Rendszerváltás és az MTI

	Főcím: Hogy a sebek végre behegedjenek Alcím: Beszélgetés Dr. Tütős Sándorral, a Magyar Köztársaság Kárpótlási Hivatalának megbízott elnökével
Budapest, 1990. szeptember 10. Hétfő Dr. Tütős Sándor, a Kárpótlási Hivatal 1990. augusztus 1-jén kinevezett megbízott vezetője 44 éves, műszaki alapképzettségű jogász. Nyolc éven át oktatott a Miskolci Egyetem Államigazgatási Karán. 1989. augusztus 1-jén kapott megbizatást a Belügyminisztériumi Titkárság Igazgatási Osztályának a vezetésére, valójában a rehabilitációs munka megindítására. - Hogyan illeszkedik be a magyar jogállamiság kiépítésének a folyamatába a Kárpótlási Hivatal felállítása? Milyen társadalmi igény kielégítése a feladata? - A sérelmet szenvedettek elégtételi igénye nyíltan akkor jelentkezett, amikor 1989-ben politikai tényezőként megjelentek a közéletben az ellenzéki erők. A több mint negyven éves elfojtott hallgatás után robbanásszerűen jelentkezett a rehabilitációs igény, olyannyira, hogy ennek a nyomásnak már az elmúlt rendszer kormánya sem tudott ellenállni. Tavaly márciusban kezdődtek a felmérések, először csak egy igen szűk körben, a volt internáltak, ezen belül is elsősorban a hirhedt recski internálótábor hajdani "lakói" körében. Ennek eredményeként született meg - az érintett társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel szorosan együttműködve - az 1990/65-ös kormányrendelet, amely a sérelmet szenvedettek széles körére vonatkoztatja a társadalombiztosítási kárpótlást, gyakorlatilag mindazokra, akiket különböző akkori jogszabályokon alapuló eljárás, vagy miden jogi alapot nélkülöző önkényeskedés során ért személyes szabadság megfosztása miatti sérelem. - Említette, hogy 1989-ben már elemi erővel jelentkezett a kárpótlási igény. De milyenek a kárpótlás lehetőségei? Ugyanis nyilvánvalóan szét kell választani az erkölcsi elégtételt és az anyagi kárpótlást. Hol az a határ, amelyen túl az erkölcsi rehabilitációt anyagi kárpótlással is ki kell egészíteni? Hiszen becslések szerint csak 1945 és 1963 között több mint egymillió ember szenvedett Magyarországon valamilyen jogsérelmet. (folyt.) 1990. szeptember 10., hétfő 14:54
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rehabilitáció 2.
Alcím: Nyugdíjemelési jogszabály - Még ez a szám is pontatlan, mert ha igazán figyelembe veszünk minden jogsérelmet, amit a magyar lakosság az elmúlt fél évszázadban elszenvedett, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az állampolgárok egynegyedét érte valamilyen sérelem, a személyes szabadság megsértésétől az egyes ingó- és ingatlan vagyonok jogtalan eltulajdonításán keresztül az egyének életpályáját befolyásoló intézkedésekig. Világosan látszott már tavaly is, hogy minden sérelmet rehabilitálni kell, de anyagi elégtételt csak a jogsértések igen szűk körében, elsősorban a személyes szabadságkorlátozást elszenvedettek esetében lehet nyújtani. Az ő számuk viszont alacsonyabb, alig éri el a százezres nagyságrendet. Minden egyes érintett a sérelmet szenvedett időszaktól függetlenül egységesen 500,- Ft nyugdíjemelésben részesült. (Az emelés előtt ezeknek az embereknek az átlagnyugdíja 3500,- és 4000,- Ft között mozgott.) Ez az intézkedés azonban nem tesz különbséget az egyhetes, egy hónapos, nem ritkán 10 éves és esetenként 18 éves jogsértések között. Most igyekszünk jogszabályban megfogalmazni egy olyan osztályozási rendszert, amely alapján a sérelmet szenvedettek az eltöltött évek számától függően részesülnének nyugdíjemelésben. Vegyünk egy példát. A sérelmet szenvedettet öt évre a Szovjetunióba hurcolták, majd hazatérte után mint megbizhatatlan embert még három évre internálták, így összesen nyolc évre fosztották meg a személyes szabadságtól. A kidolgozás alatt álló rendelet alapján elképzeléseink szerint ő havi 2100,- Ft nyugdíjemelésben részesül. Ez remélhetőleg sokat javít majd az életkörülményein, némi kárpótlást nyújt a szenvedésekért, az életpálya kettétöréséért. Rendezi tehát a munkaviszony beszámítását a nyugdíjba. Más kérdés, hogy a fogvatartás időtartamára kiesett egy hatalma mennyiségű fizetés. Ennek összegét, pontosabban az ezért járó kárpótlás összegét a kárpótlási törvény, egy később megalkotandó normatív jogszabály alapján kell majd rendezni. Hosszú távon ez a törvény hivatott szabályozni a Kárpótlási Hivatal működését is. Alcím: Parlamenti döntés várható - Mennyire tudja a Hivatal a társadalommal megosztani a reá nehezedő erkölcsi felelősséget? Milyen társadalmi ellenőrzés, segítés mellett dolgoznak? (folyt.) 1990. szeptember 10., hétfő 14:55
Vissza »

	Rehabilitáció 3.
A Kárpótlási Hivatal az állami bürokrácia része, tehát működése feltétlen igényli a társadalmi ellenőrzést, annál is inkább, mert államigazgatási szervként politikai kérdést kell kezelnie. Szeptember első napjaiban létrejött a Hivatal mellett működő Társadalmi Kollégium. Elnöke Menczer Gusztáv, aki közel 10 évet töltött elítéltként a Szovjetunióban, alelnöke Hegedűs B. András, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja. A Kollégium tanácsadó, javaslattevő és véleményező szerv, valamint olyan egyedi ügyekben kérjük az állásfoglalását, amikor a Hivatal nem tud dönteni. Véleményüket érvényesíteni fogjuk határozatainkban. A Kollégium tehát aktívan részt vesz a rehabilitációs és kárpótlási munkában és érdemben közreműködik a jogszabályalkotában is. Közösen dolgozunk a kárpótlási törvény megalkotásán, melynek tervezete előreláthatólag 1991 nyarán kerül az Országgyűlés elé. - A Hivatal országos hatáskörű államigazgatási szervként csak szeptember 1-je óta létezik, de tényleges működését már korábban megkezdte. Hány panasz, kérelem érkezett be a mai napig? Hány évig tart majd ez a rehabilitációs munka, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is elengedhetetlen velejárója a diktatúrából demokráciába való átmenetnek? - Jelenleg 180 ezer kérelmet tartunk nyilván, ezeknek most végezzük a számítógépes feldolgozását. Ez azonban nem lezárt szám, jelenleg is napi 500-600 levelet kapunk. Korábban úgy éreztük, hogy az internáltak és kitelepítettek körét lezártnak tekinthetjük. Nem így van, az utóbbi időben újabb internáltak és kitelepítettek jelentkeznek, akik eddig féltek, hogy ismét nyilvántartásba kerülnek és ebből újabb sérelmük származik. Mostani jelentkezésük egyértelműen az új kormány iránti bizalom jelének tekinthető. A munkánk azért is nehéz, mert a világtörténelemben először vállalkozunk arra, hogy fél évszázad elteltével nyújtsunk politikai és jogi elégtételt a sérelmet szenvedetteknek. Nagyon sokszor küszködünk a bizonyítékok hiányával. Ezekben az esetekben a lehető legméltányosabb módon kell eljárni, nehogy újabb sérelmet okozzunk egy elhamarkodott döntéssel. A rehabilitációs munka, azaz a Hivatal tevékenysége előreláthatóan öt évet fog igénybe venni, bár az európai országok gyakorlatában sokszor 14-16 évig is eltart a teljes rehabilitáció. Alcím: Kárpótlás egységes elv alapján - Milyen előnyt jelent az ügyfél számára az, hogy a Hivatal egy kézben fogja össze a kárpótlási ügyintézést? (folyt.) 1990. szeptember 10., hétfő 14:56
Vissza »

	Rehabilitáció 4.
Jelent-e valamilyen könnyebbséget, hogy a Hivatal ezentúl a Belügyminisztériumtól függetlenül dolgozik? - Korábban a különböző tárcáknál - Belügyminisztérium, Igazságügyminisztérium, Társadalombiztosítás, Pénzügyminisztérium - végzett rehabilitációs tevékenység nem volt összehangolva, mert nem azonos elvek alapján dolgoztak. Ezért egy kézben kellett összefogni ezt a tevékenységet, megteremtve ezzel a jogalkotás és a jogalkalmazás összhangját is. A kárpótlást egységes elv alapján kell végezni és egy helyen. Ez az ügyfél szempontjából azt jelenti, hogy csak egyszer vesszük igénybe a türelmét, amikor benyújtja a kérelmét. Ezt követően már hivatalból folyik a nyugdíjrendezési és a későbbi kárpótlási eljárás. Való igaz, hogy korábban a sérelmet szenvedettek félve fordultak a Belügyminisztériumhoz, a bizalom csak az utóbbi időben erősödött. Ennek ellenére bizonyára hasznos lesz, hogy a jövőben a Hivatal a minisztériumtól függetlenül dolgozik, Dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter felügyelete alatt. A Hivatal mintegy 70 dolgozójának átlag életkora 25 év, ők tehát nemhogy nem okoztak sérelmeket, hanem most jut a tudomásukra, hogy ilyenek megtörténhettek az elmúlt rendszerben. Azon persze nem csodálkozom, hogy az emberek idegenkedtek a Belügyminisztériumtól, attól a szervtől, amely 1989. júliusában még elutasított egy ügyfelet azzal, hogy a minisztérium a jogsértés tényére semmilyen adattal sem rendelkezik. Ugyanennek az ügyfélnek én két hónap múlva hatósági bizonyítványt állítottam ki, elismerve a sérelmét, s mindezt a minisztérium nyilvántartása alapján állítottam meg. Ilyan eset már nem fordulhat elő, egy egészen más Belügyminisztérium működik napjainkban. Ennek ellenére az ügyfelek hiányát érzik annak, hogy a hatósági bizonyítványokban csak a jogsértés tényét és időpontját igazoljuk. Bár az Országgyűlés nyújtott már némi erkölcsi, politikai és jogi elégtételt, kifejezte a bocsánatkérést is, én osztom a sérelmet szenvedetteknek azt az igényét, hogy az a szerv, amelyik a testi-lelki sebeket okozta, elnézést, bocsánatot kérjen az érintettektől. Hogy a sebek végre behegedjenek. (MTI-Press) Kisari Miklós 1990. szeptember 10., hétfő 14:59
Vissza »