|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozata
"... a kárpátaljai magyarok Ukrajna lojális állampolgárai kívánnak
lenni, és a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság egyetlen törvényes
képviselője barátságra és együttműködésre törekszik az ukrán nép
demokratikus szervezeteivel, támogatja őket a sztalinizmus
maradványai ellen, a valóban demokratikus Ukrajna megteremtéséért
folytatott küzdelmükben."
Amerika Hangja, Esti műsor:
Csengey előadása
"Utalva az ohioi tábor nevére - magyarul a Reménység Tava -,
Csengey hangsúlyozta, hogy a tavalyi "itt-ott találkozó" óta a
Reménység Tavának most már a másik partjára kerültünk. A
történelemnek új korszaka kezdődött. A vereségek több száz éves
időszaka lezárult. Csengey utalt Trianonra, amelynek következtében
az ország elvesztette területének kétharmadát, népességének
egyharmadát.
1945-tel kapcsolatban megemlítette: az orosz tankönyvek találóan
nem írnak felszabadulásról, hanem megszállásról. A bolsevista
kísérlet Magyarországon nagyszerű dolgokat igért, de nem hozott
mást, csak csődöt és elmaradottságot. A Kádár-korszak sok
tekintetben veszélyesebb volt, mint Rákosi Mátyásé - mondta Csengey
-, mivel sikerült elhitetnie, hogy soha nem ér véget. "
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: meggyengült-e Iliescu pozíciója? - 1
|
1990. augusztus 17. péntek (MTI-Panoráma) - Az utóbbi időben
annyi elemzés jelent meg a nyugati sajtóban egy esetleges romániai
katonai államcsíny lehetőségéről, hogy a védelmi minisztérium a
napokban feltétlenül szükségesnek tartotta ezeknek az ,,abszurd
spekulációknak,, határozott cáfolását. A hadsereg közleményében
azonban az éles szemű megfigyelők bizonyos kétértelműséget tudtak
felfedezni: a tagadás bizonyitásában sokkal nagyobb hangsúlyt kapott
az az érv, hogy a hadsereg rendíthetetlenül hű marad a decemberi
forradalom eszméihez, mint az az egyszerű kötelezettség vállalás,
hogy a katonák betartják az alkotmányos rendet.
A puccsról terjengő híreket a hatalom számára szintén nyugtalanitó jelenségek előzték meg: az országban több helyen voltak tüntetések, amelyeken a kivégzett diktátor, Nicolae Ceausescu képét emelték magasba, emlékeztetve arra, hogy a legzseniálisabb vezér idején volt munka, s ha volt munka, akkor volt fizetés is, s abból a pénzből a legszükségesebbeket azért meg lehetett vásárolni.
Logikusnak tünhet, hogy a két jelenség között összefüggés van: az egyre súlyosabb gazdasági nehézségek miatti elégedetlenség teremthetné meg a legkézenfekvőbb ürügyet a katonák rendteremtő fellépéséhez. Az alaposabb elemzések azonban inkább arra utalnak, hogy nincs ilyen összefüggés, a népi elégedetlenség inkább csak zavaró mellékkörülményként bukkant fel a hatalmi harcban.
Ion Iliescu és a Nemzeti Megmentés Frontja elsöprő győzelmet aratott a májusi választásokon. Ha történtek is szabálytalanságok, az teljesen egyértelművé vált, hogy az ellenzéknek még nincs tömegbázisa Romániában. Ez a vereség elsősorban az értelmiséget és annak első számú utánpótlását, a radikális diákságot keserítette el végletesen. Ez a réteg úgy érezte, hogy a decemberi véráldozat ellenére nem történt változás az országban, a főbünös feláldozásával a kisebb bünösök átmentették hatalmukat.
A váratlan választási eredmények után kialakult helyzetben nagyon nagy esélye volt annak, hogy az elkeseredett diákok bukaresti tüntetéséből könnyen súlyos belpolitikai válság lehet. Június 13-án ez meg is történt. A hatóságoknak az a meggondolatlan döntése, hogy karhatalmi erőkkel távolították el a fiatalokat az Egyetem térről elképzelhetetlenül vad tiltakozást váltott ki. Azon még folyik a vita, hogy szélsőjobboldali fasiszta erők provokációja volt a televizió épületének ostroma és a rendőrfőkapitányság épületének felgyújtása - mint azt Iliescu kitartóan állítja -, vagy a hatalom mozgatta a háttérből az eseményeket, hogy végleg leszámolhasson az ellenzékkel - mint azt Iliescu ellenfelei mondják.(folyt.)
1990. augusztus 17., péntek 11:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|