|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 6. folyt.
|
- Ugyanakkor nagyon sokan olyanok is vannak, akik nem a Parlamentben ülnek és mégsem tudnak azonosulni a te stílusoddal. Nagyon sok olyan embert is ismerek viszont, aki maximálisan azonosul és rajong érted. Tehát szélsőséges indulatokat gerjesztesz, szélsőséges vélemények jönnek létre a tevékenységed nyomán. Ezt jónak tartod, szükségesnek, vagy pedig talán jobb lenne, hogyha egy kicsit simább lenne körülötted a víz, nem lenne ilyen nagy a hullámverés?
- Nos, végül is azzal számolni kell, hogy forradalmi időket élünk. Igaz, hogy ez a forradalom nem véres forradalom és én rendkívül örülök ennek, mert így a mi fejlődésünk sokkal zökkenőmentesebb lehet és sakkal inkább gyorsabb lehet, de azért mégiscsak egy forradalom zajlik ebben ez országban, egy rendszerváltozás zajlik. Egy rendszerváltozás olyan óriási kérdéseket vet fel, amelyeket nem lehet lagymatag módon felvetni. Ezeket igenis olyan szenvedélyessé kell, az igazságtudatnak olyan érvényesítési törekvésével kell felvetni, amelyekhez hozzátartozik az, hogy ezek megfelelő stílusban kerüljenek előadásra. Nyilvánvaló langyosan beszélni arról, hogy nekünk szakítanunk kell azzal a keleti kiszolgáltatottsággal, amibe a kommunizmus 45 éve ezt az országot belevitte, és végre Nyugathoz kell tartoznunk -, erről nem lehet szenvedély-mentesen beszélni. És azt is világosan látni kell, hogy nekünk egy utat kell szabnunk a nemzet elé, hogy milyen az a jövő, amiért mi harcolunk és amit mi szeretnénk ennek az országnak kivívni.
Itt meg kell mondanom, hogy nem a keleti demagóg, a népet lealacsonyító társadalmi rendszer az, amit mi szeretnénk elérni, hanem a nyugati jóléti társadalom. És ezt nekünk szenvedélyesen, az igazságtudatunk biztos sikerében kell tennünk Ezt pedig nem lehet langyosan, száraz stílusban előadni. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|