|
|
|
|
Választás után
|
--------------
München, 1990. október 1. (SZER, Magyar híradó) - Milyen tanulságokat lehet levonni az önkormányzati választások első fordulójából? Lengyel Szaniszlót hallják:
- Az önkormányzati választások vasárnapi fordulójával bizony nem vált teljessé a rendszerváltás, mint azt sokan remélték, vagy szerették volna remélni.
Mint ismeretes, a legtöbb tízezer lakosúnál nagyobb településen második fordulóra lesz szükség október 14-ikén. De nem ez az oka a végleges rendszerváltás késlekedésének. Nem is a meglehetősen alacsony választási részvétel - aminek okait hosszan lehetne és fogják is taglalni.
A tetemrehívás hangulatában talán nem hangzik ünneprontásnak és a valóban fáradságos törvényhozói munka lebecsülésének az a megállapítás, hogy valahol nem jó a választói törvény. Sem az, amely az országgyűlési, sem pedig az, amely az önkormányzati választásokat szabályozza. Maradjunk az utóbbiaknál.
Észérvekkel meg lehet magyarázni, miért indokolt a tízezernél több lakosú településeken és a fővárosi kerületekben a képviselők felét egyéni választókerületben megválasztani, másik felének pedig pártlistáról juttatni mandátumot. Leggyakrabban azt szokták felhozni ezen megoldás mellett, hogy gondoskodik a töredékszavazatok összegyűjtéséről és méltányos felhasználásáról. De nincs az a zseniális matematikai formula - gazdálkodjék még oly igazságosan a szavazatokkal -, amely helyettesíthetné a közvetlen kapcsolatot a választó és azon személy között, aki a közügyek intézésekor a választó képét viseli. Hogy ez mennyire így van, bizonyítják a tízezernél kevesebb lakosú települések választási eredményei. (folyt.)
1990. október 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A választás után - 1. folyt.
|
De előnytelen a listáról történő mandátumosztás a politikai pártoknak is, különösen olyankor, amikor a választók - okkal vagy ok nélkül - elégedetlenek a parlament munkájával - mint például most.
Nem jó az önkormányzati választásokat szabályozó törvény azért sem, mert bizonyos fokig mentesíti a felelősség alól a pártokat a szavazásban való részvétel arányáért. Azzal, hogy az első fordulóban 40 százalékos küszöbhöz ragaszkodik, közvetett nyomást gyakorol a választópolgárra, akinek az is demokratikus joga, hogy ne járuljon a szavazóurnához.
Küszöb hiányában a pártoknak nagyobb erőfeszítést kellene tenniük a választók megmozgatása érdekében. Nem lenne szükség költséges második fordulóra és a távolmaradók csak magukat hibáztathatnák, ha kiderülne, hogy a lakóhelyük polgármesterét történetesen a szavazásra jogosultak 10 százaléka juttatta hivatalba.
S ha már a hibáztatásnál tartunk, elkerülhetetlen lesz a parlamentben helyet foglaló pártok kíméletlen önvizsgálata. Egy percig sem vitatható, hogy a magukat függetlennek minősítő jelöltek, sőt a korábbi tanácselnökök között sok a szűkebb pátriáját szívvel-lélekkel szolgálni kívánó rátermett ember. Az azonban már elgondolkodtató, hogy az első fordulóban megválasztott polgármesterek több mint 80 százaléka független jelöltként indult. Még elgondolkodtatóbbak, és már-már szegénységi bizonyítványt állítanak ki a pártokról az olyan adatok, mint például, hogy: Szolnok megyében 34 volt tanácselnök közül 28-at polgármesterré választottak, Zalában 38 közül 32-őt. (folyt.)
1990. október 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A választás után - 2. folyt.
|
A demokratikus rendszerekben a pártok jelenítik meg a köz akaratát, törekvéseit, hangulatát. Az ilyen rendszerek működésében funkcionális zavart jelez a parlamenten kívüli ellenzék erősödése. Helyhatósági szinten az úgynevezett független jelöltek inflációja pedig arra utal, hogy a pártok nem építették ki kellőképpen alapszervi hálózatukat, nem törödtek eléggé a helyi politikus-utánpótlás kinevelésével.
A magyar pártoknak erre természetesen idejük sem volt, mint ahogyan a választóközönségnek sem volt ideje arra, hogy hozzászokjék a gondolathoz: a helyi hatalmasságok is elmozdíthatók, lecserélhetők, az élet nélkülük is megy tovább.
Az önkormányzati választásoknak már az első fordulója feladta a leckét a pártoknak. Ha levonják a szükséges tanulságokat, akkor 1990. szeptember 30-ika olyan dátumként vonulhat be a történelembe, amely ugyan nem a rendszerváltás beteljesedését, de mindenképpen a folyamat mozgásban tartását jelzi. +++
1990. október 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|