 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Új telekadó
"Az első közülük a kedvezményes lakáshitelekre vonatkozik.
Balázsi megállapítja, hogy amikor ezeket a hiteleket adták, a
szerződés kimondatlanul arra épült, hogy stabil pénz van
forgalomban, vagyis a tartozást ugyanolyan vásárlóértékű pénzzel
kell törleszteni. Ezért - szerinte - törvényben kellene
felhatalmazni az OTP-t, hogy a hitelszerződéseket felmondhassa és új
szerződést kössön, amelyben a törlesztő részletek az infláció
arányában emelkednének.
Második javaslata a lakáskötvény. Ezt négyzetméterre lehetne
vásárolni, maximum 20 évi lejáratra, a lejárat időpontjának
megfelelő reálkamatlábbal, diszkontáns áron. A kibocsátók
garantálnák, hogy lejáratkor a kötvényt elfogadják, egy átlagos
fekvésű és felszereltségű lakás egy négyzetmétere ellenértékeként.
Harmadik javaslata a lakásépítő vállalkozások mentesítése a
személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék alól, mert
ezek beépülnek a lakásárakba.
Legfontosabb javaslata azonban a telekérték-emelkedési adó.
Említi ezzel kapcsolatban, hogy amikor a Benelux-államokban egy új
metrovonalat nyitnak, akkor az ingatlantulajdonosok levelet kapnak,
amelyben közlik velük, hogy az új metro emelte ingatlanuk értékét,
és ezért nagyobb ingatlanadót kell fizetniük."
|
|
|
|
|
|
 |
A politikai cselekvés gazdasági modellje
|
----------------------------------------
München, 1990. szeptember 23. (SZER, Párizsi magyar figyelő) - A
Közgazdasági Szemle szeptemberi száma a politikai cselekvés
gazdasági modelljéről közölt tanulmányt. Magyar címe: Politikai
cselekvés a demokráciában - egy racionális modell. Írója: Anthony
Dans.
Harminchárom évvel ezelőtt készült a tanulmány, a mai
Magyarországon mégis égetően aktuális. Dans egy babonával száll
szembe, azzal a babonával, hogy a kormányok célja minden
társadalomban a társadalmi jólét növelése.
Az Ő véleménye szerint a kormányzatok legfőbb célja a hivatallal
járó jövedelem, hatalom és presztizs növelése. Valóban jó lenne, ha
a kormányok kizárólag a társadalmi jólét növelésére törekednének,
hiszen ez volna a funkciójuk. A társadalomtudomány azonban nem
korlátozhatja figyelmét arra, hogy minek kellene lennie. Amikor az
egyének cselekvését magyarázza, nem elégedhet meg a cselekvés
társadalmi funkciójának rögzítésével.
A szénbányásznak az a társadalmi funkciója, hogy felhozza a
szenet a föld alól. E funkcióját azonban a megélhetés végett látja
el. Nem másoknak kíván hasznot hajtani, hanem jövedelemhez akar
jutni. Ugyanez áll a társadalmi élet összes többi szereplőjére is.
Saját céljaikat követik, jövedelemre, presztizsre, hatalomra
törekednek és társadalmi funkciójukat e célok érdekében töltik be.
A közgazdaságtan túlnyomórészt éppen azt tárgyalja, hogy a saját
céljaikat követő emberek bizonyos körülmények között társadalmi
funkcióikat mégis nagy hatékonysággal látják el. Dans a politikai
cselekvést demokratikus rendszerekben vizsgálja. Demokráciának azt a
rendszert nevezi, amelyben a választásokon két vagy több párt
versenyez a kormányzati apparátus megszerzéséért, és amelyben a
vesztes párt nem tesz kísérletet arra, hogy megakadályozza a
győztest a hatalom gyakorlásában, de a győztes sem arra használja a
hivatali hatalmát, hogy a következő választáson lerontsa a vesztesek
versenyképességét. (folyt.)
1990. szeptember 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|