|
|
|
|
Románia - ahogy a Reuter látja (1.)
|
Bukarest, 1990. augusztus 23. csütörtök
(Reuter/MTI-Panoráma) - Nyolc hónappal a forradalom után is üresek
az üzletek - kezdte csütörtökön, Románia nemzeti ünnepén bukaresti
tudósítását Michael Rank, a Reuter hírügynökség tudósítója.
A polcokon porosodó vietnami keksz, néhány üveg konzerv-zöldség - ez található Bukarest belvárosának egyik állami kézben lévő boltjában. Vásárlók nemigen vannak, mert vásárolni nemigen van mit. A románok szerint az élelmiszerellátás majdnem olyan rossz, mint a decemberi forradalom előtt a Ceausescu-érában volt. ,,Ha meghalljuk, hogy szalámi jött az üzletbe, akkor rohanunk, mégha ez hosszú sorbanállást is jelent,, - mondja egy bukaresti háziasszony. ,,S a cukrot megint jegyre adják,, - sóhajtja.
De ezen a nyáron legalább friss gyümölcs és zöldség kapható. A parasztok már szabadon, maguk szabta áron kínálhatják termékeiket és a piac pezseg. Az árak meg emelkednek - panaszkodnak a vevők. Ceausescu bezzeg rögzítette az árakat - olyan alacsonyan, hogy a parasztnak nem érte meg a városba jönni. A piacon legalább jó minőségű az áru, ,,az állami üzletekben pedig olyan pocsék, hogy azt szavakkal már nem is lehet kifejezni,, - így Mihai Bodescu mérnök, aki maga is a piacot járja. Van itt minden, de a vevők szerint jóval drágábban mint azelőtt.
Az emberek szerint valamicskét javult a húsellátás a forradalom óta, de rohanni kell az üzletbe, amint a szállítmány megérkezik, különben várni kell az újabb szállítmányra.
Nagy gond a sorállás. ,,A nyugdíjasnak van erre ideje, de aki dolgozik, annak nehéz dolog a vásárlás - délután ötre már minden elfogy,, - mondja egy nyugdíjas hölgy.
Látványosan javult viszont a helyzet kávé-fronton. Ceausescu idején egyszerűen lehetetlen volt fellelni az üzletekben, mert a diktátor minden felesleges fillért az ország adósságának visszafizetésére fordított. Nem jutott pénz a fogyasztási cikkek behozatalára. Az igaz, hogy a nyolcvanas évekre sikerült is minden adósságot visszafizetnie. Eközben azonban csak annyi élelmiszert importált, amennyire feltétlenül szükség volt - az emberek pedig szinte éhenhaltak. ,,Annak idején olcsó volt minden - csak éppen semmit sem lehetett kapni,, - jegyzi meg egy nyugdíjas. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök 11:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|