|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Fórum a privatizációról
"... a pályázatok elbírálásánál kapjanak szerepet a munkavállalók
legfontosabb szempontjai, ezeken belül egyetértési joggal a
foglalkoztatáspolitikai kérdések, a szociális ellátás és a
munkajövedelmi kérdések, valamint a dolgozók ingyenes, illetve
kedvezményes tulajdonhoz juttatása..."
Román Rádió magyar nyelvű adása:
Tőkés László kutyaszorítóban
"A Nemzeti Megmentési Front napilapjának vezércikke a társadalmi és
politikai párbeszéd mellett tör lándzsát. Ez lenne a konszenzus
megvalósításának és a társadalmi megbékélésnek az egyetlen járható
útja. De hogy miként akarja az életbe átültetni a Front a társadalmi
megbékélést és a konszenzus megvalósítását célzó erőfeszítéseit,
arra a legjobb példa ugyanazon lap harmadik oldalán Sofia Ardelean
cikke. Már a cím is sokatmondó: "Tőkés László kutyaszorítóban".
A cikkíró "egetrengető" dokumentumokra, így például a temesvári
secus-per védőügyvédeinek egyes kijelentéseire hivatkozva kijelenti,
hogy Tőkés Lászlónak semmi köze a temesvári forradalomhoz. Ami Tőkés
László valódi szerepét illeti, az majd minden bizonnyal "bizonyítást
nyer", tudniillik, hogy Tőkés László magyar ügynök lett volna.
A továbbiakban a cikkíró kitér Tőkés Lászlónak a bécsi döntés
50. évfordulója alkalmából a Népszabadságnak adott interjújára,
amelyben - úgymond - "a papocska a jelenlegi hatalmat és a Vatra
Romaneasca-t mocskolja be".
"
|
|
|
|
|
|
|
Alberto Moravia - az utolsó nagy regényíró (1.rész)
|
Róma, 1990. szeptember 27. csütörtök (MTI-Panoráma) - A jővő
héten mutatják be legutolsó könyvét Párizsban és Frankfurtban
,,Alberto Moravia élete,, címmel. Alain Elkann francia újságíróval
interjú formában készült önéletrajzi mű ez. Moravia készült Párizsba
a bemutató sajtókonferenciára, amelyet most már nélküle tartanak
meg. A Bompiani kiadó embere éppen a könyv friss, még nyomdaszagú
példányával sietett hozzá szerdán kora délelőtt, amikor a tevere
parti elegáns ház tágas lépcsőházi csarnokában gyülekezet fogadta:
Moravia meghalt...
,,Az életem, mint minden emberé, azt hiszem, csupa káosz, és az egyetlen vezérfonal benne, hogy írtam, igyekeztem megírni, amit tapasztaltam.,, - így beszélt magáról az említett önéletrajzban, amiből az Espresso a héten részleteket közölt - nem tudva, hogy nekrológnak illő lesz a közlés. A 83 éves író mesél szenvedélyeiről: az utazásról (,,utazás közben érzem, hogy jelen vagyok a világban, részt veszek,,) , a művészi szépről (,,elérhetetlen, de ennek keresése talán a legfontosabb,,) , a szerelemről (,,az egyetlen, amit keresnünk érdemes,,).
Moraviát realista, társadalomábrázoló írónak tartják, és politikailag elkötelezettnek a baloldal mellett. 1983-ban képviselőseget is vállalt az európai parlamentben a kommunista párt listáján. ,,Felszólalásaira oda kellett figyelni, elmélyülten és felelősen közelített meg mindent,, - mondja róla egyik képviselőtársa. Az író maga azonban elhárított mindenfajta címkezést. ,,Csakis a művészi tökélyt kerestem egész életemben, nem az elkötelezettséget,, - mondta Elkann-nak.
Alberto Pincherle - ez volt eredeti neve - 1907-ben született egy római zsidó polgárcsaládban. Gyermekkorában sokat volt beteg, és ezért állandóan magányos. 22 évesen jelenteti meg - saját költségén - első regényét, a ,,Közönyösek,, címűt. A negyvenes évektől azután rendre születnek remekművei, amelyek közül a legfontosabbak a magyar közönséghez is utat találtak, népszerüségre tettek szert nálunk is, mint a világ sok országában. ,,A római lány,, ,,A megalkuvó,, ,,Egy asszony meg a lánya,, ,,Az unalom,, , novelláskötetek sora - összesen mintegy 40 könyv eddig az utolsó önéletrajzig. Moravia kemény, valósághű társadalomképet rajzolt a háború előtti, fasiszta Olaszországról, és a háború utániról is. Nyersen tömör stílusa, lélekábrázolása, a művekben mindig jelen lévő erotikum, és morális szigora, amellyel kiméletlenül megítélte kortársait és korát, az egyik legolvasottabb és legjelentősebb olasz íróvá avatják e században. (folyt.)
1990. szeptember 27., csütörtök 12:39
|
Vissza »
|
|
Alberto Moravia - az utolsó nagy regényíró (2.rész)
|
Moravia tükröt tartott olvasói elé, szigorú és kiméletlen tükröt. ,,Az ő szemével sokkal többet láttam meg a fasizmustól máig a társadalmi valóságból. Érzékenyen követte a változásokat,, - mondta róla meghatott elismeréssel az egyik politikus. Cossiga köztársasági elnök részvéttávirataban ,,az olasz irodalom és kultúra nagy veszteségének,, mondja Moravia halálát. ,,A társadalmi valóság kendőzetlen és ostorozó bemutatása mellett alapjában az ember sorsa és lehetőségei izgattak, igazi nagy moralista is volt,, - szól az államfői méltatás. Moravia műveiben valóban megjelentek az elmúlt fél évszázad Olaszországának gondolkodása, divatjai, érzelmei és értékei. Művészete ,,utópista realizmus,, vagy a ,,józan kétségbeesés,, megfogalmazása. Reménytelenül elidegenedettnek, magányosnak látta az embert, amely mégis mindennek a középpontja és célja (ahogyan egyik könyvcíme is mondja). Sokan azzal vádolták: ,,polgárellenes,, - és valószinüleg ezzel függ össze, hogy az áhított elismerést, az irodalmi Nobel-díjat nem kaphatta meg, miközben az olasz irodalomban nála kisebb teljesítményt nyújtók igen.
Lélektani realizmusa kiválóan alkalmassá tette műveit a filmfeldolgozásra: nem véletlen, hogy legjobb regényeiből kitűnő filmek is készültek, az olasz neorealizmus nagy alkotásai, később Bolognini, Damiani, Bertolucci sikeres filmjei. Fáradhatatlan riporterként rendszeresen beszámolt utazásairól, élményeiről, publicistaként pedig véleményt mondott az olasz közélet vitáiról, visszásságairól a Corriere della Sera és a vezető hetilapok hasábjain. Riporter, kritikus, publicista és folyóirat-szerkesztő újságíró is volt, nemcsak regényíró.
A megemlékezések nagy teret szentelnek érzelmi életének. Három irónővel fonódott össze sorsa: az első feleség Elsa Morante (aki közel olyan jelentős író, mint ő), a második a nála 30 évvel fiatalabb, nyugtalanító szépségű spanyol Carmen Llera, és kettőjük között szoros érzelmi szálak fűzték Dacia Marainihez. Moravia sokat tudott a nőkről, az őket fütő szenvedélyekről, álnokságokról, vágyakról.
A hosszú utazás az emberi lélek rejtelmei között és a világ forgatagában most végetért. Ravatalánál tisztelegnek az olasz irodalom és kultúra jelesei és a közélet emberei egyaránt. Alberto Moraviával talán a század utolsó nagy regényirója ment el. +++
Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma
1990. szeptember 27., csütörtök 12:41
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|