|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozata
"... a kárpátaljai magyarok Ukrajna lojális állampolgárai kívánnak
lenni, és a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság egyetlen törvényes
képviselője barátságra és együttműködésre törekszik az ukrán nép
demokratikus szervezeteivel, támogatja őket a sztalinizmus
maradványai ellen, a valóban demokratikus Ukrajna megteremtéséért
folytatott küzdelmükben."
Amerika Hangja, Esti műsor:
Csengey előadása
"Utalva az ohioi tábor nevére - magyarul a Reménység Tava -,
Csengey hangsúlyozta, hogy a tavalyi "itt-ott találkozó" óta a
Reménység Tavának most már a másik partjára kerültünk. A
történelemnek új korszaka kezdődött. A vereségek több száz éves
időszaka lezárult. Csengey utalt Trianonra, amelynek következtében
az ország elvesztette területének kétharmadát, népességének
egyharmadát.
1945-tel kapcsolatban megemlítette: az orosz tankönyvek találóan
nem írnak felszabadulásról, hanem megszállásról. A bolsevista
kísérlet Magyarországon nagyszerű dolgokat igért, de nem hozott
mást, csak csődöt és elmaradottságot. A Kádár-korszak sok
tekintetben veszélyesebb volt, mint Rákosi Mátyásé - mondta Csengey
-, mivel sikerült elhitetnie, hogy soha nem ér véget. "
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: meggyengült-e Iliescu poziciója? - 2
|
Az viszont nyilvánvaló tény, hogy a kormány a rendőrség és a hadsereg fellépésére nem számíthatott. Ha provokáció történt, akkor annak kitervezői jól számoltak: a hadsereg tétlenül nézte az eseményeket, a katonák nem akartak, vagy nem mertek ,,a népre,, támadni.
Iliescu ebben a helyzetben a főváros lakosaihoz fordult, hogy vonuljanak az utcára, védjék meg a forradalom vivmányait. A fővárosiak helyett azonban a Zsil-völgyi bányászok jelentek meg, egyenhusángokkal felszerelve, s amit a tüntetők pusztitása épen hagyott, azt ők verték szét - a diákokkal együtt.
Ez a fordulat rendkivül nehéz helyzetbe hozta Iliescut. Hiába mondta, hogy nem ő hívta a bányászokat, a külföld azonnal az új diktátort látta meg benne, aki a béremelésekkel lepénzelt munkásokat veti be a rendszerváltást követelő, tehát valóban demokratikus erőkkel szemben. Ráadásul a botrány nyilvánvalóvá tette, hogy Iliescu és miniszterelnöke, Petre Roman között. A fiatal, ambiciózus kormányfő egy spanyol lapnak adott nyilatkozatában lehetségesnek tartotta, hogy a bányász-attak a ,,szekusok,, műve volt, s ezzel, ha lehet, még rosszabb hírbe hozta az elnököt.
Az államfő és a miniszterelnök közti ellentétek elsősorban a gazdasági reformok megitélésében gyökereznek. Roman radikális és gyors változásokat akar, Iliescu viszont a piacgazdaság bevezetése mellett a szociális biztonság fontosságát hangsúlyozza - emlékezvén arra, hogy az őt támogató szavazatok jó részét annak köszönhette, hogy a lakosság többsége félt a bizonytalan jövőt igérő gazdasági radikalizmustól.
Iliescu megpróbálta a maga oldalára állítani a hadsereget. A bukaresti események másnapján elnöki rendelettel menesztette Mihai Chitac belügyminisztert, akinek leváltását régóta szorgalmazták a katonák. (Az első támadást a belügyminisztérium még vissza tudta verni azzal, hogy a védelmi miniszter, Victor Stancalescu tábornok korábbi tevékenysége legalább annyira gyanús, mint a megvádolt Chitacé.)
A gesztus azonban nem érte el hatását. A belső hatalmi viszonyok ismerői egyre inkább hajlanak arra, hogy Stancalescu és Roman stratégiai szövetségre léphet Iliescu ellen. A hadseregre mint szövetségesre a miniszterelnöknek nagy szüksége is lenne, ha szabad kezet kapna a sokkterápiás kezeléshez - mint arra a korábban már említett Ceausescu-képes tüntetések figyelmeztetnek.+++
Gózon István, MTI-Panoráma
1990. augusztus 17., péntek 11:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|