|
|
 |
|
 |
Szigetek a középpontban? (2. rész)
|
E sorok írója a japán külügyminisztérium egyik illetékesétől azt
kérdezte, hogy vajon célszerű-e a külpolitikai és belpolitikai
ügyekben egyre-másra meghátrálásra kényszerülő szovjet vezetés
dolgát újabb teherrel, a szigetek ügyével nehezíteni. A válasz erre
az volt, hogy Japán már csak érzelmi okokból sem tehet ez ügyben
engedményeket, hiszen Dél-Koreával, Kínával szemben a
szigetországban érzik az emberek a háborús felelősséget, a
Szovjetunióval szemben viszont nem. Moszkvában erről egészen más a
vélemény és mint ezt Gorbacsov közölte a minap: tévednének a
japánok, ha azt hinnék, Moszkva egyoldalú engedményekre késztethető.
Kérdés viszont, milyen áldozatokra késztethető a Szovjetnió a
gazdasági támogatásokért cserébe, erre ugyanis tagadhatatlanul
nagyon is rászorul. Sevardnadze várhatóan újbol fel fogja vetni,
tegyék szélesebb körűvé a gazdasági kapcsolatokat, ne korlátozzák
azokat néhány jelképes akcióra, mint mondjuk néhány száz szovjet
fiatal kiképzésére, vagy a csernobili betegek kezelésére. Ez év első
felében is visszesett a mindössze 2,7 milliárd dollárt kitevő
kétoldalú árucsereforgalom, ezt nagyságrendekkel magasabbra lehetne
emelni a japán beruházásokkal, amelyeket nagyon várna a szélesebb
autonómiához jutó szovjet Távol-Kelet.
Gazdasági ügyekben mégsincs az adu japán kézben, mert a
szigetországi vezetést megint csak elgondolkodásra késztetik a
közel-keleti fejlemények. Az olajban teljes mértékben importra
szoruló japán gazdaság újból megtapasztalhatta, milyen veszélyek
fakadhatnak a közel-keleti olajtól való egyoldalú függőségből - e
térségből származik a Japánba szállított kőolaj 60 százaléka. Az
egyik japán kutatóintézet vezetője javasolta a minap, hogy Japánnak
vissza kellene térnie a part menti olaj- és földgázlelőhelyek
kiaknázásához. A gazdasági támogatásra rászoruló Szovjetunió persze
értésre adta, hogy nem megy bele ebba a csereüzletbe.
Az tehát kizárt, hogy - a karikatúránál maradva - Japán a
mézesbödönért cserébe ráléphet az északi szigetekre, de érlelődnek a
jelek, amelyek a japán-szovjet kapcsolatok javulására mutatnak. A
módosuló érdekek, változó alkupozíciók engedményekre késztethetik
mindkét felet. Már az is jelentős változást hozhat, ha a Szovjetunió
valamilyen gesztust tesz, elismeri például hivatalosan is a
szigetprobléma létezését, vagy kezdeményezi a csapatkivonást az
északi területekről. A jelentős változás, amit ez a gesztus magával
hozhatna, az lenne, hogy többé nem a szigetek ügye határozná meg
döntően, mi történik a szovjet-japán kapcsolatokban. +++
Marton János (Tokió), MTI-Panoráma
1990. szeptember 2., vasárnap 11:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|