|
|
 |
|
 |
A privatizációs program
|
-----------------------
München, 1990. augusztus 23. (SZER, Magyar híradó) - Szerdán a
miniszterelnöki hivatal államtitkára ismertette a kormány
tézisgyűjteményét a tulajdonreformról. Gazdasági szakértőnk, Vadász
János - Lángh Júlia kérdezői közreműködésével - studióbeszélgetésben
elemzi a kérdést.
- A kormány privatizálási programja még nem végleges, tézis
gyanánt adták ki. Mi lehet a tulajdonreform téziseinek a lényege
ebből az egyelőre ellentmondásos szövegből ami kijött, és mi a
véleménye erről Vadász Jánosnak?
- Számomra őszintén szólva nagyon nagy csalódást keltett ez a
sajtótájékoztató, mert azt mutatja számomra, hogy a kormánynak még
mindig nincs világos, egyértelmű elképzelése a privatizálásról.
Ahogy az államtitkár elmondotta, egyidőben többféle privatizációs
módszert képzelnek el. Eszerint létrejöhet úgy, hogy az állam
bonyolítja a vagyonügynökségen keresztül, kibocsátja a tőzsdén egyes
állami vállalatok részvényeit, remélvén, hogy majd lesznek
jelentkezők vásárlásra.
Aztán történhet úgy, hogy külföldiek nyújthatnak be ajánlatokat
egy-egy állami vállalat megvételére. És történhet úgy is, hogy
folytatódik a tavaly ősszel vívott spontán privatizáció, amikor a
vállalatok vezetői kezdeményezik általában külföldi partnerek
bevonásával.
Finoman fogalmazok: ez az eklektikus megközelítés a világos
koncepció hiányát tükrözi. Nem válaszol két alapvető kérdésre. Piac
hiányában hogyan kívánják értékelni az áruba bocsátandó állami
vállalatokat, mi fogja az árukat megszabni? A másik kérdés: ki fogja
megvenni, honnan lesz a magyar társadalomnak erre pénze és
hajlandósága azon az áron, amit az állam kér ezekért a
vállalatokért? (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A privatizációs program - 1. folyt.
|
Felháborítónak tartom a spontán privatizálás további eltűrését,
sőt a jelek szerint szentesítését, amelyből csak a régi rendszert
kiszolgált vállalati vezető réteg húzhat hasznot. Úgy látom, hogy a
kormány egyoldalúan a nyugati tőke mozgósítását reméli, de én attól
félek, hogy ez hazai, valódi tulajdonosok tömeges megjelenése nélkül
és előtt illúzió.
- Nézeteltérések vannak nyilvánvalóan még a kormány szakértői
körében is a reprivatizálás körül, vagyis a tulajdon visszaadása
körül. A jelenlegi helyzetben úgy látszik, hogy a kormány csak a
földnek a visszaadására hajlandó, arra is csak részben, és minden
más jellegű tulajdon esetében kártalanítást javasol, de vannak olyan
szakértők a kormány szakértői között is, akik még ezt is
helytelenítiik. Kinek van itt igaza?
- Egy dolog kétségtelen. Nagyon nehéz ezt körvonalazni, hogy hol
van az a tualjdon, amit elvettek, hol van az a tulajdon ma, mi az,
amit ma jogosult lenne visszaadni. És ezt technikailag néha nem
oldható meg. Viszont van eset, amikor megoldható. Elvben
meggyőződésem az, hogy a jogtalanul elvett tulajdont azt vissza kell
adni, vissza kellene adni. Ezt kívánja a jogrend helyreállításának a
követelménye. De ez nemcsak elvi kérdés, hanem gyakorlati is.
Én arra gondolok, ha én egy külföldi tőkés vagyok, mérlegelem,
most vegyek egy magyar vállalatot, vagy annak egy részét, vagy ne
vegyek, akkor meg fogom kérdezni, mi van a régi tulajdonosokkal? És
ha azt hallom, hogy ezek bizony teljesen hoppon maradtak, akkor arra
fogok gondolni: mi van akkor, ha egy szép napon én maradok hoppon a
magyarországi tulajdonommal? Szóval ez a bizalom erősítéséhez az
ilyesmi szerintem nem járul hozzá. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A privatizációs program - 2. folyt.
|
A baj gyökere szerintem ott van, hogy a kormány privatizálást
valamiféle állami bevételi forrásnak tekinti, s az ebből befolyt
összeget fel lehet használni a legkülönbözőbb célokra. Nem.
Szerintem itt az lenne a helyes és célszerű, ha eladják az állami
tulajdont, akkor azt az összeget csak a privatizálás
finanszírozására lehet fordítani, például újrakezdési kölcsönök
finanszírozására.
A kártalanítás esetében, ha technikailag nem megoldható a
trafik, vagy a gyógyszertár, vagy a fűszerüzlet visszaadása, akkor
nem pénzt kell adni a régi tulajdonosoknak, hanem egy utalványt,
amelynek ellenében állami részvényeket vehetnek. Ebben az esetben
nincs olyan veszély, hogy költségvetési kiadás származik - mert ez
elhangzott a sajtótájékoztatón -, mert ebben az esetben csupán a
tulajdon cserél gazdát. Itt pénzt nem kell kiadni, és természetesen
ez a helyzet akkor is, amikor visszaadják azt a trafikot, vagy
gyógyszertárat.
- A tervben is ez van, de hát ez egyelőre terv, hogy
értékpapírokat adnának. Matolcsi György államtitkár szerint a
privatizálható állami tulajdon nagyobbik része 4-5 év alatt
csakugyan tulajdonost cserél. Ez az elképzelés ez reális?
- Egészen biztosan nem. De azt mondják, hogy elhangzott ezen a
sajtótájákoztatón, hogy 2400 milliárd forint az az állami vagyon,
amit el akarnak adni. Nem tudom miért ennyit mondtak, de ennyit
mondtak. Azt mondták, hogy eddig 100 milliárd forint értékű
privatizálás ment végbe így vagy úgy az elmúlt év során, és idén
legjobb esetben még ennyi lesz. Hát ebben a tempóban mennyi ideig
fog tartani? 24 évig? Körülbelül ez jön ki ebből a számításból.
(folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A privatizációs program - 3. folyt.
|
A hiba ott van, hogy miért éppen 2400 milliárd forint értékű az,
amit el akarnak adni. Ez egy teljesen önkényes becslés, senki sem
tudja, hogy mit ér az, amit el akarnak adni. Ez csak a piacon
derülhet ki, amely piac még nem létezik. Jelen pillanatban ezek a
vállalatok annyit érnek, amennyit még valaki hajlandó adni értük,
vagy ennek hiányában annyit érnek, amennyit a vállalatnak a
telephelye ér, illetve az ócskavasnak ítélt gépek eladása ér. +++
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|