 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Új telekadó
"Az első közülük a kedvezményes lakáshitelekre vonatkozik.
Balázsi megállapítja, hogy amikor ezeket a hiteleket adták, a
szerződés kimondatlanul arra épült, hogy stabil pénz van
forgalomban, vagyis a tartozást ugyanolyan vásárlóértékű pénzzel
kell törleszteni. Ezért - szerinte - törvényben kellene
felhatalmazni az OTP-t, hogy a hitelszerződéseket felmondhassa és új
szerződést kössön, amelyben a törlesztő részletek az infláció
arányában emelkednének.
Második javaslata a lakáskötvény. Ezt négyzetméterre lehetne
vásárolni, maximum 20 évi lejáratra, a lejárat időpontjának
megfelelő reálkamatlábbal, diszkontáns áron. A kibocsátók
garantálnák, hogy lejáratkor a kötvényt elfogadják, egy átlagos
fekvésű és felszereltségű lakás egy négyzetmétere ellenértékeként.
Harmadik javaslata a lakásépítő vállalkozások mentesítése a
személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék alól, mert
ezek beépülnek a lakásárakba.
Legfontosabb javaslata azonban a telekérték-emelkedési adó.
Említi ezzel kapcsolatban, hogy amikor a Benelux-államokban egy új
metrovonalat nyitnak, akkor az ingatlantulajdonosok levelet kapnak,
amelyben közlik velük, hogy az új metro emelte ingatlanuk értékét,
és ezért nagyobb ingatlanadót kell fizetniük."
|
|
|
|
|
|
 |
- A politikai cselekvés gazdasági modellje - 1. folyt
|
Abból indul ki, hogy minden politikai párt olyan emberek
csoportja, akik azért akarnak hivatalhoz jutni, hogy a kormányzati
apparátus működtetésével együttjáró jövedelmet - presztizst és
hatalmat - élvezhessék.
A következő feltevésekkel él: a politikai pártok a
demokráciákban politikájukat a szavazatszerzés eszközének tekintik,
és ennek megfelelően alakítják. A hatalom megszerzésére nem azért
törekednek, hogy megvalósítsanak egy előre elkészített programot,
vagy egy partikuláris érdekcsoport céljait szolgálják. A helyzet
inkább ennek fordítottja, azaz azért készítenek programot és
szolgálnak érdekcsoportokat, hogy hivatali hatalomhoz jussanak.
Társadalmi funkciójukat - vagyis azt, hogy a kormányzati hatalom
birtokosaként politikai célokat tűzzenek ki és valósítsanak meg -
annyiban látják el, amennyiben ezúton érhetik el magáncéljaikat.
Gyakorlati működését tekintve a kormányzat úgy viselkedik, mint
egy vállalkozó, bár termékeket árul pénzért, hanem politikai
intézkedéseket és ígéreteket kínál szavazatokért.
A hatalomért folyó versengés feltételeitől és körülményeitől
függ, hogy ez a kormányzat növeli-e a társadalmi jólétet vagy sem.
Ha az állampolgárok tökéletesen informálva lennének és pontosan
ismernék az egyes pártok tényleges teljesítményét, akkor a politikai
hatalom is ennek megfelelően oszlanék meg közöttük. A valóságban
azonban nincs tökéletes informáltság. A hiányos informáltság
következtében a választók egy része bizonytalan abban, hogy kire
adja a szavazatát. Ők azokra hallgatnak, akik információkkal tudják
ellátni őket, és ezáltal hatnak rájuk.
A kormány tudja ezt, és ezért elsősorban azok megnyerésére
törekszik, akik a többiekre hatni tudnak. Megjelennek a befolyásolás
specialistái, ők igyekeznek meggyőzni a kormányt és a pártokat
arról, hogy az általuk javasolt politikai célokat a választók jónak
tartják, és a választókat is próbálják arról meggyőzni, hogy ezek a
célok tényleg kívánatosak. (folyt.)
1990. szeptember 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|