|
|
|
|
A történelem nem lehet a hatalom önigazolása 3. rész
|
Minden hibája, gazdasági különbözősége ellenére közelebb állunk az európai értékrendhez, a keresztényliberális, demokratikus piacgazdasághoz, az egyént megbecsülő rendszerhez, a szabad vállalkozás bátorításához. Úgy látom, a vezető politikai körökben van hajlandóság a történelem reális szemléletére. - Napirenden van-e a történelem tanításának kérdése? Vagyis azoknak a fehér foltoknak az eltüntetése, melyeket az általános iskola, a középiskola hagyott, s amelyek oly látványos módon bukkantak elő még a felvételi vizsgákon is. Ezt a változást mi módon lehetne siettetni?
Alcím: Gazdagabb, színesebb történelemtanítást
- Nem vagyok igazán kompetens oktatási kérdésekben és ilyen téma nincs a mostani világtalálkozó napirendjén. De bizonyossággal mondhatom, hogy a következő, 1993 körül esedékes tanácskozásnak ez lesz az egyik témája. Egyébként az a véleményem, hogy nagyon erős változásra van szükség a történelem tanításában mind tartalmilag, mind módszertanilag. Ami a tartalmat illeti, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy 1918-19-től újra kell írni az egész történelmünket, hiszen a kommunista párt vezető szerepének, a kommunista eszmék dicsőítésének felfogása teljesen eltorzította a képet. De még inkább eltorzult az 1945 utáni időszak történetírása. A megelőző korok esetében is sok a teendő. Csak egyet említek: a magyar társadalom és a kormányok nemzetiségi politikájának elemzését. Végtére is az a kormány, amely sajtópert indított, mert olyasmit írtak, amely ellentétes az ő véleményével, egészen más, mint Sztálin, vagy Ceausescu rendszere, amely viszont lágerekbe zárta a kritikusait. Aztán: többet kellene foglalkozni az egyház- és vallástörténettel, a gondolkodás történetével. Úgy tudom, hogy a középiskolai történelemkönyvek első, gyors átdolgozása lezárult. Tehát a tananyag nem az lesz, ami eddig volt, ezt a tankönyvíró történészek személye is biztosítja. A megoldás azonban csak az lehet, hogy pályázatot írnak ki a magyar történelmi tankönyek újraírására és a legjobb egy-két munkát fogadják el, esetleg úgy hogy kombinálják. Persze, ez önmagában nem elég. Én a metódusban is hibát látok. Tételeket tanítanak, vaskos marxista definíciókat az alapról és a felépítményről, a gazdaság primátusáról, az osztályharcról. Ezeket más módon kell érinteni; a történelem legyen színesebb, emberekről, egyénekről, csoportokról szóljon. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök 11:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|