|
|
 |
|
 |
- A privatizációs program - 1. folyt.
|
Felháborítónak tartom a spontán privatizálás további eltűrését,
sőt a jelek szerint szentesítését, amelyből csak a régi rendszert
kiszolgált vállalati vezető réteg húzhat hasznot. Úgy látom, hogy a
kormány egyoldalúan a nyugati tőke mozgósítását reméli, de én attól
félek, hogy ez hazai, valódi tulajdonosok tömeges megjelenése nélkül
és előtt illúzió.
- Nézeteltérések vannak nyilvánvalóan még a kormány szakértői
körében is a reprivatizálás körül, vagyis a tulajdon visszaadása
körül. A jelenlegi helyzetben úgy látszik, hogy a kormány csak a
földnek a visszaadására hajlandó, arra is csak részben, és minden
más jellegű tulajdon esetében kártalanítást javasol, de vannak olyan
szakértők a kormány szakértői között is, akik még ezt is
helytelenítiik. Kinek van itt igaza?
- Egy dolog kétségtelen. Nagyon nehéz ezt körvonalazni, hogy hol
van az a tualjdon, amit elvettek, hol van az a tulajdon ma, mi az,
amit ma jogosult lenne visszaadni. És ezt technikailag néha nem
oldható meg. Viszont van eset, amikor megoldható. Elvben
meggyőződésem az, hogy a jogtalanul elvett tulajdont azt vissza kell
adni, vissza kellene adni. Ezt kívánja a jogrend helyreállításának a
követelménye. De ez nemcsak elvi kérdés, hanem gyakorlati is.
Én arra gondolok, ha én egy külföldi tőkés vagyok, mérlegelem,
most vegyek egy magyar vállalatot, vagy annak egy részét, vagy ne
vegyek, akkor meg fogom kérdezni, mi van a régi tulajdonosokkal? És
ha azt hallom, hogy ezek bizony teljesen hoppon maradtak, akkor arra
fogok gondolni: mi van akkor, ha egy szép napon én maradok hoppon a
magyarországi tulajdonommal? Szóval ez a bizalom erősítéséhez az
ilyesmi szerintem nem járul hozzá. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|