|
|
 |
|
 |
Magyar gazdasági átmenet
|
London, 1989. december 20. (BBC, Késő esti panoráma) - Most
van kialakulóban Magyarország gazdasági jövőjének következő évtizede,
vagy talán még hosszabb korszaka. És ezért fontos az átalakulás
folyamata. Ezekkel az átmeneti kérdésekkel foglalkozik Kornai János
professzor könyve: Indulatos röpirat a gazdasági átmentet ügyében.
A címből kicseng, hogy erősen átérzett, régen érlődő, egyéni
nézetekről van szó. Elolvasása után nyugodtan állíthatom, hogy
gondolatok, megfigyelések, értékitéletek valódi kincsestára.
Egy negyedórás beszélgetés csak 3-4 nyomtatott oldalnak felel
meg, és ezért csak érinteni tudtuk a kérdések nagy részét, amikor
ma délután felhívtam Kornai Jánost Bostonban, ahol a Harward Egyetem
gazdasági professzora. Könyvében azt írja, hogy Magyarország helyzete
nem olyan rossz, mint a hivatalos számok mutatják, és azt kérdeztem
tőle először, hogy mi erre a magyarázat?
- A fő magyarázat az, hogy a magánszektor és ezen belül
leginkább az informális magánszektor - azt amit gyakran második
gazdaságnak, vagy árnyékgazdaságnak neveznek - nincs kellőképpen
nyilvántartva hivatalos statisztikával. Márpedig ez a magánszektor
igen számottevően hozzájárul a magyar nemzeti jövedelemhez, és azok,
akik abban résztvesznek, ebből jövedelmet szereznek. És az
életszínvonaluk valószínűleg magasabb, mint amit ebből a hivatalos
statisztika tükröz.
- Csak durva becslésről lehet szó, de milyen százalékát teheti
ki a nemzeti jövedelemnek?
- Itt a legkülönbözőbb kombinációk vagy becslések terjedtek el
közgazdász körökben valahol a 10 százalék és a 30 százalék között.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 1.folyt.
|
Egy alapos felmérés mindenesetre azt mutatta, hogy ha nem a
megszerzett jövedelmet, hanem a ráfordított munkaidőt nézzük, akkor
a magyar felnőtt társadalom az aktív munkaidejének egyharmadát tölti
a magánszektorban, második gazdaságban, árnyékgazdaságban végzett
munkával.
- A magánszektor tulajdonképpen a semmiből növekedett fel egy
viszonylag tekintélyes hányaddá. Ez lehet az egyik legdinamikusabb
része a gazdasági rendszernek. Milyen szerepet szán ennek az
átalakulásnak az átmenetben?
- Alapvető kulcsszerepe van. Magyarországnak szerencséje az az
elmúlt egy-két évtizedet tekintve, hogy ez a szektor ma már a nagy
átalakulás idején nem a nullpontról indul. Ennek a továbbfejlődése
az egész magyar gazdasági fejlődés egyik kulcsa. Úgy gondolom, hogy
itt igen fontos az, hogy ennek, a szektornak a fejlődése útjából
eltakarítsák a bürokratikus akadályokat, korlátozásokat.
Itt egy mélyreható liberalizálásra kerüljön sor. Olyan
tevékenységeket, amelyeket eddig szürkén vagy feketén kellett
elvégezni, azt teljes mértékben legalizálják, kellő biztonságot
garantáljanak ennek a szektornak a működéséhez.
- Milyen akadályokra gondol?
- Nagyon sok olyan tevékenységhez, amelyet nyugodtan szabadon
lehetne folytatni továbbra is, hivatalos engedélyek kellenek. A
magánszektor nem fér kellően hozzá a hitellehetőségekhez. Nincs
kellően ellátva hitellel. Súlyos és rosszul kiszámítható adóteher
sújtja. Nem eléggé biztosítják a magánszerződéseknek az
érvényesítését jogi, bírósógi úton. Csak néhány példa.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet- 2.folyt.
|
- Mindezeket el kellene távolítani?
- Mindezeket el kellene távolítani, és lehetővé tenni, hogy a
gazdálkodás bármely területén a magánszektor eredményesebben és
szabadabban működhessék. Mostanáig a fő tevékenységi terület - és ez
nyilván továbbra is fontos terület marad - a szolgáltatási szféra.
Tehát számottevő szerepe van már az építkezésekben, de ezen
túlmenően minden szektorba utat kell engedni a számára. Hogy csak
kettőt emeljek ki: rendkívül fontos szerep vár rá a
külkereskedelemben, széles körű lehetőséget kell kapni a
magánszektornak importálásra és exportálásra. Szerephez kell, hogy
jusson a bankrendszerben. Szükség van magánbankokra, magán
beruházási intézetekre és így tovább.
- A könyvében a másik fontos tétel az, hogy az állami
vállalatokat szigorúan ellenőrizni kell, a vezetésüket, a béreiket,
a továbbadásukat. Az állami vállalatok eddig is erősen
ellenőrizték. Másfajta ellenőrzésre lenne szükség, vagy mire gondol
pontosan?
- Mielőtt közvetlenül felelek erre a kérdésre, valamint ennek az
álláspontnak az elvi alapjáról. Magyarországon nagyon lazán
használják ezt a kifejezést, hogy vállalkozó. Szinte mindenki
megkaphatja könnyűszerrel ezt az elnevezést. Én éles
megkülönböztetést teszek kétféle dolog között.
Az egyik, aki saját zsebére , a saját vagyonának és pénzének a
kockázatára vállalkozik, illetve más magántulajdonos meghívásából,
más magántulajdonos alkalmazásában, de van aki a magán-pénztárcáját
kockáztatja. Én ezekre tartanám fenn a vállakozás elnevezést.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 3.folyt.
|
A másik - egyébként ugyancsak fontos - szerepkör az, amikor
valaki az állam pénzével gazdálkodik, nem valakinek a magán-zsebére,
hanem az állampolgár zsebére, aki végső soron mondjuk a veszteséget
kénytelen megtéríteni. Őket nem tekintem a szó igazi értelmében
vállalkozóknak, hanem a köz tisztviselőinek, akik számadással
tartoznak a köznek, az állampolgárnak, akinek a pénzével
gazdálkodnak. Ez az alapelv, amiből ki kell indulni. Nem azonos
mértékkel akarok mérni, mert nem azonos az, akinek a számlát végül
is benyújtják.
Hogy ezek után konkrétabban feleljek a kérdésre, itt az állami
vállalat esetében mindaddig, ameddig az állami tulajdonban marad és
nem kerül sor a privatizálásra, a vállalti önállóság és a felülről
jövő ellenőrzésnek meghatározott kombinációját kell alkalmazni.
Tehát én továbbra is - sőt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben
- amellet lennék, hogy a vállalat maga dönthessen a termelés
összetételéről, maga választhassa meg vevőjét, maga választhassa
meg szállítóit, sőt az árak meghatározásában is nagyfokú
önállóságot adnék nagyon szűk kivételektől eltekintve.
Ugyanakkor bizonyos pontokon meg kell ragadni vagy kézben kell
tartani az állami vállalatot, meg kell akadályozni azt, hogy a
kezéből a pénz kifolyjon. Mert az a pénz, amivel gazdálkodik, az az
állampolgár pénze.
Itt két dolgot emelnék ki különös nyomatékkal. Az egyik, hogy
meg kell fogni a vállalatok számára adott hitelt. Tehát pénzügyi
vonalon kell megfogni a vállalatot. Nem szabad, hogy oda befolyjék
nyakló nélkül a pénz, és a vállalat nyakló nélkül költhesse.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 4.folyt.
|
A másik a bérszabályozás. Ebben semmiképpen sem tartanám
helyesnek, ha a vállalatnak önállósága lenne, és ebben itt úszom
szemben az árral, mert Magyarországon egyre erőteljesebbek azok a
hangok, hogy a vállalat kapjon teljesen korlátlan szabad kezet a
bérgazdaságban. Ez rendkívül veszélyes, és egy bér-ár spirál
teljes felpörgéséhez és inflációs folyamat meggyorsulásához vezet.
- Ezt az infláció miatt tartja veszélyesnek?
- Közvetlenül elsősorban, az infláció miatt tartom veszélyesnek.
Ez állandóan újratermeli az infláció veszélyét. Még hogyha sikerülne
az a stabilizáció is, amiről itt a könyvben szó van, ha utána az
állami vállalat szabad kezet kap a béremelésben, akkor ez újra
beindíthat egy inflációt.
A meggondolás az, hogy amikor egy magántulajdonos kezében van a
vállalat, annak van egy természetes ellenérdekeltsége. Az úgy érzi -
joggal -, hogy minden forint, amit bérre kifizet, az az ő zsebére
megy. Azonban az állami vállalatnál ez a tulajdonosi érdekeltség
hiányzik, és elkerülhetetlenül hiányozni fog.
Ezzel kapcsolatban újra és újra illuziók jelentkeznek, és én
ezekkel az illúziókkal próbálok szembeszállni. Azt hiszem, hogy a
magántulajdonosi érdekeltségeket nem lehet szimulálni. Nem lehet úgy
tenni, mintha magántulajdon lenne, miközben az nem magántulajdon.
- A magyar problémának komplikáló tényezője az, hogy van egy
nehéz, adott helyzet. Ezzel is foglalkozik a könyvem. És azt mondja
hogy a stabilizálódási műtét az legyen gyors és legyen egyszerre
végrehajtva.
- Milyen előfeltételeket szeretne teremteni ezzel a
stabilizálással?
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 5.folyt.
|
- A könyv nyomatékosan próbál különbséget tenni olyan folymatok
között, amelyek szükségképpen egy hosszabb időszakot vesznek
igénybe, és szerves történelmi folyamat keretében mehetnek végbe.
Ilyennek tekintem én a tulajdonviszonyok átalakítását. Ezt nem lehet
huszárrohammal megcsinálni. Államosítani lehet hetek alatt, vagy a
kulákság felszámolása történhet hetek alatt, de az ellenkező
folyamathoz idő kell.
Más jellegűek azok a problémák, amelyeket a közgazdászok a
makroalkalmazkodás problémáinak, a makro-szintű stabilizáció
problémánainak neveznek. Itt ellenzem azt, vagy ellene szólok annak,
hogy ezt vég nélkül elnyújtsák, éveken, sőt szinte évtizedeken át,
és itt azt gondolom, hogy ez az a terület, amit egy adott
pillanatban gondos előkészítés után alapjában véve egycsapásra kell
végrehajtani. Egy csapásra nem lehet, hanem egy gondos előkészítés
után, egy meghatározott, nagyon tömör, rövid időszakban kell
megvalósítani. Ezt nevezem stabilizációs műtétnek.
Hadd foglaljam nagyon röviden össze, hogy mi a része egy ilyen
stabilizációs műtétnek. Az infláció leállítása. Nem egyszerűen
lelassítása, hanem leállítása. A költségvetési deficit
megszüntetése. Nem egyszerűen csökkentése, hanem megszüntetése. A
veszteséges vállalatok támogatásának a megszüntetése. Ismét
hangsúlyozom, nem csökkentése, hanem megszüntetése. Az árak
liberalizálása. A konvertibilitás biztosítása, és ezzel együtt a
műtét idejére a béreknek a befagyasztása, egyfajta bérstop, vagy
egyfajta olyan nominálbér emelés, amelyik egy bizonyos meghatározott
szintnél nem mehet tovább.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
Magyar gazdasági átmenet 6.folyt.
|
Ebben most nem foglalnék állást, hogy ez a meglevő szinten való
befagyasztás, vagy valamilyen megemelt szinten való befagyasztást
jelentené-e, mindenesetre a béreknek a szigorú kézben tartása. Ez
együtt véve egy csomag. Az álláspontom az, hogy ennek a csomagnak az
elemeit egyszerre kell megvalósítani, és nem frekvenciálisan, nem
sorozatosan, nem egymás után.
- Miért kell ezt egyszerre csinálni?
- Azért nélkülözhetetlen nézetem szerint az, hogy egyszerre
valósítsák meg, mert ha külön-külön valósítják meg, a többi nélkül,
akkor esetleg több bajt csinálnak, mint hasznot. Bármelyik része
ennek önmagában, a többi nélkül veszélyes. Mondjuk bevezetni a
konvertibilitást, miközben az összes többi feltételt nem
biztosítottuk, komoly veszélyekkel jár, és folytatnám a sort.
Azonkívül azért is egyszerre kell csinálni, mert azt hiszem,
hogy ez politikailag is jobban elviselhető. Az emberek ezt a vég
nélkül nyújtott és kilátástalan nyűglődést nagyon nehezen tudják
elviselni.
Ha egy kormányzat megígérné, hogy most végrahajt egy nehéz, nagy
megrázkódtatást, utána rend lesz, az emberek ezt a programot azt
hiszem nagyobb bizalommal fogadnák, mint egymást követő, sokszor
kapkodó, egymásnak ellentmondó, de biztos perspektívát nem nyújtó
intézkedéseknek a sorozatát. +++
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|