|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Fórum a privatizációról
"... a pályázatok elbírálásánál kapjanak szerepet a munkavállalók
legfontosabb szempontjai, ezeken belül egyetértési joggal a
foglalkoztatáspolitikai kérdések, a szociális ellátás és a
munkajövedelmi kérdések, valamint a dolgozók ingyenes, illetve
kedvezményes tulajdonhoz juttatása..."
Román Rádió magyar nyelvű adása:
Tőkés László kutyaszorítóban
"A Nemzeti Megmentési Front napilapjának vezércikke a társadalmi és
politikai párbeszéd mellett tör lándzsát. Ez lenne a konszenzus
megvalósításának és a társadalmi megbékélésnek az egyetlen járható
útja. De hogy miként akarja az életbe átültetni a Front a társadalmi
megbékélést és a konszenzus megvalósítását célzó erőfeszítéseit,
arra a legjobb példa ugyanazon lap harmadik oldalán Sofia Ardelean
cikke. Már a cím is sokatmondó: "Tőkés László kutyaszorítóban".
A cikkíró "egetrengető" dokumentumokra, így például a temesvári
secus-per védőügyvédeinek egyes kijelentéseire hivatkozva kijelenti,
hogy Tőkés Lászlónak semmi köze a temesvári forradalomhoz. Ami Tőkés
László valódi szerepét illeti, az majd minden bizonnyal "bizonyítást
nyer", tudniillik, hogy Tőkés László magyar ügynök lett volna.
A továbbiakban a cikkíró kitér Tőkés Lászlónak a bécsi döntés
50. évfordulója alkalmából a Népszabadságnak adott interjújára,
amelyben - úgymond - "a papocska a jelenlegi hatalmat és a Vatra
Romaneasca-t mocskolja be".
"
|
|
|
|
|
|
|
Alberto Moravia - az utolsó nagy regényíró (2.rész)
|
Moravia tükröt tartott olvasói elé, szigorú és kiméletlen tükröt. ,,Az ő szemével sokkal többet láttam meg a fasizmustól máig a társadalmi valóságból. Érzékenyen követte a változásokat,, - mondta róla meghatott elismeréssel az egyik politikus. Cossiga köztársasági elnök részvéttávirataban ,,az olasz irodalom és kultúra nagy veszteségének,, mondja Moravia halálát. ,,A társadalmi valóság kendőzetlen és ostorozó bemutatása mellett alapjában az ember sorsa és lehetőségei izgattak, igazi nagy moralista is volt,, - szól az államfői méltatás. Moravia műveiben valóban megjelentek az elmúlt fél évszázad Olaszországának gondolkodása, divatjai, érzelmei és értékei. Művészete ,,utópista realizmus,, vagy a ,,józan kétségbeesés,, megfogalmazása. Reménytelenül elidegenedettnek, magányosnak látta az embert, amely mégis mindennek a középpontja és célja (ahogyan egyik könyvcíme is mondja). Sokan azzal vádolták: ,,polgárellenes,, - és valószinüleg ezzel függ össze, hogy az áhított elismerést, az irodalmi Nobel-díjat nem kaphatta meg, miközben az olasz irodalomban nála kisebb teljesítményt nyújtók igen.
Lélektani realizmusa kiválóan alkalmassá tette műveit a filmfeldolgozásra: nem véletlen, hogy legjobb regényeiből kitűnő filmek is készültek, az olasz neorealizmus nagy alkotásai, később Bolognini, Damiani, Bertolucci sikeres filmjei. Fáradhatatlan riporterként rendszeresen beszámolt utazásairól, élményeiről, publicistaként pedig véleményt mondott az olasz közélet vitáiról, visszásságairól a Corriere della Sera és a vezető hetilapok hasábjain. Riporter, kritikus, publicista és folyóirat-szerkesztő újságíró is volt, nemcsak regényíró.
A megemlékezések nagy teret szentelnek érzelmi életének. Három irónővel fonódott össze sorsa: az első feleség Elsa Morante (aki közel olyan jelentős író, mint ő), a második a nála 30 évvel fiatalabb, nyugtalanító szépségű spanyol Carmen Llera, és kettőjük között szoros érzelmi szálak fűzték Dacia Marainihez. Moravia sokat tudott a nőkről, az őket fütő szenvedélyekről, álnokságokról, vágyakról.
A hosszú utazás az emberi lélek rejtelmei között és a világ forgatagában most végetért. Ravatalánál tisztelegnek az olasz irodalom és kultúra jelesei és a közélet emberei egyaránt. Alberto Moraviával talán a század utolsó nagy regényirója ment el. +++
Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma
1990. szeptember 27., csütörtök 12:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|