|
|
|
|
A kormány 100 napja
|
-------------------
München, 1990. augusztus 30. (SZER, Magyar híradó) - A több mint négy évtized óta első demokratikus magyar kormány 100 napja van hivatalban. A sokat emlegetett három hónapi bírálati türelmi idő tehát a végéhez ért. Az Antall-kormány eddigi tevékenységének politikai mérlegét Lengyel Szaniszló vonja meg:
- Nem szeretem az év-, a hónap- és a napfordulókat a politikában. Minek volt 50. évfordulója, mi kezdődött 100 nappal ezelőtt? Ez olyan unaloműző társasjáték, amely jó esetben ártalmatlan, rossz esetben a manipuláció eszköze, de még a két eset között is eltereli a figyelmet a sűrgős teendőkről. Már csak ezért sem tűnt számomra szerencsés ötletnek, amikor Antall József miniszterelnök - nyilván a nyugati demokrációk gyakorlatát meghonosítandó - 100 napos türelmi időt kért kormánya számára a sajtótól. Az volt az érzésem, és most méginkább az, hogy nem lehet mechanikus párhuzamot vonni egy nyugati kormánycsere és egy keleti rendszerváltás között.
A térségben az egész elmúlt év tapasztalata azt mutatja, hogy primitív és velejükig romlott, idegen katonai erőre támaszkodó hatalmi csoportok több mint négy évtizedes garázdálkodásának a következményeit jó, ha egy emberöltő alatt fel lehet számolni.
Mi hát egy emberöltőhöz képest 100 nap? Ilyen léptékkel mérve az elmúlt három hónap magyarországi történelméről legfeljebb impresszionisztikus véleményt lehet mondani. Megállapítható például - a reveláció legcsekélyebb igénye nélkül -, hogy ebben az időszakban mind a kormány, mind az ellenzék azt produkálta, amit az optimisták várhattak gyakorlati parlamenti tapasztalatokkal nem rendelkező politikusoktól. Produkálta azt az előző rendszer tovább élő és ható intézményrendszerének a kalodájában, és ugyancsak az előző rendszer által hátrahagyott csődtömeggel bírkózva. (folyt.)
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kormány 100 napja - 1. folyt.
|
Még mindig a történelmi léptéket szem előtt tartva, a diktatúra vértelen forradalommal történt megdöntése után gyakorlatilag mindegy hogy milyen összetételű kormánykoalíció került hatalomra. Mindegyik kényszerpályán mozgott volna.
Mielőtt bárki is azt a leibnizi következtetést vonná le az elhangzottakból, hogy a mostani kormány a létező kormányok legjobbika, hadd szóljak néhány szót arról, hogy innen nézve mit lehetett volna másképp csinálni.
Érzésem szerint a gazdasági válságból való kilábaláshoz a helyhatósági választásokkal nem lett volna szabad szeptember végéig várni. Ugyancsak a talpraállás érdekében sűrgős törvényeket kellett volna hozni a hazai vállalkozók és a külföldi tőke biztonságérzetét erősítendő. Harmadsorban pedig: rögtön a választások után meg kellett volna szívlelni az angol igazságszolgáltatás vezérelvét, miszerint "nem elég hogy igazság tétetik, ezt mindenkinek látnia is kell."
Részben az igazságtétel elmaradásával magyarázható, hogy a javíthatatlanok, az örök tegnapiak vérszemet kaptak, és most különféle demokratikus köntösökbe bújva, vagy még ezt a fáradságot sem véve, marcangolják a kormányt.
Az önkényesen megállapított türelmi idő lejártával a támadások hevessége alighanem fokozódik majd, ám nem szabad, hogy ez elterelje a kormány figyelmét az égetően fontos teendőkről. Végtére is nincs hatásosabb ellenérv, mint a siker. +++
1990. augusztus 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|