|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Új telekadó
"Az első közülük a kedvezményes lakáshitelekre vonatkozik.
Balázsi megállapítja, hogy amikor ezeket a hiteleket adták, a
szerződés kimondatlanul arra épült, hogy stabil pénz van
forgalomban, vagyis a tartozást ugyanolyan vásárlóértékű pénzzel
kell törleszteni. Ezért - szerinte - törvényben kellene
felhatalmazni az OTP-t, hogy a hitelszerződéseket felmondhassa és új
szerződést kössön, amelyben a törlesztő részletek az infláció
arányában emelkednének.
Második javaslata a lakáskötvény. Ezt négyzetméterre lehetne
vásárolni, maximum 20 évi lejáratra, a lejárat időpontjának
megfelelő reálkamatlábbal, diszkontáns áron. A kibocsátók
garantálnák, hogy lejáratkor a kötvényt elfogadják, egy átlagos
fekvésű és felszereltségű lakás egy négyzetmétere ellenértékeként.
Harmadik javaslata a lakásépítő vállalkozások mentesítése a
személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék alól, mert
ezek beépülnek a lakásárakba.
Legfontosabb javaslata azonban a telekérték-emelkedési adó.
Említi ezzel kapcsolatban, hogy amikor a Benelux-államokban egy új
metrovonalat nyitnak, akkor az ingatlantulajdonosok levelet kapnak,
amelyben közlik velük, hogy az új metro emelte ingatlanuk értékét,
és ezért nagyobb ingatlanadót kell fizetniük."
|
|
|
|
|
|
|
SZU - Kelet-Európa - gazdasági elemzés - 1. rész
|
Tóth Júlia, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. szeptember 23. vasárnap (MTI-TUD.) - A Pravda
vasárnapi kommentárja azzal vádolja a kelet-európai országokat, hogy
miközben gyorsított ütemben törekszenek az élet minden szférájának
ideológiától való mentesítésére, a Szovjetunióval fenntartott
külgazdasági kapcsolataikban korántsem sietnek a régi beidegződések
felszámolásával. Jevgenyij Saskov, a Pravda hírmagyarázója azt
fejtegeti, hogy a kelet-európai országok új kormányainak a piaci
viszonyokra való áttérés körülményei közepette végre be kell
látniuk, hogy az enegiaellátás tekintetében is a piac törvényeihez
kell igazodniuk.
Saskov szerint a Szovjetunió és az egykori szocialista közösség kapcsolataiban igen nagy károkat okozott az, hogy a gazdasági együttműködést elsősorban politikai tényezők befolyásolták. Az állami vezetéssel szorosan összefonódó pártvezetőség határozta meg a kereskedelem volumenét, a hitelek mértékét, a nyersanyagok és a késztermékek árát, és e vezetők írták alá a hosszú távú kereskedelmi megállapodásokat. Az aláíráskor fel sem merült, hogy figyelembe vegyék a Szovjetunió és a szovjet nép nemzeti érdekeit - hangoztatja a cikk. A pártlap utal rá, hogy a korábbi években megkötött egyezmények közül sajnálatos módon jónéhány - elsősorban az energiahordozó- és nyersanyagexportot szabályozó megállapodások - ma is érvényben vannak.
A szerző - irónikusan megjegyezve, hogy most a Kelet-Európában a szovjeteknél megbízhatóbbnak tartott amerikai szakemberek véleményét idézi a Business World című szaklapból - emlékeztet: az 1971-1980. közötti időszakban Moszkva a hat akkori kelet-európai ország gazdaságát összesen mintegy 75,5 milliárd dollárral támogatta. A támogatás azt jelentette, hogy az enegriahordozókat és nyersanyagokat rögzített árakon, ám a világpiaci árnál jóval olcsóbban szállította ezekbe az országokba. A nyugati cikkeknél jóval gyengébb minőségű késztermékeket viszont a Szovjetunió - ugyancsak szerződésben rögzített árakon - a világpiaci árnál magasabb áron vásárolta meg ezektől az országoktól. Ugyancsak amerikai közgazdászok adatait idézve a Pravda azt írja, hogy a szóban forgó évtizedben a kelet-európai országok átalagosan a világpiaci érték feléért jutottak hozzá a szovjet olajhoz és olajszármazékokhoz. Amerikai kutatóktól származik az az adat is, miszerint 1974. és 1978. között a hat egykori szövetséges minden egyes polgárát átlagosan 28 dollárral támogatta a Szovjetunió. /folyt./
1990. szeptember 23., vasárnap 13:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|