|
|
 |
|
 |
Mi várható az Öbölben? 2.
|
Más országok erőinek bevonása veszélyeztetné a támadás
meglepetésszerű jellegét, a titkosságot, a vezénylet nemzetközi
volta pedig a végrehajtás gyorsaságát és hatékonyságát.
Jelenleg az első változat van érvényben. Ennek kockázata és
költsége kisebb, mint a másik kettőé. A második és harmadik változat
elvi lehetőségként tovább él, de mivel túl sok minden szól ellenük,
érvényesülésük kevéssé valószínű. A második változat ellen szól,
hogy az Egyesült Államok ,,szólóakciója,, sérthetné az amerikai
haderőt befogadó arab országokat, s esetleg nem kérnének tovább az
amerikai jelenlétből. Ellene szól az is, hogy az akció esetleges
kudarca vagy akár félsikere esetén felbomlana az amerikai
közvéleményben most meglévő politikai konszenzus az Öböl ügyében, s
ez roppantul megnehezítené a Bush-kormány dolgát.
A harmadik változat megvalósulása is valószínűtlen, mert az
Egyesült Államoknak nincs hozzá elég szárazföldi ereje az Öböl
vidékén. Ehhez további jelentős katonai erő összevonása kellene, ami
hetekbe, sőt hónapokba és rengeteg pénzbe kerülne.
Valószínűtlen, de nem lehetetlen. Kiélezett helyzetben, amikor
nagy haderők néznek egymással farkasszemet, nem zárható ki a
fegyveres konfliktus véletlenszerű kirobbanása sem. További
bizonytalansági tényező az iraki vezető kiszámíthatatlansága.
Hadserege elég erős ahhoz, hogy ne kelljen önmagát teljesen
esélytelennek látnia. Harcedzett milliós hadserege sokkal jobban tud
alkalmazkodni a sivatagi hadviselés feltételeihez, mint az ellenség.
Fegyverzete nagy erőt képvisel, még ha nem is éppen a legkorszerűbb
technika testesül meg benne.
Nagy mennyiségű vegyi fegyverzetével óriási károkat lehet képes
okozni ellenségének és a környező országoknak. Ehhez rendelkezik
célba juttató eszközökkel is, szovjet gyártmányú Scud-rakétákkal és
a belőlük önerőből kifejlesztett Al-Hasszán típusú rakétákkal. Az
előbbi 300, az utóbbi 600 kilométer sugarú körben jelent halálos
fenyegetést. Figyelembe véve a Jemenbe telepített iraki rakétákat
is, az iraki rakétaütegek veszélyeztethetik Kisázsiát, a
Közel-Keletet, az Öböl térségét és Irán területének nagy részét. E
rakéták gyengéje, hogy találati pontosságuk nem nagy, kilövésük
előkészítése legalább egy órát vesz igénybe. Ez módfelett
sebezhetővé teszi őket az ellenséges felderítéssel és légi csapással
szemben.
Egy nyílt fegyveres konfliktussal tehát mindkét fél sokat
veszíthet. Ez remélhetőleg mérsékletre inti mindkét oldalt, és
ílymódon elkerülhető a háború.+++
MTI-Panoráma
1990. szeptember 2., vasárnap 11:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|