 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
A kormány gazdasági programjáról
" A kedden nyilvánosságra hozott kormányprogram egyik
jellegzetessége az ellentmondásosság és a tisztázatlanság. A
termőföldről kimondja a program, hogy - az Alkotmánybíróság
döntésétől függően - vissza lehet állítani az 1947-es
tulajdonviszonyokat. Egy másik mondat viszont azt szögezi le, hogy
mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó falusi
réteget kell földhöz juttatni. Ellentétes, egymást kizáró állítások
és állásfoglalások. Nem tudtak megegyezni, és mindkettőt betették a
szövegbe.
Más, fontos kérdésekben is ilyen ellentmondásokkal találkozunk.
Az örökölt helyzetet azzal jellemzi a program, hogy a kormány üres
kamrákat és fedezetlen csekkeket kapott, és az ország erőforrásai
kimerültek. Később azonban azt írják, hogy jelentős tőkeállomány
halmozódott fel.
A miniszterek nyilatkozataiból jó néhány hete tudjuk, hogy a
legfontosabb gazdasági kérdésekben a kormányban két áramlat van: egy
etatista és egy liberális.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Kádár Béla a
dirigizmus híve. Viszont a gazdaság gyors liberalizálását akarja
Rabár Ferenc pénzügyminiszter.
A két álláspont egymás mellett van a szövegben, feloldás nélkül.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Olaszország - mit akar a fekete párduc? (1.rész)
|
Róma, 1990. szeptember 30. vasárnap (MTI-Panoráma) -
Elszabadult fekete párduc tartotta riadalomban az elmúlt télen Róma
környékét. Hol eltünt, hol felbukkant, hiába vadásztak rá. Az
ugyancsak télen kirobbant diáklázadás és egyetemfoglaló mozgalom ezt
a fekete párducot választotta - ki tudja, miért - jelképének. A
diákok tiltakozását a készülő egyetemi reform váltotta ki. A reform,
amely Antonio Ruberti, a tudományos kutatás minisztere nevéhez
fűződik, messzemenő önkormányzatot biztosít a mintegy hetven olasz
egyetemnek, s az állandó pénzhiány orvoslására megnyitni kívánja az
állami intézmények kapuit a vállalatok előtt: ha érdekeltek
valamilyen kutatási programban, esetleg szakemberképzésben, ezentúl
hozzájárulhatnak az egyetem fenntartásához.
A diákoknak nem tetszett a reform és hónapokra megbénult a munka
minden karon. Lázas gyűlések követték egymást, diákok költöztek a
rektori irodákba és telefaxon üzenték meg a többi egyetemnek
követeléseiket és pontjaikat. A nagy happening végül eredménytelen
maradt és lecsillapult: a mozgalom képtelennek bizonyult egységesen
támogatott alternatívát állítani a Ruberti-tervvel szemben, amely
most a parlamentben halad szépen a maga útján.
Az önkormányzatot illetően a fő kifogás az volt, hogy a terv nem
juttat kellő képviseletet és beleszólást a diákok képviselőinek az
egyetemek irányításába. Ruberti azonban azt mondta: ezen lehet
segíteni, a törvénytervezet módosítható. A vállalatok megjelenését
pedig a diákok azért kifogásolták, mert ez az ,,oktatás
szabadságát,, veszélyezteti, üzleti-pénzügyi szempontoknak rendeli
alá az egyetemi ,,tiszta tudományt,,, és nem más, mint az állam
visszavonulása, lemondása. A diákmozgalom a demokratikus,
mindenkinek hozzáférhető, egyenlő feltételeket kínáló egyetemi
képzés ideálját vallotta, ami az állam egyik fő feladata és
felelőssége - hangoztatták. Bár nem egységesen, mert pontosan ebben
a kérdésben oszlottak meg végül leginkább a vélemények, és vált
lehetetlenné az egységes platform országosan. A ,,fekete párduc,,
így visszakullogott ketrecébe. (folyt.)
1990. szeptember 30., vasárnap 13:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|