|
|
|
|
- Interjú Tőkés Rudolffal - 2. folyt.
|
Az igazság az, hogy mondjuk a szakember mennyire tudja a saját, ha úgy tetszik magánértékeit, és mint egy magyar állampolgár stb. hogyan tudja azt külön tartani a hidegvérű vagy objektív társadalomtudományi elemzés feladatától. Ez nem mindig könnyű, mert mondom Magyarország esetében még nem tartanak ott, hogy sikeresen feldolgozták volna annak a sprőd valóságnak a tényét, hogy uram Isten Magyarországon pedig létezik egy demokrácia, és nemcsak hogy a demokrácia az egy legitim demokrácia, és mindenki aki arra játszik, hogy a kormány bukni fog, az szörnyen téved.
Úgyhogy ezt ők nem értik még, mert úgy vélik, hogy legalábbis lelkileg abban a relációban gondolkodnak, hogy minden ha úgy tetszik provizórikus még. Tehát nyilvánvalóan ahhoz egy demokráciát azt élni kell sok-sok évet, hogy az embernek meglegyen az a hite és meggyőződése, hogy ami van, az a szavazók véleményét tükrözi, és hát a legközelebbi választásra akkor kerül sor, amikor ezt az alkotmány kiírja, nem akkor, amikor nekem éppen nem teszik, amit a kormány csinál. Úgyhogy ez a két motíváció, a személyi perspektíva és a tudományos perspektíva nagyon érdekesen keveredett.
- Ezzel kapcsolatban kérdezem: a napokban olvastam azt, hogy Magyarországon a külügyi intézet 60-70 százaléka távozik. Gondolod, hogy ezek a szubjektív érzések, amik San Franciscóban szerinted előfordultak, ugyanennél az intézetnél jelentkeznek?
- Én nem tudom, nem lenne kizárva, persze az ilyen döntések az egyrészt nyilvánvalóan a külügyminiszter úrnak a jogköre, de hát nyilvánvalóan egy ilyen külpolitikai kutató háttérintézmény ez egy rendkívül érzékeny valami; ott vagy olyan szakemberek vannak, akik személyileg és erkölcsileg is el vannak követve(sic ) az új kormány sikerének érdekében, és ha ők ezt nem tudják vállalni, akkor nekik távozniuk kell. Ez nyilvánvaló, és nyilvánvaló egy külügyi reláció az sokkal érzékenyebb az ilyesmire, mint mondjuk sok minden más. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|