 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
FIDESZ-SZDSZ nagygyűlés
" A nagygyűlés szónokainak Kiss Tamást a Fidesz, illetve Tamás
Gáspár Miklóst, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét kérték fel. Hogy
miért a feltételes mód? Nos a rendezői pechsorozat kezdődött
mindjárt a hangosítással, pontosabban annak hiányával. A
szombathelyi Fő téren a tűző nap ellenére kitartóan várakozó - akkor
még tekintélyes - tömeg, hiába várta, hogy magyarázatot kapjon a
késésre. Az egyik helyi rockzenekartól bérelt felszerelés nem
érkezett meg, hasonlóan a nagygyűlés szónokai sem.
Aztán végre dr. Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő
bejelenthette, hogy a szónokok elindultak, de autójuk ismeretlen ok
miatt késik. Háromnegyed 11-re az ugyancsak megcsappant számú
várakozónak aztán azt mondták, hogy ilyen körülmények között sajnos
elhalasztják a nagygyűlést.
Aztán 5-10 perc múlva néhány hangosan méltatlankodó néző
nyomására mégis a pódiumra szólították a 17 képviselőtestületi
jelöltet. Ekkor azonban kiderült, hogy addigra már közülük is csak
hatan maradtak a helyszínen.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Sajtószemle 2.
|
London, 1990. szeptember 01. (BBC, kora reggeli híradás)
Sok mai újság továbbra is az Irakban fogva tartott külföldiek
iránti aggodalom jegyében íródott cikkeket közöl.
Az Independent szalagcíme: Az iraki túszok légi elszállítását
zűrzavar övezi. Azzal vádolja Szaddám Husszeint, hogy
propagandafogás részéről, hogy a túszokat, akiket bizonyára megvisel
az idegtépő várakozás, saját, iraki repülőkön akarja kijuttatni az
országból.
A Guardian Gorbacsov figyelmeztetését hozza, miszerint a
Perzsa-öbölben elfogadhatatlan lenne az erőszakos fellépés. A lap
szerint a szovjet vezető kijelentése meglepte és nyugtalanítja az
amerikai vezetést, tekintve, hogy a nyilatkozat hangneme
eltávolodást jelez az amerikai irányvonaltól. Ilyen formán Gorbacsov
inkább a közvetítő szerepét látszik magára ölteni és nem a világ
közösségének egyik promines tagjaként lép fel, aki a szankciók
érvényre juttatása érdekében erővel is kész lenne beavatkozni.
A Times ma vezércikket közöl az Arab-öbölben felhangzó szirén
hangokról. Az újság többek között Husszein jordán uralkodóra utal,
de másokra is kiterjed a bírálat, akik nem kívánják fehéren-feketén
elítélni Kuvait annexióját, hanem a szürke árnyalataiban igyekeznek
fogalmazni. Az iraki agresszión - írja a vezércikk - nincs mit
szépíteni, ha ezt a tényt felhígítjuk, minden lesz, csak béke nem a
Földön. A Times egyben felemeli a szavát mindazok ellen, akik arra
törekszenek, hogy a Nyugat, miközben segíti a kuvaiti szuverénitás
helyreállítását, valamiféle modell-demokráciát hagyjon maga mögött,
melyben a nép demokratikusan választja meg vezetőit. Az ENSZ
határozat világosan kimondja, hogy Kuvait törvényes, tehát eredeti
kormányát kell visszasegíteni a hatalomba.
A Daily Telegraph azokról az országokról ír, amelyek szeretnének
tovább menni, mint ami az ENSZ határozatból következik. Az Öbölben
található türelmetlen és idegességükben ugrásra kész kis államokról
van szó, akiknek a brit külügyminiszter azt tanácsolta, hogy őrizzék
meg nyugalmukat. Az amerikai és az angol kormányt is kínosan érinti,
hogy egyes arab államok egyre vérszomjasabb magatartást tanúsítanak.
A Telegraph szerint jellemző, hogy ugyanezek az államok sokkal
óvatosabbak voltak Irakkal kapcsolatban Kuvait megszállása előtt.
+++
1990. szeptember 1., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|