|
|
|
|
Öböl: háború vagy béke? - 1.
|
1990. szeptember 2. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az Öbölben
kibontakozó dráma két főszereplője kétségkívül Irak és az Egyesült
Államok. A dráma fő kérdése most: a diplomácia vagy a fegyver fogja
megoldani a válságot?. Valószínűleg egyik sem önmagában, hanem a
kettő kombinációja.
Az Egyesült Államoknak két bevallott célja van az Öbölben: egyrészt megvédeni Szaúd-Arábiát és az Öböl kis államait egy iraki agressziótól, másrészt helyreállítani Kuvait állam létét és szuverenitását. Politikai és diplomáciai szakértők körében elterjedt nézet szerint van néhány be nem vallott cél is: például Szaddám Huszein iraki elnök rendszerének megdöntése, Irak katonai erejének megtörése vagy az Egyesült Államok közel-keleti pozícióinak erősítése.
E célok megvalósítására az Egyesült Államoknak három reális elvi lehetősége van.
Az egyik - a jelenleg megragadott lehetőség - a katonai erők összevonása a térségben, Szaúd-Arábia és a kis arab olajsejkségek védelme. Annak biztosítása, hogy mindenki olaja kijusson az Öböl térségéből, csak Iraké nem. Ezzel Irak gazdaságilag térdre kényszeríthető, aminek egyenes következménye a politikai engedékenység.
A második lehetőség: légierővel csapást mérni Irak haderejére, stratégiai pontjaira, vagyis egy váratlan nagy ütéssel leteríteni az ellenfelet. Egy ilyen légi csapás fő célpontjai a vegyi fegyver-gyárak és vegyi fegyver-készletek, valamint a célba juttatásukra szolgáló Scud és Al-Hasszán típusú rakéták lennének.
Végül a harmadik elvi lehetőség az, hogy szárazföldi amerikai haderő megtámadja Kuvaitban az iraki csapatokat, és kiűzi onnan megszállókat.
Az első változat katonailag a haditengerészet tevékenységén alapul, diplomáciailag széles körű nemzetközi támogatást feltételez, amit eddig egyébként meg is kapott. A második változathoz nem kellene széles körű nemzetközi részvétel, sőt kifejezetten nyűg lenne Washington számára. Az Egyesült Államok rendelkezik az ilyen csapás végrehajtásához szükséges légierővel az Öböl térségében. (Például a nagy találati pontosságú levegő-föld rakétákkal felszerelt, a radarok számára láthatatlan ,,Lopakodó,, harci gépekkel, lézerirányítású bombákkal ellátott F 111-es bombázókkal és nagy hatósugarú B 52-es bombázókkal. (folyt.)
1990. szeptember 2., vasárnap 11:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Mi várható az Öbölben? 2.
|
Más országok erőinek bevonása veszélyeztetné a támadás meglepetésszerű jellegét, a titkosságot, a vezénylet nemzetközi volta pedig a végrehajtás gyorsaságát és hatékonyságát.
Jelenleg az első változat van érvényben. Ennek kockázata és költsége kisebb, mint a másik kettőé. A második és harmadik változat elvi lehetőségként tovább él, de mivel túl sok minden szól ellenük, érvényesülésük kevéssé valószínű. A második változat ellen szól, hogy az Egyesült Államok ,,szólóakciója,, sérthetné az amerikai haderőt befogadó arab országokat, s esetleg nem kérnének tovább az amerikai jelenlétből. Ellene szól az is, hogy az akció esetleges kudarca vagy akár félsikere esetén felbomlana az amerikai közvéleményben most meglévő politikai konszenzus az Öböl ügyében, s ez roppantul megnehezítené a Bush-kormány dolgát.
A harmadik változat megvalósulása is valószínűtlen, mert az Egyesült Államoknak nincs hozzá elég szárazföldi ereje az Öböl vidékén. Ehhez további jelentős katonai erő összevonása kellene, ami hetekbe, sőt hónapokba és rengeteg pénzbe kerülne.
Valószínűtlen, de nem lehetetlen. Kiélezett helyzetben, amikor nagy haderők néznek egymással farkasszemet, nem zárható ki a fegyveres konfliktus véletlenszerű kirobbanása sem. További bizonytalansági tényező az iraki vezető kiszámíthatatlansága. Hadserege elég erős ahhoz, hogy ne kelljen önmagát teljesen esélytelennek látnia. Harcedzett milliós hadserege sokkal jobban tud alkalmazkodni a sivatagi hadviselés feltételeihez, mint az ellenség. Fegyverzete nagy erőt képvisel, még ha nem is éppen a legkorszerűbb technika testesül meg benne.
Nagy mennyiségű vegyi fegyverzetével óriási károkat lehet képes okozni ellenségének és a környező országoknak. Ehhez rendelkezik célba juttató eszközökkel is, szovjet gyártmányú Scud-rakétákkal és a belőlük önerőből kifejlesztett Al-Hasszán típusú rakétákkal. Az előbbi 300, az utóbbi 600 kilométer sugarú körben jelent halálos fenyegetést. Figyelembe véve a Jemenbe telepített iraki rakétákat is, az iraki rakétaütegek veszélyeztethetik Kisázsiát, a Közel-Keletet, az Öböl térségét és Irán területének nagy részét. E rakéták gyengéje, hogy találati pontosságuk nem nagy, kilövésük előkészítése legalább egy órát vesz igénybe. Ez módfelett sebezhetővé teszi őket az ellenséges felderítéssel és légi csapással szemben.
Egy nyílt fegyveres konfliktussal tehát mindkét fél sokat veszíthet. Ez remélhetőleg mérsékletre inti mindkét oldalt, és ílymódon elkerülhető a háború.+++
MTI-Panoráma
1990. szeptember 2., vasárnap 11:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|