|
|
|
|
Sevardnadze Japánban: szigetek a középpontban? - 1.
|
Tokió, 1990. szeptember 2. vasárnap (MTI-Panoráma) - A
karikatúrán Kaifu miniszterelnök a Japántól északra lévő szigetekre
lépve a kezében lévő mézesbödönt nyújtogatja a túlparton lévő orosz
medve felé. A szigeteken át vezet az út a japán-szovjet kapcsolatok
javítása felé - sugallja a rajz, aminek alapján sokan
megkérdezhetik: ténylegesen akkora szerepe volna ezeknek a
Szovjetunió által a háború vége felé elfoglalt szigeteknek? Olyan
nagy a jelentősége, hogy komolyan befolyásolni tudnák Eduard
Sevardnadze külügyminiszter kedden kezdődő látogatatását? Hogy
amikor Japán, a vezető ázsiai nagyhatalom érzi, magának is
kezdeményező szerepet kellene vállalnia az európai enyhülési
folyamat ázsiai meghonosításában, akkor e szigetek meghatározhatják
a tárgyalások kimenetelét? A válasz e kérdésekre igen, persze nem a
szigetek valódi jelentősége miatt, hanem azért, mert azok fontos
alkualapot jelentenek.
A tárgyalások egyik témája az ázsiai biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó többször felvetett szovjet javaslat, amit a japánok szintén kapcsolnak a szigetek ügyéhez. Amennyiben ugyanis Európa-mintára megrendeznék az ázsiai biztonsági és leszerelési értekezletet, annak - így a japán vélemény - a meglévő határok sérthetelenségét kellene garantálnia, márpedig ez az ,,északi területek végleges elvesztését jelentené. Nem arról van szó, hogy a japánok manapság tartanának valamiféle szovjet veszedelemtől - ennek ékes bizonyítéka, hogy a japán védelmi minisztérium éppen a napokban törölte a jövő évre szóló költségvetési jelentésében a passzust, miszerint a ,,Szovjetunió potenciális fenyegetést jelent Japánra,,. Mint mondják, a szovjet tengerészet és légierő a Csendes-óceán északi részén ugyan több hajóval, repülővel rendelkezik, de ezek harcképessége nem éri el az amerikai és a japán hadierőjét együttvéve. Japán északi szigetén, Hokkaido közvetlen közelében lévő szigeten, Itoforun vagy 40 MIG állomásozik, de ezeknek is megvan az amerikai ellentétele.
Katonai ügyekben tehát úgy látszik, az adu inkább a Szovjetunió kezében van: nehéz lenne Japánnak hathatós érveket szembeállítani azzal, hogy szerződésben rögzítsék a szovjet, japán, koreai haderő nagyságát, vagy hogy a hadgyakorlatok ,,nyilvánossá,, tételével, katonai vezetők kölcsönös látogatásával növeljék az egymás iráni bizalmat. Főképp most, az öbölbeli válság idején lenne ez nehéz a japán kormánynak, hiszen annyira lassan szülte meg a nemzetközi erőket támogató intézkedéseit, hogy nem veszélyeztetheti újabb halogatással nemzetközi jóhírét. (folyt.)
1990. szeptember 2., vasárnap 11:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|