Rendszerváltás és az MTI

	Az enyhülés és Latin-Amerika (1.rész)
Buenos Aires, 1990. augusztus 26. vasárnap (MTI-Panráma) - A chilei kormány kezdeményezte, hogy a hidegháború lezárulásának szellemében vizsgálják felül az Amerika-közi katonai együttműködési rendszert is, nevezetesen az Egyesült Államok és Latin-Amerika ,,kommunista-ellenes hadviselésre,, épülő koncepcióját. Patricio Aylwin elnök chilei demokratikus kormánya többek között azt reméli a katonai doktrína korszerűsítésétől, hogy a katonai kiadások csökkentésével erőforrásokat szabadíthat fel hazai gazdaságfejlesztési és szociális célokra, s mérsékelheti annak a porosz militarista szemléletnek a befolyását, amely mindmáig a hadsereg élén tartja Augusto Pinochet tábornokot, a legnagyobb terhet a chilei demokrácia vállán. Az amerikai hadseregek - tudomást sem véve az Európában végbemenő nagy horderejű katonapolitikai változásokról - még mindig a ,,nemzetközi kommunizmusban,, látják a fő ellenséget és az ellene, illetve a vele párhuzamosan feltételezett ,,kommunista gerillaharc,,, azaz a ,,belső felforgatás,, elleni küzdelemre rendezkednek be. A nemzeti határok biztosítása csak ezután következik. A törtenelem fintora, hogy miközben mindenki a kommunista veszély elleni közös fellépésre rendezkedett be, az ellenséges támadás a NATO-tag Anglia részéről érte Argentínát a Falkland-háborúban - fűzte hozzá. Az Aylwin-kormány szerint a hírhedt ,,nemzetbiztonsági doktrína,, atavisztikus továbbélése nemcsak a hazai demokratikus fejlődést hátráltatja, hanem a történelem logikájával is szemben áll. Chilében és Dél-Amerika más országaiban változatlanul alapvető befolyást gyakorolnak a hatalomra azok a katonai körök, amelyek az európai katonapolitikai változásokkal együtt sem tágítanak a szembenállás logikájától, nem bíznak a Szovjetunió átalakulásában, s túl engedékenynek tartják a Bush-kormányt Gorbacsovval szemben. Egyesek közülük többé-kevésbé nyíltan ki is mondják, hogy inkább élni kellene a Szovjetunió meggyengülése kínálta alkalommal, s egyszer s mindenkorra leszámolni a kommunizmussal, mintsem feladniok ideológiájukat és felülvizsgálni eddigi doktrínájukat. (folyt.) 1990. augusztus 26., vasárnap 15:49
Vissza »

	Az enyhülés és Latin-Amerika (2.rész)
Idő kérdése persze, vajon ki tudják-e alakítani a tényleges védelmi szükségleteknek megfelelő arányokat az egyes latin-amerikai országokban a nyilvánvalóan túlméretezett hadseregekkel szemben. Hiszen Dél-Amerika fiatal demokratikus kormányzatainak egészséges törekvéseik közepette is számolniok kell a hatalomra még mindig igen nagy befolyást gyakorló katonákkal, s egyfajta pozícióharcban kell megerősíteniök a demokráciát velük szemben. A nyílt szembehelyezkedést azért is elutasítják, mert a katonasággal mint belső hatalmi biztosítékkal is számolnak a népi elégedetlenség féken tartására. Ezért a latin-amerikai országok fegyveres erőinek többsége - ha ellentmondásosan is - magáévá tette a ,,narkóterrorizmus,, elleni harc amerikai jelszavát, vagyis azt, hogy a kábítószerkereskedelem és általában a belső felforgatás elleni harc jegyében akar saját állampolgáraikkal szemben is fellépjenek - összhangban az ezzel kapcsolatos észak-amerikai felfogással.+++ Simó Endre (Buenos Aires) MTI-Panoráma 1990. augusztus 26., vasárnap 15:49
Vissza »