Rendszerváltás és az MTI

	Irak - francia készenlét, egységes politika - (1.)
Garzó Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Párizs, 1990. augusztus 24. péntek (MTI-tud) - A Clemanceau francia repülőgéphordozó bevetésre készen áll, felkészülve ,,minden eshetőségre,,. Ezzel a címmel jelent meg pénteken a Le Monde hasábjain az a helyszíni tudósítás, amelyet a francia lap kiküldött tudósítója Dzsibutiból, a francia flottalakulat jelenlegi tartózkodási helyéről adott. Ez a mondat jól tükrözi a francia külpolitika egyre határozottabb fellépését az öbölbeli válság ügyében. Ugyanez a lap egyébként annak a ténynek is nagy teret szentel, hogy Francois Mitterrand elnök néhány nappal ezelőtt markánsan megfogalmazott eltökéltségét a francia politikai körök általában egységesen támogatják. Ezt azért is tartotta fontosnak az újság kiemelni, mivel az utóbbi napokban éppen a sajtóban láttak napvilágot olyan híresztelések, amelyek szerint a kormányon belül valamiféle ellentétek volnának ezen a téren. Különösen a védelmi miniszterről keltek lábra olyan értesülések, miszerint állítólag nem ért egyet saját kormányának politikájával. Úgy tűnik azonban, hogy az öbölbeli válság egységesítő hatást gyakorol a - korábbi években az arab-politika terén valóban kissé megosztott - kormányon belül. Az ellenzék részéről sincs alapvető kifogás, a szélsőségesen jobboldali Le Pen az egyetlen, aki azt kívánja: Párizs ismerje el Kuvait bekebelezését, és ily módon próbálja megmenteni saját állampolgárait (e politikus már korábban kifejtette, hogy Franciaországnak ,,semmi köze,, az iraki ügyhöz, ne ártsa tehát bele magát). A lakosság véleményét a Le Figaro szondázta meg egy friss közvéleménykutatás révén: annak eredményeit pénteken hozta nyilvánosságra. Eszerint a franciák 66 százaléka helyesli George Bush amerikai elnök eddigi lépéseit, 48 százalék viszont ellenezné, ha washington konkrét katonai akciót hajtana végre irak ellen. A megkérdezettek 51 százaléka hosszan elnyúló válságra számít, a diplomáciai eszközök esetleges sikerében a megszondázottak 48 százaléka hisz. (folyt.) 1990. augusztus 24., péntek 14:50
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Irak - francia készenlét, egységes politika - (2.)
A Le Quotidien című lap - utalva arra a bagdadi bejelentésre, hogy a franciák egy része elhagyhatja Kuvaitot - úgy látja: Szaddám Huszein aligha tud rést ütni ezzel a gesztussal az Irakkal szemben felsorakozott szövetségen. Párizs világosan kifejezésre juttatta már szolidaritását az állampolgárait ugyancsak féltő többi érintett állammal. Franciaország - ha valóban adna ,,cserében,, valamit Iraknak ezért az engedékenységéért - nemcsak méltóságát veszítené el, hanem gyengeségéről is tanúbizonyságot tenne Irak és a többi arab ország előtt - olvasható az újságban. A Les Echos kételkedik abban, hogy az egységes nemzetközi szembenállás meghajlásra késztetheti jelen pillanatban Irakot. Szaddám Huszeinnek ugyanis most még túl sok ütőkártya van a kezében: túszokat tart fogva, ráérősen elengedi a külföldiek egy-egy csoportját, az egész konfliktust Izrael irányába terelheti, és sokáig elhúzhatja még a kuvaiti diplomáciai képviseletekkel kapcsolatos idegháborút. Az Egyesült Államok nagy diplomáciai sikerének tartja azonban a lap, hogy jelenleg huszonkét hadihajó néz szembe Irakkal, lövésre készen. Az igazi siker azonban az volna, ha Szaddám Huszeint az erő alkalmazása nélkül lehetne meghátrálásra kényszeríteni. ,,Ezt a győzelmet viszont ezután kell kivívni,, - írja a Les Echos. A Le Figaro fő kommentárja a világpolitika szempontjából három tanulságot lát kirajzolódni a mostani konfliktusból. Először: az Egyesült Államok minden eddigieknél jobban bizonyította, hogy ő az egyetlen nagyhatalom a világon. Másodszor: a világháború két vesztese, az NSZK és Japán mára ugyan a gazdaság nagy nyertesévé nőtte ki magát, de politikailag törpe maradt a világszínpadon. Harmadszor: Szaddám Huszeinnek nem sikerült az arab világ karizmatikus vezetőjévé válnia, a ,,baathizmus,,, mint nemzeti ideológia nem vált a nagy arab nemzet eszméjévé. A Le Parisienne egyik kommentátora Nyugat-Európában kissé szokatlan gondolatmenetet tárt olvasói elé. Emlékeztet rá, hogy e pillanatban nemcsak az öbölben, hanem Libériában is viszály dúl. ,,Kit érdekel Irak? Mindenkit. És Libéria? Senkit. Libéria nagy bűne, hogy nincs olaja. A tőzsdén az emberi életek kevesebbet nyomnak a latban, mint az olajhordók árai,, - fejtegeti a szerző, aki azzal zárja sorait: ,,Világunk tragikusan cinikus,,. +++ 1990. augusztus 24., péntek 14:59
Vissza » A hírhez kapcsolódik »