Róma) MTI-Panoráma
1990. október 3., szerda 11:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|