Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 23.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az Agrárszövetség közleménye

"... az Agrárszövetség önálló rehabilitációs- és földtörvény-tervezetet készít, mivel a kormánykoalíció földtörvény-tervezetét sem koncepciójában, sem pedig szakmai szempontból nem tartja elfogadhatónak. Mivel az SZDSZ, Fidesz, MSZP és az Agrárszövetség programjai ebben a fontos kérdésben majdnem azonosak, ezért az Agrárszövetség Országos Választmánya elképzelhetőnek tart ezen pártokkal a továbbiakban konkrét együttműködést is. "
SZER, Magyar híradó:

A privatizációs program

"Finoman fogalmazok: ez az eklektikus megközelítés a világos koncepció hiányát tükrözi. Nem válaszol két alapvető kérdésre. Piac hiányában hogyan kívánják értékelni az áruba bocsátandó állami vállalatokat, mi fogja az árukat megszabni? A másik kérdés: ki fogja megvenni, honnan lesz a magyar társadalomnak erre pénze és hajlandósága azon az áron, amit az állam kér ezekért a vállalatokért?"

Vásárhelyi nyilatkozat

(Gordon Tamás)
München, 1989. február 9. (SZER, Kommentár nélkül) - A Beszélő
Vásárhelyi Miklóssal készített interjúsorozat befejező részét
közli. A Nagy Imre kormány egykori sajtófőnökével Szilágyi Sándor
beszélgetett. Hallgassanak meg belőle néhány részletet:
1956. október 23-ika átmeneti helyzetben ért nemcsak engem, hanem a
Nagy Imre közvetlen köréhez tartozó többi barátomat is. Nyilvánvaló
volt, hogy Rákosi bukási után a politikai légkör megváltozik. Az 55
márciusi és áprilisi határozatokkal valaminek történnie kell és
ennek tükröződnie kell majd a velünk tanúsított magatartásban is.
    
    Bennünket ugyanis a pártból kizártak, megfosztottak állásunktól,
teljesen lehetetlenné tettek. Engem például két szakaszban
távolítottak el állásomból. Először közvetlenül a márciusi
határozat után mivel szolidárisnak vallottam magam Nagy Imrével,
ekkor a Minisztertanácsból, ahol a Tájékoztatási Hivatal
elnökhelyettese voltam.
    
    Visszahelyeztek ahhoz a kétnyelvű angol-orosz propaganda
magazinhoz, amelyet 52-től szerkesztettem. Ez azonban csak rövid
ideig, pár hónapig tartott, mert júniusban Hruscsovék első belgrádi
látogatása után volt egy párttaggyűlés a lapkiadó vállalatnál, ahol
többen, Gyimes Miklós, Fazekas György és mások rámutattunk, hogy a
Rajk-per tisztázatlanságai és az egész politika tarthatatlan ezután
a kibékülés és helyzettisztázás után. Az eredmény az lett, hogy
mindannyiunkat kitettek az állásunkból, barátok, ismerősök
segítségével különböző helyekre vetődtünk.
    
    Fazekas a BSZKRT-hoz került sajtóreferensnek, mert akkor barátunk,
Surecz József volt ott a vezérigazgató. Gyimest a Corvina vette fel
lektornak, én pedig a Művelt Nép Könyvkiadóhoz kerültem
könyvtárosnak 1800 forint fizetéssel. Lektori, vagy szerkesztői
munkát nem lehetett rám bízni, az már politikai felelősséggel járt
volna. Ebben a kis könyvtárszobában gyűltünk össze nagyon-nagyon
sokszor. Itt született az író memorandum és sok más akció, amit
ebben az időben 1955 tavasza és 56 ősze között elterveztünk és
végrehajtottunk.
    
    A többiekkel hasonló volt a helyzet. A Szabad Népnek úgyszólván az
egész-lázadó csoportját, akik 54 októberében azon a nevezetes
taggyűlésen élesen bírálták a pártvezetést, mind egy szálig
kitették. Fehér Lajos, Mérai Tibor, Kende Péter, Kornai János,
Novobáczki Sándor és mások tartoztak ide. Többünket a pártból is
kizártak: Nagy Imrét, Haraszti Sándort, Gyimes Miklóst, Fazekas
Györgyöt és engem. Tehát egy sor személyi kérdés várt megoldásra
egyrészt politikai síkon, másrészt a foglalkoztatás síkján. Végül
az történt, hogy anélkül, hogy nekünk módot adtak volna bárminek is
a megvitatására, a Központi Ellenőrző Bizottság egymás után
behívott bennünket. Visszaállították a párttagságunkat, tehát Nagy
Imréét nem tudom pontosan - mondjuk 1919-től kezdve, a Harasztiét
1930 valamikortól az enyémet 1939-el és így tovább. Eltörölték a
pártbüntetéseket is végestelen végig. Tárgyalások kezdődtek az
elhelyezkedésünkről is. De én még október 23-án is könyvtáros
voltam, tehát ez is mutatta, hogy nem nagyon siették el a dolgot.
    
    Olyan területeken viszont, ami nem közvetlenül a párttól függött,
nagy változások történtek. Az írószövetség új választmányt
választott és ebbe az összes megbélyegzett ember bekerült.
    
    Ugyancsak új választmánya lett az Újságíró Szövetségnek, ahol
elnökül Haraszti Sándort választották és a választmány, vagy
elnökség tagja lettem többek között én. Személyileg tehát ez volt a
helyzet.
    
    A politikai helyzet viszont napról napra élesebbé vált és a vezetés
játéktere egyre szűkült, a cselekvési lehetőségek még 1956
júliusában is jóval kedvezőbbek lettek volna, mint akár már
szeptemberben. De a vezetés rendkívül rövidlátóan taktikázott.
    
    Egyáltalán nem érezték, hogy mennyire válságos a helyzet. Erre a
legjellemzőbb, hogy közvetlenül a forradalom előtt 10 napra
elmentek Jugoszláviába a párt egész vezetősége: az első titkár,
Gerő Ernő, a párthierarchiában közvetlenül utána következő Kádár
János, a miniszterelnök Hegedűs András, folytathatnám a sort.
    
    Itthon a vártán, csak a boldogtalan Ács Lajos maradt, aki fiatal,
gyakorlatlan ember, nem is valami rátermett.
    
    Ha az ember visszagondol rá, hajmeresztő dolgokat műveltek.
    
    Vadászgattak, téeszt látogattak, 10 napot eltöltöttek, pedig - mint
ez Hegedűs András visszaemlékezéséből is kiderül - a tényleges
ügyeiket maximum 2 nap alatt el lehetett volna intézni.
    
    De ők teljesen gondtalanul töltötték ott az időt. Nem is tudom, mit
minősítsek súlyosabban, a felelőtlenséget, vagy az ostobaságot.
    
    Ennek az útnak egyébként - megítélésem szerint - az volt a
tulajdonképpeni politikai célja, hogy rendezzék a viszonyt a két
párt között és ezáltal elszigeteljenek bennünket. A mi kritikánknak
az egyik fő tárgya a jugoszláv párthoz fűződő viszony
felülvizsgálata volt. A viszony rendezését nem sikerült ugyan
elérnie ennek a vezetésnek, de maga a tény, hogy a delegációt
protokolláris tisztelettel fogadták, bizonyos mértékben
megerősítette a politikai helyzetüket. Mégis - mondom - elképesztő,
hogy egy ilyen helyzetben 10 napra teljesen magára hagyták az
országot.
    
    - Ezt már akkor is így értékelted?
    
    - Hogy a politikai légkör feszült, az egész helyzet válságos, ezt
én éreztem és így tényleg érthetetlen volt előttem a lépés. Ha
viszont azt mondanám, hogy akár csak 23-a reggelén is tudtam, hogy
mi fog történni, hogy mi robban ki, akkor nem mondanék igazat. Ez
mindannyiunkra vonatkozik, jóllehet dokumentálisan is igazolható,
hogy Nagy Imre több beadványban és följegyzésben figyelmeztetett a
válságra és mi is figyelmeztettük a funkcionáriusokat, hogy a
tűzzel játszanak, de hogy forradalom lesz azt nem mértük föl.
    
    - Mikor ismerkedtetek össze Nagy Imrével?
    
    - Én 1945-től ismertem őt. Előbb földművelésügyi- majd
belügyminiszter volt, azután a Ház elnöke és nekem, mint a Szabad
Nép újságírójának többször volt vele megbeszélni valóm. De ez még
csak felszínes kapcsolat volt. Ismert engem, mert bennünket, akik a
Szabad Népnél sok cikket jegyeztünk, bennünket azért ismertek. De
szorosabb kapcsolat csak később alakult ki köztünk, egy véletlen
folytán még 53 előtt.
    
    Én 1949-től félre voltam állítva, eltávolítottak a Szabad Néptől.
    
    1952-ben viszont ránk bízták a Vengrija-Hungary szerkesztését. Az
orosz szerkesztő a nyelvet elsőrangúan beszélő Jánosi Zsóka, Nagy
Imre lánya lett. Tehát így kerültem közelebb Nagy Imréhez. Ennek
tulajdonítom egyébként, hogy 53-ban, amikor miniszterelnök lett,
komoly harcot folytatott Rákosival annak érdekében, hogy az általa
felállított Tájékoztatási Hivatalnak én legyek az elnökhelyettese.
    
    Amikor aztán őt megbuktatták, én is rögtön elkerültem erről a
posztról, amint azt az előbb elmondottam.
    
    A forradalmi napok felelevenítésében nem akarok elveszni, mert soha
nem jutnánk el a voltaképpeni témánkhoz. A lényeg az, hogy én csak
november elsején kapcsolódtam be a kormány munkájába, amikor
elfogadtam a sajtófőnöki szóvivői posztot. Addig az én helyzetemre
az volt a jellemző, hogy elvesztettem a biztonságérzetemet abban az
ellentmondásban, ami Nagy Imre kormányzása és a tömegek felkelése
között "feszült. Passzív voltam. Nem tudtam támogatni ezt a
kormányt és ezt a politikát, de nem is vettem fel a kapcsolatot
semmiféle felkelő csoporttal, még az egyetemistákkal sem.
    
    Voltaképpen így volt ezzel az egész csoport, még Losonci és Donáth
is akiket távollétükben kooptáltak a központi vezetőségbe, még ők
is eljöttek 26-án a pártközpontból. Előtte beadványokban fejtették
ki egyet nem értésüket a szovjet csapatok behívása, a történtek
ellenforradalomként való értékelése és az egész politika
változatlansága miatt.
    
    28-án megtörtént ugyan a fordulat, de mi ezt sem tartottuk
elegendőnek, mert igaz, hogy a párt megváltoztatta az álláspontját
a történtek értékeléséről, de nem vonta le a konzekvenciákat és
lényegében ugyanazzal a gárdával akart továbbmenni, ami képtelenség
volt. Mi gyakorlatilag akkor kapcsolódtunk be ismét a politikai
életbe, amikor a vezetés elismerte a többpártrendszert és
bejelentette a semlegességet.
    
    - Ez elvi kérdés volt?
    
    - Nem. De a történtek után evidens volt, hogy ennél kevesebbel nem
érik be azok erők, akik a felkelésben és a forradalomban tevékenyen
részt vettek, akik csinálták.
    
    - Ezekről a kérdésekről korábban nem is esett szó közöttetek?
    
    - De, szó esett róluk. A nemzeti függetlenedés Nagy Imre 55 körüli
írásaiban, beadványaiban az egyik legfontosabb kérdéskör. A
többpártrendszerről is beszéltünk, de azt elvetettük. Gyimes volt
egyébként, aki még jóval az októberi fejlemények előtt, talán még
Rákosi uralma alatt felvetette, hogyha mi komolyan gondoljuk, hogy
demokráciát akarunk, akkor itt a nép akaratának kell érvényesülnie.
    
    Erre valaki feltette a kérdést, na és mi történjék akkor, ha a nép
-horribile dictu - Mindszentyt akarná. Akkor ennek a kívánságnak
eleget kell tenni, felelte Gyimes. Ez egy rossz kívánság, a nép ezt
meg fogja szenvedni, de a népnek a saját kárán kell tanulnia.
    
    Demokráciát másképp nem lehet csinálni.
    
    - Ezzel kapcsolatban merült fel tehát a demokrácia és a
többpártrendszer kérdése, amelyet azonban Gyimes kivételével
mindannyian elutasítottunk. Nem taktikai okokból, hanem mert akkor
még mi is, - Nagy Imre, Haraszti különösen, mint az idősebig*,
generáció tagja, - azon a véleményen voltunk, hogy Magyarország
számára az egyetlen elképzelhető létforma a szocializmus. A
szocializmushoz a leghatékonyabban és leggyorsabban a kommunista
párt uralma vezeti el ezt a boldogságra vágyó népet és a jövő csak
azon múlik, hogy nem úgy kell megvalósítani, ahogy azt Sztálin
csinálta, hanem jól, okosan, demokratikusan, tisztességesen. Az fel
sem merült bennünk, hogy visszatérjünk a többpártrendszerhez,
amelyben esetleg a nem kommunista, polgári pártoké lenne a többség.
    
    (folyt.)
    
    


1989. február 9., csütörtök


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD