|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (1.rész)
|
1990. november 14., szerda - Az Országgyűlés Külügyi
Bizottsága szerdai ülésén arról tájékozódott, hogy a kormányzat
miként hajtotta végre a Varsói Szerződéshez fűződő magyar viszony
felülvizsgálatáról intézkedő országgyűlési határozatot.
Az előzményekhez tartozik, hogy a Parlament - hosszas
előkészítés után - június 26-i ülésén határozatot hozott
Magyarország és a VSZ viszonyáról. A törvényhozás - az 1956-os
forradalom kormányának egyik utolsó döntését megerősítve -
kinyilvánította Magyarország szándékát a Varsói Szerződésből való
kilépésre. Egyben megbízta a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a
katonai-politikai tömörülésből történő kilépésről. Ugyanakkor - a
kérdés bonyolult nemzetközi összefüggéseire tekintettel - a
Parlament arra kérte a kormányt, hogy a tárgalások alkalmával legyen
figyelemmel hazánk biztonsági, politikai, jogi és gazdasági
érdekeire is.
A külügyi és a honvédelmi tárca vezetői most tájékoztatták a
törvényhozókat, hogy miként halad az Országgyűlés határozatának
végrehajtása. Meiszter Dávid helyettes államtitkár a VSZ-hez fűződő
viszony általános megítéléséről adott áttekintést. Hangsúlyozta,
hogy a paktummal kapcsolatos álláspont kialakítása szervesen
illeszkedik az új, reorientált magyar külpolitika törekvéseinek
összességébe. Ennek megfelelően a VSZ megítélésénél elsősorban abból
indultak ki, hogy napjainkban merőben új helyzet alakult ki
Európában: megszűnt a kontinens kettéosztottsága; a múlté az eddigi
,,blokkbiztonság,,; s a térség államainak biztonságát csak egy új
biztonsági rendszer létrehozása szavatolhatná. Egy olyan, ,,sűrű
szövésű biztonsági hálót,, kellene a kontinensen kifeszíteni,
amelynek egyik tartóoszlopát alkothatnák az alulról szerveződő
európai integrációs folyamatok, másik tartóeleme pedig a felülről
létrejövő intézményrendszer lenne. Ebben az új biztonsági
rendszerben - amelyben a katonai tényezőknek természetszerűleg egyre
csökkenő súlya lenne - nincs helye a Varsói Szerződésnek, mivel a
blokk nem önkéntes alapon jött létre, nem egyenrangú tagok
szervezeteként funkcionált, nem védelmezte tagállamait. A VSZ -
amely egy hamis ideológiai megokolásra építkezve alapvetően támadó
jellegű paktum volt - nem alkalmas arra, hogy része legyen egy
alapvetően kooperatív biztonsági rendszernek.
A magyar külpolitika ennek szellemében lépett fel a VSZ
különféle tanácskozó fórumain, amelyeken a tagállamok a szervezet
jövőjét igyekeztek körvonalazni. (folyt.köv.)
1990. november 14., szerda 18:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (2. rész)
|
Körmendi István, a Külügyminsztérium illetékes főosztályának
vezetője a szakértői szintű megbeszélések eredményeit összegezve
közölte, hogy a VSZ jövendő struktúrájával foglalkozó
kormánymegbízottak befejezték tanácskozásaikat, s elkészítették
jelentésüket a Politikai Tanácskozó Testület számára. (Mint
ismeretes, a budapesti PTT-ülést a tagállamok a párizsi összeurópai
csúcstalálkozót követő időpontra halasztották el.) A szakértői
tárgyalások eredményeként a tagállamok - immár de jure is - rögzítik
a VSZ közös döntéshozó jellegének megszűnését; formálisan is
kimondják a tagok önálló mozgásterének biztosítását. A legfontosabb
eredmény azonban minden bizonnyal az a határidő, amely 1991. július
1-jében határozza meg a Varsói Szerződés katonai struktúrája
lebontásának határnapját. Ezzel együtt érvényüket vesztik a VSZ
nyilvános dokumentumait kiegészítő titkos paktumok is. Annus Antal
altábornagy, honvédelmi közigazgatási államtitkár azzal egészítette
ki az elmondottakat, hogy a VSZ katonai szervezete - kivéve az
egyesített fegyveres erők főparancsnokságát és annak törzsét - de
facto nem funkcionál. A magyar honvédség nem vesz részt közös
hadgyakorlatokban, Magyarországon nem rendeznek VSZ-gyakorlatokat.
Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) az elhangzott tájékoztató kapcsán
egy elvi jellegű problémát felvető megállapítást tett. Véleménye
szerint a kormányzat - bár külpolitikai tevékenysége valóban
elismerésre méltó - nem hajtotta végre az Országgyűlés határozatát,
amely a VSZ-ből való kilépést jelölte meg célként, álláspontja
szerint ugyanis a kormány ebben nem rendelkezik interpretációs
joggal. Az elvi jellegű problémákat felvető kérdésre Meiszter Dávid
meglehetősen nyílt választ adott: Magyarország számára előnyösebb
egy széthullott VSZ, mint a kilépés egy még funkcionáló blokkból.
Ezért a magyar külpolitikát az a törekvés vezérelte, hogy mindent
megtegyen a Varsói Szerződés széteséséért. A helyettes államtitkár
nem osztotta azokat az aggodalmakat sem, amelyek a VSZ széthullása
után keletkező biztonsági vákum veszélyeit hangoztatták.
Magyarország a VSZ felbomlása esetén sem kerül rosszabb biztonsági
pozícióba, mint egy esetleges kilépést követően. A lényeg az, hogy
Magyarországnak mindent el kell követnie az európai államokhoz
fűződő kooperációs rendszerek kiépítése érdekében, ezzel is erősítve
a biztonságnak azokat az elemeit, amelyek kiszoríthatják a katonai
tényezőket.
Katona Tamás külügyi politikai államtitkár úgy vélekedett, hogy
a kormányzat eddigi tevékenységével becsülettel abszolválta az
Országgyűlés határozatát; mindenben annak szellemében járt el.
Különösen örvendetes, hogy Magyarországnak sikerült támogatókat
szereznie törekvéseihez a VSZ kötelékében. (folyt. köv.)
1990. november 14., szerda 19:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (3. rész)
|
A kezdeti tartózkodás után a lengyel, a cseh és a szlovák
álláspont is a VSZ lebontása felé közeledett. Ugyanakkor a magyar
diplomácia annak veszélyét is el kívánta kerülni, hogy a széthulló
nagy tömb helyett valamiféle kis paktum jöjjön létre. Magyarország
ugyanis semmiféle németellenes, vagy szovjetellenes tömbhöz sem
kíván csatlakozni. Ennek kapcsán a magyar diplomácia második embere
hangsúlyozta: Magyarország számára a Szovjetunió - illetve az
esetleg annak örökébe lépő állami struktúra - hallatlanul fontos
partner. Magyarországnak elementáris gazdasági érdeke, hogy a
Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai minél felhőtlenebbek legyenek.
Ezért a politikai államtitkár úgy vélekedett, hogy nem elégséges
csupán korrekt viszonyról beszélni a Szovjetunió és Magyarország
viszonyrendszerével kapcsolatban. Ami a VSZ lebontását illeti, olyan
megoldásokat kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a Szovjetunió
számára, hogy tekintélyét megőrizve vonulhasson vissza.
A külügyi bizottság tagjai tudomásul vették az elhangzott
beszámolókat, s támogatásukról biztosították a kormány VSZ-szel
kapcsolatos tevékenységét. (MTI)
1990. november 14., szerda 19:05
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|