Rendszerváltás és az MTI

	Olaszország - mit akar a fekete párduc? (2.rész)
Idén rekordszámú, 860 ezer hallgató iratkozott be a karokra Közülük 300 ezer az elsőéves. Az érettségi vizsgát tettek 70 százaléka ma egyetemre megy Olaszországban. A többség inkább csak megfelelő munkalehetőség híján és nem elhivatottságból, a beiratkozás ugyanis nyitott. Addig járnak azután, amíg nem találnak valami megfelelőnek tűnő munkát. Az első év végén már óriási a lemorzsolódás, s végül tíz elindult hallgatóból három szerez diplomát. Létszámkeret jelenleg egyedül az állami egyetemek orvosi fakultásain van, s itt valami felvételi vizsga-félét is le kell tenni. Úgyszintén a magánegyetemeken, amelyeken igen szigorúak a követelmények, és eleve rostálja a jelentkezőket a magas tandíj és egyéb költség is. Az állami egyetem ingyenes, bár a beiratkozáshoz illetékek és más díjak formájában fizetni kell bizonyos (változó) összegeket. Legolcsóbb a beiratkozás a cataniai egyetemre (280 ezer líra), míg az Európa legrégibb egyetemének számító Bolognában az orvosi karra jutáshoz már 675 ezer líra szükséges. Ugyanakkor a milánói Bocconi (az ,,olasz Harvard,,) vagy a római Luiss (közgazdasági, jogi és politikatudományi) magánegyetem évi 2-7 millió líra tandíjat kér hallgatóitól a család jövedelmétől függően. Miből él az olasz átlagegyetemista, akinek az alkotmány és a törvények elvben biztosítják a tanulás jogát? A tárca és az egyes egyetemek költségvetési juttatása terhére - igen korlátozott számban - ösztöndíjak igényelhetők. Ez a római tudományegyetemen jelenleg évi 700 ezer líra. A pályázatokat még júliusban lehetett benyújtani rá és 1.176 hallgató részesülhet belőle, (a beiratkozottak száma 200 ezer körüli). Az összeg legfeljebb egyhavi megélhetéshez elég. A többiek dolgoznak, alkalmi munkákból tartják fenn magukat, vagy a család vállalja eltartásukat. A könyvekhez hozzájuthatnak a könyvtárakban, ha beférnek, s ugyanez a helyzet az előadótermekkel: sokszor már hajnalban helyet kell foglalni, ha valaki mindenáron meg akar hallgatni egy-egy népszerűbb előadót. Az egyetlen tényleg demokratikusan hozzáférhető egyetemi szolgáltatás talán a menza. 1500 líráért mindenki étkezhet, miközben egy olcsóbb vendéglői ebéd 20 ezer líránál kezdődik manapság. A legszerencsésebbek azok, akiknek sikerült valamilyen vállalati ösztöndíjat kapniuk. És azok is, akik kollégiumi szállást kaphattak, (30 ezer ilyen van az országban). A szobabérlet az egyetlen megoldás azoknak, akik idegen városba mennek egyetemre, bár elvben létezik térítés is a családi jövedelemtől és a tanulmányi eredménytől függően. +++ Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma 1990. szeptember 30., vasárnap 13:55
Vissza » Folytatásokkal »