|
|
 |
|
 |
Hajdú-Bihar megyei visszaélések
|
-------------------------------
München, 1990. szeptember 9. (SZER, Földközelben) - Tudósítónk
Széles Tamás:
- Kiáltványt intézett a Független Kisgazdapárt Hajdú-Bihar
megyei intézőbizottsága polgártásainkhoz falun és városon. Idézem a
kiáltvány szövegét: az utóbbi hetek politikai küzdelmeinek központi
kérdése a (...). Ebben a küzdelemben minden korábbi kapcsolatukat
összeharácsolt óriási pénzösszegeik egy részét is bevetve hihetlen
támadásokat intéznek a Független Kisgazdapárt és az általa képviselt
jogos földtulajdon-várományosok milliói ellen, a különböző nagyüzemi
vezetők érdekképviseletét felvállaló érdekvédelmi szervezetek, a TOT
utódja, az Agrárszövetség. Mik voltak tulajdonképpen ezek a
támadások - kérdezem Szabó Sándort, a Független Kisgazdapárt
Hajdú-Bihar megyei szervezetének főtitkárát?
- Egyik támadássorozat az a napi sajtóból zúdult ránk, itt
Hajdú-Biharban a Hajdú-Bihari Naplóból. Ahol a mi írásainkat rendre
elhallgatják, nem jelentetik meg. Ez csak az egyik része a
támadásnak. A veszélyesebb, amelyek a településeken szinte kivétel
nélkül érik azokat a tagjainkat, akik a a Kisgazdapárt tagjai, vagy
pedig szimpatizánsai, akik földigénylő lapot juttattak el a
termelő-szövetkezetekhez földjussuk visszaigényléseire. Ezeket az
embereket azzal fenyegetik, ha már nyugdíjaskorúak -
termelőszövetkezeti nyugdíjasok -, hogy nyugdíjukat elvesztik, ha a
földet kiveszik, ha pedig még nyugdíj előtt állnak azzal fenyegetik,
hogy szolgálati idejüket elvesztik és csak akkor kapnak nyugdíjat a
csökkentett szolgálati idejükre, hogyha más állami munkahelyen
szolgálatba lépnek.
- Van valamilyen jogi alapja a szövetkezetek vezetőinek, hogy
ilyen fenyegetésekkel próbálják benntartani tagjaikat a
szövetkezetben? (folyt.)
1990. szeptember 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hajdú-Bihar megyei visszaélések - 1. folyt.
|
- Természetesen semmi jogi alapja nincs. Könnyű belátni, hogy
ezek a jogok munkával szerzett jogok, tehát ezt senki tőlük el nem
veheti. Egyszerűen ezzel akarják hátráltatni azt a folyamatot, amit
mi szeretnénk elindítani abban az irányban, hogy a föld, az egyik
legnagyobb magyar nemzeti kincs, minél nagyobb arányban a
leghatékonyabban müködő tulajdonforma, a magántulajdon irányában
induljon el az átalakítási folyamat. Hiszen tudjuk azt, hogy a
hatalom mindig azé, akié a tulajdon. Tehát hogyha mi ezt leosztjuk a
tulajdont, leosztjuk vele a hatalmat is sok-sok embernek, ezzel
szabadságot, személyes függetlenséget is osztunk vissza.
- Mely településeken tapasztalták ezt a fenyegetést?
- A határmenti községekben különösen erős a nyomás, de szinte
alig tudnék kiemelni olyan települést Hajdú-Biharban, amelyikben ne
próbálkoznának valamilyen törvénytelen fenyegetéssel.
- Megijednek a tagok?
- A legkövetkezetesebbek, a legelszántabbak, akik a Kisgazdapárt
zászlóbontása óta köztünk vannak, azok természetesen nem ijednek
meg. Vannak azonban olyanok is, akikhez, mint mondtam, nem jutott
még el a szavunk. Különösen a termelőszövetkezeti kis nyugdíjasok
széles köréről van szó. Őket könnyen meg tudják félemlíteni, hiszen
azt a kis háztájit, kevéske nyugdíjat elvesztik, gyakorlatilag a
létfeltételüket vesztik el. Hiszen ezek az emberek már nem tudnak
dolgozni. Idős, 70 év körüli, vagy azt meghaladó korú emberek.
Valami borzasztó köreikben a félelem. Sokan még a fiaikat, lányaikat
is lebeszélik arról, hogy a jussukat visszaszerezzék, mondván, hogy
akkor az apjuktól veszik el a nyugdíjat, a megélhetési lehetőséget.
Borzasztóan embertelen és aljas módszer. De úgy látszik, hogy a
termelőszövetekezetek jelenlegi vezetőinek, akik meglehetősen jól
élnek ma is, bármilyen gazdasági teljesítményt is produkálnak a
termelőszövetkezetben, ez is megéri, hogy ilyen aljas módszerekhez
folyamodjanak. (folyt.)
1990. szeptember 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hajdú-Bihar megyei visszaélések - 2. folyt.
|
- Végeredményben kevés eszközünk van. Próbálunk a sajtóban,
illetve a Hajdú-Bihar megyében egyedül a Napló az, amelyik eljut a
falvakba is. Vannak ezenkívül a taggyűlések, körzeti és
nagygyűlések, ahol már több száz ember, sokszor 1000-1500 ember
előtt mondhatjuk el a véleményünket, nyilván ez a leghatékonyabb
módszer, ami a rendelkezésünkre áll. Hiszen ez a több száz ember
láncszerűen továbbadva az egész megyébe azért eljuttatja a
véleményünket.
- Mit tudnak tenni a szövetkezeti tagok, hiszen több helyről már
érkezett hír, hogy bizony vezetőválság van, illetve pontosan a tagok
azok, akik kezdeményezik a vezetők lemondását.
- Egy termelési rendszer válsága csúcsosodik ki. Néhány
rendkívüli esettől eltekintve van vezetői válság is, termelési
válság is. Ezeknek az embereknek - ennek ellenére - többsége azért
jól képzett agrárszakember, mégis ragaszkodik azokhoz az anyagi
előnyökhöz, amelyhez így hozzájutottak az elmúlt évtizedekben és
mindent megtesz azért, hogy a helyén maradon. Mi nem a szövetkezetek
ellen vagyunk, ahol a tagságnak nincs tulajdonosi jogosítványa, azt
egy ember gyakorolja és szinte középkori hűbérurakhoz hasonló
hatalmat alakítottak ki ezek az emberek, élet-halál urai a kis
községekben, településeken szövetkezeteikben. Utcára tehetnek
embereket minden indoklás nélkül. +++
1990. szeptember 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|