 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozata
"... a kárpátaljai magyarok Ukrajna lojális állampolgárai kívánnak
lenni, és a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság egyetlen törvényes
képviselője barátságra és együttműködésre törekszik az ukrán nép
demokratikus szervezeteivel, támogatja őket a sztalinizmus
maradványai ellen, a valóban demokratikus Ukrajna megteremtéséért
folytatott küzdelmükben."
Amerika Hangja, Esti műsor:
Csengey előadása
"Utalva az ohioi tábor nevére - magyarul a Reménység Tava -,
Csengey hangsúlyozta, hogy a tavalyi "itt-ott találkozó" óta a
Reménység Tavának most már a másik partjára kerültünk. A
történelemnek új korszaka kezdődött. A vereségek több száz éves
időszaka lezárult. Csengey utalt Trianonra, amelynek következtében
az ország elvesztette területének kétharmadát, népességének
egyharmadát.
1945-tel kapcsolatban megemlítette: az orosz tankönyvek találóan
nem írnak felszabadulásról, hanem megszállásról. A bolsevista
kísérlet Magyarországon nagyszerű dolgokat igért, de nem hozott
mást, csak csődöt és elmaradottságot. A Kádár-korszak sok
tekintetben veszélyesebb volt, mint Rákosi Mátyásé - mondta Csengey
-, mivel sikerült elhitetnie, hogy soha nem ér véget. "
|
|
|
|
|
|
 |
Iraki helyzetkép
|
----------------
London, 1990. augusztus 24. (BBC, Panoráma - Ismeretes, hogy
Irak néhány nappal ezelőtt elrendelte: helyi idő szerint ma éjfélig
be kell zárni a Kuvaitban működő külföldi diplomáciai
képviseleteket. Alig néhány óra választ el bennünket a baljós
határidőtől, Bagdadban már elmúlt 9 óra. A legfrisebb jelentéseket
foglaljuk össze:
Munkatársunk Nicosiából küldött tudósítása arról számol be, hogy
mostanában legalább 7 nagykövetség épülete körül őrjáratoznak iraki
katonák - Nagy-Britannia, Nyugat-Németorzság, Svédország, Norvégia,
Magyarország, Románia és Japán diplomáciai képviseletét vették körül
az irakiak. A japán külügyminisztérium azt közölte, hogy kuvaiti
követségüket ma déli határidővel kellett volna bezárni, vagyis már
néhány órával ezelőtt. A japán követség épülete előtt most páncélos
jármű helyezkedik el. A többi országnak még rendelkezésére áll
néhány óra éjfélig, ámbár egyes spanyol diplomaták szerint a
határidőt szombat reggelig meghosszabbították. Ugyancsak ők mondták
el, hogy az iraki csapatoknak a határidő lejárta után parancsuk van
arra, hogy akár erőszakkal is eltávolítsák a diplomatákat.
A görög külügyminisztérium tudatta, hogy követségük továbbra is
mőködik, de tudomásuk szerint több más nagykövetség víz- és
áramszolgáltatása iraki közreműködéssel megszűnt. Több mint 20
ország közölte: nem áll szándékában az iraki követelés teljesítése.
A Szovjetunió elszállította ugyan a nagykövetség személyzetét,
de mint hangsúlyozza: ez nem jelenti a követség végleges bezárását.
A szovjet álláspont részleteiről Brigid Cambell küldött jelentést
Moszkvából. (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Iraki helyzetkép - 1. folyt.
|
A külügyminisztérium szóvivője közölte: a követséget mostanára
kiűrítették, az épületet pedig lezárták. A diplomatákat egy
Bagdadból indult gépen hozták haza, fedélzetén ott voltak a
Kuvaitból távozó utolsó polgári személyek is.
A szovjet szóvivő hangsúlyozta: a nemzetközi jog értelmében a
követség továbbra is működik, s a szovjet kormány semmiképpen sem
hajlandó elismerni Kuvait Irak általi bekebelezését. Tudósítónk
megjegyzi, hogy a követség dolgozóinak evakuálásáról csak az utolsó
pillanatban született döntés, de Moszkvát nyilvánvalóan aggasztotta,
hogy állampolgárai nincsenek biztonságban.
A Nicosiai és a Moszkvai tudósítós után most egy friss jelentés
Bagdadból, ahonnal John Simson jelentkezett:
Az iraki kormány illetékesei értésre adták, hogy elvágják
azoknak a követségeknek a telefonvonalait, amelyek nem zárnak be
éjfélig. Ilyenformán ezek az épületek ostrom alá vett várakhoz
válnak hasonlóvá. A brit nagykövetség telefonvonalai egyébként már
vagy két hete elnémultak. Az irakiak úgy fogalmaznak, hogy a
követségi dolgozók maradhatnak ugyan, de nem számíthatnak
előjogokra. Egyikük mosolyogva megjegyezte, hogy letartóztatásukra
nem lesz szükség.
A kormányzat képviselői igyekeznek megnyugtató kijelentéseket
tenni a helyzetre vonatkozóan, de az iraki hadsereg közvetlenül
Szaddám Huszeintől kapja a parancsokat. A hatóságok ugyanakkor nem
rejtik véka alá, hogy amennyiben összetűzés tör ki, Amerika és
szövetségesei drágán megfizetnek majd.
A legfrisebb jelentésekből:
A követségek bezárásából vagy annak elmulasztásából adódó,
adódható nemzetközi bonyodalmakat Donald Armel kommentárja alapján
vesszük sorra: (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Iraki helyzetkép - 2. folyt.
|
Azzal, hogy oly sok ország jelezte, továbbra is nyitva kívánja
tartani kuvaiti nagykövetségét, tulajdonképpen azt juttatja
kifejezésre, hogy nem ismeri el Kuvait megszállásának tényét.
Szaddám Huszein felfogásában Kuvait ma már Irak része, míg a világ
úgy ítéli meg, az emírség továbbra is szuverén állam.
A diplomatákat normális körülmények között mentesség illeti meg,
de előfordult már néhányszor, hogy a diplomáciai konvenciókat
egyesek felrúgták, akár a diplomatákat illető bánásmód, akár a
diplomaták részéről tanúsított magatartás oldaláról nézve. Iránban
túszul ejtették például az ottani amerikai nagykövetség
személyzetét. Londonban pedig egy magát diplomatának minősítő
személy lelőtt egy rendőrnőt, amikor a követség előtt tüntetés
folyt.
Szaddám Huszein eddigi működése sem reménykeltő a tekintetben,
hogy hajlandó lenne a nemzetközi konvenciók finom szabályait
betartani. Máris kilátásba helyezte, hogy amennyiben a kuvaiti
követségeket a kiszabott határidőig nem zárják be, azok személyzete
ugyanolyan bánásmódban részesül, mint a többi külföldi állampolgár,
tehát ők is kényszervendéglátásban részesülhetnek. És mégis, sok
ország dacol. Amerika és a Közös Piac 12 országa mellett Japán és a
Szovjetunió is. Kína pillanatnyi állásfoglalása nem ismeretes, de
Lengyelország és Bulgária kifejezetten értésre adta, nem zárja be a
követséget.
Az érintett államok ugyanis azzal érvelnek, hogy amennyiben
engedelmeskednek, ezzel hallgatólagosan elismerik Kuvait
annektálását. Annyit mindenesetre megtettek, hogy a követségek
létszámát a minimálisra csökkentették. Az iraki külügyek irányítója
mindenesetre biztosra véli, hogy az éjféli határidőt mégis csak
sokan be fogják tartani. Az ABC televíziós tórsaságnak ugyanis így
nyilatkozott Nadzsi Al-Haditi: (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Iraki helyzetkép - 3. folyt.
|
A helyzet robbanékonyságával a brit diplomácia is tisztában van.
Douglas Hurd brit külügyminiszter eképpen fejezte ki a diplomáciai
személyzet biztonsága felett érzett aggodalmát:
"Nagyon aggódom. Igen. Nem várom el, senki sem várhatja el, hogy
fegyvertelen diplomaták fizikailag ellenálljanak az erőszaknak. Így
tehát nekik maguknak kell eldönteniök az adott pillanatban, hogy
meddig állnak ellen. Ugynaakkor biztosra veszem, hogy tudtára adják
mindenkinek, jogtalannak tartják az eredeti rendelkezést és azt is,
hogy annak az irakiak most érvényt szerezzenek."
Kétségkívül, amennyiben - úgymond - közelharcra kerül sor a
követségek környékén, Irak és az Egyesült Államok konfrontációja
csak még valószínűbbé válik.
Richard Cheney, amerikai védelmi miniszter azt mondotta: a
követségek erőszakos bezárása ellenkezik a nemzetközi joggal, s
emiatt törvénytelennek minősül. Ha azután az irakiak netán
behatolnak az amerikai követségre, ezt éppenséggel agressziónak is
fel lehet fogni, mivel a képviselet felségterületnek számít. Szaddám
Huszein tehát csak úgy tudja elkerülni az amerikai visszavágás
kiprovokálását, ha lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok
nagykövetsége lecsökkent személyzettel ugyan, de tovább működhessék.
Az óra pedig, akár egy időzített bomba, tovább ketyeg.
Eddig Donald Armel kommentárja. Időközben a washingtoni
külügyminisztérium közölte: az iraki hatóságok akadályokat
gördítenek az elé, hogy amerikai diplomaták és családtagjaik
elhagyhassák Irakot. Úgy tűnik, az iraki hatóságok mindaddig nem
engedélyezik távozásukat Bagdadból, míg az összes Kuvaitban
hátramaradt amerikai diplomata is útnak nem indul. (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Iraki helyzetkép - 4. folyt.
|
A magyar Külügyminisztérium illetékese nem hivatalosan úgy
nyilatkozott adásunk számára, hogy egyelőre nem tervezik a kuvaiti
magyar nagykövetség tevékenységének felfüggesztését.
Abszurd fordulat a propagandaháborúban: tegnap Szaddám Huszein
iraki elnök a bagdadi televízióban megjelent nyugati, többnyire
angol fogva tartottak csoportja körében. Az egyenruhás őrökkel
körülvett, nyugatiasan öltözött Szaddám megpróbált barátságos
benyomást kelteni, és védelmezte a térségben folytatott politikáját.
A brit kormány elítélte ezt az - úgymond - propagandamanővert. A
műsorban megjelentetett brit állampolgárok rokonai vegyes érzelmeket
fejeztek ki ezzel kapcsolatban.
Szaddám látogatást tett egy nem azonosított bagdadi épületben,
hogy személyesen üdvözölje néhány - úgymond - külföldi vendégét.
Arabul beszélt, megjegyzéseit tolmács fordította angolra. Az
összegyűlt nyugatiaknak azt mondta: nem túszok, csak a háború
megelőzése céljából tartják ott őket. Jovijális arculatát igyekezett
mutatni, mosolyogva, nevükön szólítva magához hívott két kisfiút.
Megkérdezte tőlük: elég tejet és zabpelyhet kapnak-e reggelire, és
eleget játszhatnak-e.
Szaddam a brit és amerikai kormányt hibáztatta a fogva tartottak
sorsáért. (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Iraki helyzetkép - 5. folyt.
|
"Így aztán fel kell tennünk a kérdést Margaret Thatchernek és
Bush elnöknek: mit vett el tőlük Irak, hogy katonai erőket küldenek
a Perzsa-öbölhöz, fenyegetve a térség népeit, és pusztítással
fenyegetve Irakot?"
Az iraki vezető azt mondta: országa megsemmisít minden támadót.
Amikor arról kérdezték, meddig tartja fogva a vendégeit, azt
felelte: reméli, nem sokáig. De a vendégek számára baljóslatúan
hozzátette: az Egyesült Államok nem volt hajlandó megvitatni két
békekezdeményezését, és nem folynak tárgyalások.
Nyugaton ellenségesen reagáltak a bagdadi televízió adására,
amit általában durva propagandafogásnak minősítenek. Margaret
Thatcher visszataszítónak érezte azt, az amerikai külügyminisztérium
pedig "szégyenletes ripacskodásnak" nevezte.
Douglas Hurd brit külügyminiszter undorát hangsúlyozta afölött,
hogy szerinte "Szaddám Huszein cinikusan, propagandacélokra
használta fel a gyerekeket. Egy nagyeszű ember azt tanácsolhatta
neki, hogy valamiféle érzelgős "szappanoperára" lenne szükség, és
használjanak fel ehhez gyerekeket. Ez lesz a jó propaganda. Engem a
közvetítés rossz színházi előadásra emlékeztetett. A légkör
fenyegető volt. Erre utalt a gyerekek és szüleik viselkedése. Nyomás
alatt állnak, akaratuk ellenére tartják ott őket. Persze, hogy
fenyegető a helyzet. Annak ellenére, hogy cáfolja, élő pajzsként
használja ezeket az embereket, ehhez semmi kétség nem fér. "
Nyugaton a bagdadi tévének ezt a műsorát kísérletnek tekintik a
közvélemény megosztására azáltal, hogy hangsúlyozzák a fogva
tartottak kiszolgáltatott helyzetét. (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Iraki helyzetkép - 6. folyt.
|
Ugyanakkor egy brit asszony, a Szaddám mellé állított két fiú
egyikének az anyja megragadta az alkalmat, s ezt a közvetlen
üzenetet küldte családjának Angliába:
"Tisztában vagyunk azzal, hogy ismeretlen helyen tartózkodunk.
Szeretnénk azonban tudatni családunkkal, hogy egészségesek és fittek
vagyunk." +++
1990. augusztus 24., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|