|
|
 |
|
 |
Az egyházi megújulásról
|
-----------------------
München, 1990. augusztus 23. (SZER, Magyar híradó) - A
rendszerváltás utáni megújulásból az egyházak sem maradhatnak ki. A
református egyházi megújulási mozgalom ma délután Kik legyenek az új
egyházi vezetők? Rendszerváltás az egyházban címmel fórumot
rendezett a rákosszentmihályi templomban. Ezzel kapcsolatos Szilágyi
Sándor interjúja:
- Az ember joggal gondolja, hogy negyven ilyen év után az
egyház, a református egyház is megérett a változásra. Egy gyakorló
lelkészt, ifjabb Balogh Zoltánt arról kérdezem, hogyan látszik ez a
megújulási törekvés az egyházon belülről. Ez inkább csak az egyház
értelmiségieinek a törekvése, vagy pedig valódi, alulról jövő nyomás
kényszeríti ki ezt a változást?
- Én azt gondolom, hogy valamifajta hitelesebb, meggyőzőbb
jelenlét után a mai magyar közéletben és azokon a lokális helyeken,
ahol a gyülekezet mozog, hallatlan nagy igény van a hívőkben. A
probléma az, hogy nagyon rezignáltak ezzel kapcsolatban, mert
tényleg csak ezeket a személyeskedő vitákat látják. A másik pedig,
amit szintén említett, az a protestáns értelmiség. Hát ez bizony
sajnos igencsak eltűnt az egyházi körökből. Akik az egyház
megújulását akarták bázisszinten - nem a lelkészek elsősorban -,
azok már elég régen kivándoroltak az egyházból csalódottan és más
területeken próbálják a társadalom megújulását munkálni, és az
egyházra kicsit nosztalgiával és szomorúsággal néznek, hogy ott ez
nem sikerült. Elég régen kihalt már az a réteg, amely nagyon
határozottan követelhetné ezt a fajta megújulást az egyházon belül.
(folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Reformok a reformátusoknál - 1. folyt.
|
Szerintem egy bibliai modell lenne a mi egyházunk számára is
kritikusan kisérni azt, ami történik, és azt szembesíteni azzal, ami
számunkra mértékadó, ez pedig a Bibliának a tanítása lenne. Azt
gondolom, hogy erre nem vagyunk képesek jelenleg, mert nagyon súlyos
hitelességi válságban vagyunk. Ez nemcsak személyi kérdés, nemcsak a
püspökökre, az egyházi vezetőkre vonatkozik, hanem egyszerűen az a
hitelességi válságnak a gyökere, hogy nem igazán tudjuk, mi lenne a
mi feladatunk, mi lenne a mondanivalónk, mit kellene képviselnünk
ebben a helyzetben.
Vannak, akik új pozíciókat szeretnének az egyháznak - ahogyan
ezt a katolikus egyház is csinálja -, ez egy nagy kísértés. Ugyan mi
ezt még olyan erősen nem tudjuk képviselni, de nagyon irigyeljük a
katolikusokat ezért sokan. Aztán vannak, akik azt mondják, hogy
végre teljesen vissza kellene vonulni és a lelkekre koncentrálni, az
evangélizáciára, a hit hirdetésre, Jézus Krisztusnak nyerni
embereket - számomra ez lenne az igazi evangélium, az
alkotmányosságból kiindulva, a társadalmi környezetből, a
kereszténységnek a világhelyzetéből kiindulva szembesítenénk a saját
helyzetünket, az országunk helyzetét, az embereknek a helyzetét és a
perspektíváit azzal, amit a Bibliában Isten mond arról, hogy mi is
az embernek a küldetése és mi az emberi közösségnek a feladata, mik
a lehetőségei és mi a nyomorúság ezen a világon.
- Ez mit jelentene az egyház mindennapi életében?
- Azt gondolom, hogy a gyülekezetünknek olyan hellyé kellene
válni, amelyek nem egyszerűen csak menekülésre alkalmas zugok, ahol
megtörlik az embereknek az orrát, akik sebeket kaptak a nagy
társadalmi küzdelemben, hanem valamifajta kísérletező műhellyé, hogy
úgymondjam laboratóriummá, ahol a jövőnek az erkölcsi és egyáltalán
a magatartási mintái kikristályosodhatnak, ahol egy problémával
egyszerűen egy közösségen belül sokkal tiszteségesebben és
emberségesebben lehet szembesülni. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Reformok a reformátusoknál - 2. folyt.
|
Gondolok arra, hogy nyilvános politikai csatában vagy vitában is
rengeteg ilyen kérdése van a mai magyar társadalomnak, amiről azt
gondolom, hogy az egyházak hiteles választ tudnának adni, ha egy
közösségből kiindulva gondolkodnának erről, és nem egyszerűen
politikai pozíciókat akarnának elfoglalni bal vagy jobb vagy közép
vagy bármilyen oldalról. Szóval én egy bázisból kiinduló megújulásra
és szembesülésre gondolok. +++
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|