|
|
 |
|
 |
Tőkés László nyilatkozata - Ceausescu meghalt, de szelleme tovább él
- Marosvásárhely tanulságai (1. rész)
(OS)
|
1990. április 1., vasárnap - Folyó év március 21-én az Amerikai
Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozott az
erdélyi, illetve marosvásárhelyi atrocitások ügyében. Az USA
álláspontja, pozitív tartalma ellenére, alapvető tájékozatlanságról
tanúskodik. Kétoldalú, kölcsönös erőszakos cselekményekről beszél,
és mint ilyeneket ítéli el azokat, továbbá támogatásáról biztosítja
Iliescu elnököt és a román kormányt a megbékélés és a közrend
helyreállítása érdekében tett erőfeszítéseiért.
Sajnálatos módon, ez esetben a romániai rendszernek újból
sikerül félrevezetnie az USA jóhiszemű illetékeseit, azt a benyomást
keltve, mintha a románok és a magyarok egyaránt felelősek volnának a
Marosvásárhelyen történtekért. A valóság azonban az, hogy a
jogaikért békésen és demokratikus eszközökkel harcoló magyarokat,
felbújtatott román csőcselék támadta meg Marosvásárhelyen (Tirgu
Mures) és Szatmáron (Satu Mare), vandál pusztítást végezve nemcsak a
magyarság egyes intézményeinél (RMDSZ székháza, Református Egyházi
Hivatal), hanem a magyar polgárok otthonaiban is. A terrortámadások
során - hivatalos közlés szerint három (valójában ennél több) ember
meghalt, több mint háromszázan megsebesültek.
A Ceausescu-korszakra emlékeztet a román kormány, a Nemzeti
Parasztpárt, a Vatra Romaneasca egyesület és a mass media
félretájékoztató gyakorlata, mely azt akarja elhitetni, hogy a
magyar kisebbség, másfelől pedig Magyarország kormánya és Romániába
látogató polgárai felelősek a kirobbant erőszakos cselekményekért. A
decemberi felkelés idején ugyanígy érvelt Ceausescu is, aki
egyébként mindvégig a nemzeti megosztásra alapozta kifinomult
hintapolitikáját, és a magyar kisebbséget az ország ,,zsidóiként,,
játszotta ki a románsággal szemben. Pogromszerű események mentek
végbe Marosvásárhelyen, melyeknek elkövetői kizárólag a vasgárdista
és a ceausiszta szellemben feluszított románok, áldozatai pedig
egyértelműen a kiszolgáltatott és megfélemlített magyarok, akik
legfeljebb önvédelemből folyamodtak erőszakhoz.
A kormány, a hadsereg és a rendőrség viszont nemhogy a rendet és
a megbékélést szolgálta volna, de tétovasággal, távolmaradásával és
az események hamis beállítása által elősegítette a helyzet
elmérgesedését, s csupán a drámai összecsapások után, megkésve
intézkedett. Az ügy kivizsgálása szintén kétes értékűnek ígérkezik,
miután a kormány már eleve a magyarokban jelölte meg a felelősöket,
s tartózkodik a jobboldali román erők elítélésétől, szabad utat
engedve az egész országban (sajtóban, televízióban, tüntetéseken)
kibontakozó egyoldalú magyarellenes kampánynak. (folyt. köv.)
1990. április 1., vasárnap 15:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|