|
|
 |
|
 |
Magyar nagykövet a Vatikánban
|
-----------------------------
München, 1990. szeptember 15. (SZER, Világhíradó) - Átadta
megbízólevelét a pápának Magyarország vatikáni nagykövete - ilyen
sem volt vagy 45 évig.
- Ma délelőtt valóban teljes értékűvé vált a diplomáciai
kapcsolat az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság között,
azzal, hogy az 1945 óta első szentszéki magyar nagykövet: Keresztes
Sándor átadta megbízólevelét II. János Pálnak.
A pápai palotában lefolyt rövid ceremónia legfontosabb eleme az
a két beszéd volt, amelyet a nagykövet és a pápa - francia nyelven -
egymáshoz intézett. Bennük ugyanis megfogalmazódott: miként látja az
egyik fél a másikat, milyen elvárásai vannak vele szemben?
A legfőbb témákat illetően nagy egyetértés olvasható ki e
megnyilatkozásokból -, de nem lehet nem észrevenni bizonyos
hangsúlyeltolódásokat. A diplomáciai kapcsolatok felvétele tényét
mindketten örömmel állapították meg, és a nagykövet is, a pápa is
utalt arra, hogy ez a fejlemény összefügg a Magyarországon végbement
demokratikus átalakulással.
A mai, szabad Magyarország külpolitikai törekvéseiről azt
állította Keresztes nagykövet, hogy országa méltósággal csatlakozni
akar az egyesülő, szolidáris nemzetek közösségévé váló Európához,
igen nagy jelentőséget tulajdonít a helsinki párbeszédnek, és
legfőbb óhaja a béke, az országok és népek közötti kölcsönös
megértés, valamint az együttműködés előbbrevitele.
Ebben az összefüggésben említést tett arról is, hogy
Magyarországnak - az előző rendszerből átörökölt gazdasági
nehézségei miatt - nemzetközi pénzügyi és gazdasági segítségre van
szüksége. (folyt.)
1990. szeptember 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar nagykövet a Vatikánban - 1. folyt.
|
A pápa is beszélt a Szentszék által támogatott Európai
Biztonsági és Együttműködési Konferenciáról, s ezzel kapcsolatban
azt állította, hogy a nagykövet országának "immár nem szabad csak
élveznie" azt a gazdasági támogatást, amelyre rászorul, hanem "meg
kell adnia a maga sajátos hozzájárulását a történelmi örökség és
közös szellem által egyesített népek közösségéhez".
A legnagyobb hangsúlykülönbség a - Magyarország számára
kétségtelenül rendkívül fájdalmas - nemzetiségi kérdésben
észlelhető, amelynek a bemutatkozó nagykövet meglehetősen nagy részt
szentelt beszédében.
Kijelentette, hogy Magyarország nem tekinti szomszédait
vetélytársaknak, hanem - a határain kívül élő magyarok érdekében is
- útitársaknak a fejlett Európa felé vezető úton.
Megállapította, hogy Magyarország különleges jelentőséget
tulajdonít a kisebbségek egyéni és kollektív jogai teljes
biztosításának, egyszersmind pedig azt is, hogy elsőrendű célja a
barátság és a megértés elmélyítése.
Majd emlékeztetve arra, mekkora lelkesedéssel és egyetértéssel
fogadta az ország a pápa 1989 Újév napjára kiadott, a nemzetiségi
kérdésről szóló üzenetét - ezeket mondta: "Reméljük, hogy ezen a
területen számíthatunk a Szentszék támogatására és
együttműködésére".
A pápának a Szentszék e kérdésekben tanúsított rendkívül óvatos
magatartását tükröző válasza szűkszavú volt - egyetlen mondat, amely
így hangzott: "Az egyes országokban élő kisebbségek jelenlétének
ténye - reméljük - pozitív tényező a népek egyetértése és
együttműködése számára".
Beszédük végén mindketten a jövőbe tekintettek: a pápa
magyarországi látogatására, amelyre II. János Pál - mint mondotta -
örömmel készül, és amelyre a magyar nép - a nagykövet szavaival élve
- türelmetlenül vár. +++
1990. szeptember 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|