|
|
 |
|
 |
A magyar gazdaság átalakítása
|
-----------------------------
München, 1989. november 19. (SZER, Párizsi magyar figyelő) -
Kemény István heti rovata következik:
Kornai János 33 éve foglalkozik a szocialista gazdaság
működésének elemzésével. Munkái - különösen a Hiány című műve - az
egész világot bejárták, most azonban nem tudományos művet, hanem
programjavaslatot írt a magyar gazdaság átalakítására. Címe:
Indulatos röpirat az átmenet ügyében.
A Heti Világgazdaság november 11-iki számában közölt interjúban
Réti Pál elsőnek azt kérdezte Kornaitól, hogy miért éppen most lép
ki az általa választott szerepkörből, miért éppen most áll elő egy
átfogó gazdaságpolitikai javaslattal. Kornai válasza úgy szólt, hogy
akkor érdemes javaslatot készíteni, ha az ember bízik benne, hogy
megfogadják. Eddig nem volt meg ez a bizalom, s most, a leendő,
szabadon megválasztandó parlamentnek és az általa választott
kormánynak szól a bizalom.
Mint az interjúból kiderül, Kornai a gazdaságban két szektort
különböztet meg, az egyik az állami, a másik a magánszektor. Az
egyik - az állami - rosszul működik, a másik - a magánszektor - jól
működik. Valóban, annak, aki hosszú idő után látogat haza, kettős
benyomása van. Az egyik szerint minden rosszul megy, a másik szerint
mégsem megy minden rosszul. Ez a második benyomás a magánszektornak
köszönhető. Sokan figyelmeztetnek az összeomlás veszélyére.
Alighanem a magánszektornak tulajdonítható, hogy ez az összeomlás
eddig nem következett be.
Más különbség is van a két szektor között. Ez abban áll, hogy a
magánszektorban az emberek a saját pénzüket költik, az állami
szektorban viszont a különböző vezetők a mások pénzét, az ország
pénzét költik. Éppen ezért a magánszektornak teljes szabadságot
követel Kornai. Az állami szektorban viszont a legszigorúbb rendet
akarja bevezetni. Idézem: (folyt.)
1989. november 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság átalakítása - 1. folyt.
|
"Aki a saját pénzét költi, annak etikai, politikai
megfontolásból és a közgazdasági racionalitás alapján is azt a jogot
igénylem, hogy úgy költse el, ahogy akarja. Valósuljon meg a
magánszektor igazi, teljes liberalizálása, amibe beletartozik a
szabad üzemalapítás, a szabad ár, a szabad foglalkoztatás, bármilyen
értéktárgy - például nemesfém, deviza - szabad felhasználása, a
hazai pénz és a deviza szabad kivitele és behozatala, a szabad
külkereskedelmi tevékenység, a szabad pénzkölcsönzés, a hitelező és
az adós szabad megegyezésén alapuló kamat mellett, hogy csak a
legfontosabbakat említsem.
Annak viszont, aki nem a saját zsebéből fizet, hanem az
államéból, a körmére kell nézni, nevezzék az illetőt miniszternek,
vállalatvezetőnek, bankigazgatónak, menedzsernek, állami
részvénytulajdonosnak vagy állami részvénykezelőnek".
Ezt a megállapítást Kornai könyvében példával is szemlélteti, és
a példát a HVG külön keretben közli. Idézem ezt is:
"Vita folyik arról, hogy Magyarország vállalja-e a
világkiállítás rendezését. A következőket ajánlanám: azok a
kormányzati tisztviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok,
akik az előterjesztésért felelősséget vállalnak, ajánlják fel
jelzálogként személyes vagyonukat - öröklakásukat, nyaralójukat,
autójukat, műtárgyaikat.
Az előterjesztés melléklete tartalmazza ezeknek az értékeknek a
teljes leltárát. A világkiállításról szóló törvény helyezze előre
kilátásba azok bőkező megjutalmazását, akik a javaslatot
készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár.
Ugyanez a törvény írja elő a jelzálog maradéktalan
érvényesítését, amennyiben a kiállítás anyagi kudarccal végződik.
Előre biztosítani kell az alkalmas szükséglakásokat, ahová az
előterjesztés készítői kudarc esetén átköltözhetnek". (folyt.)
1989. november 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság átalakítása - 2. folyt.
|
Világos, hogy miért nem bízott eddig Kornai abban, hogy
javaslatait megfogadják, és az is, hogy mostani bizalma miért a
leendő, szabadon választandó parlamentnek szól. Az állami szektorban
folyó pazarlás megfékezésére nincs lehetőség akkor, ha az állami
vállalatok vezetői a pártállam hivatalnokai. Akkor állítható meg a
pazarlás, ha demokratikusan választott parlament ellenőrzi az állami
és vállalati bürokráciát.
Ma az a helyzet, hogy az állami vállalatok vezetői annyit
költenek, amennyit csak akarnak. A veszteséget az állam fizeti -
költségvetésből vagy banki úton.
Kornai különösen három ponton kívánja korlátozni az állami
vállalatok önállóságát. Idézem:
"Korlátoznám az állami vállalatok költési hajlamát, nem engedném
nyakló nélkül beruházni, bért emelni és importálni őket.
A második korlát a tulajdonjog elidegenítése. Az én szememben
nincs felhatalmazva az állami vállalat vezetése arra, hogy áruba
bocsáthassa a vállalatot. Valaki a sajátját eladhatja, a másét nem.
Ez a nép vagyona, és nagyon ki kell dolgozni annak összes jogi és
etikai garanciáit, hogy csak tisztességes feltételekkel lehessen
eladni.
A harmadik korlát: ahol egy vállalat monopolhelyzetben van, ott
az áraiba bele kell szólni".
A tulajdonjog eligedenítése kapcsán említődik a HVG-ben a Ganz
Járműgyár, amely részvénytöbbségét egy angol cég szerezte meg. A
készpénzben lefizetett összeg 2 millió angol font volt, vagyis
nyolc, 70 négyzetméteres bostoni öröklakás ára. Nyilvánvaló, hogy
maga a Ganz-név ennek sokszorosát éri.
Az eddig mondottak szoros összefüggésben állnak az 1968-as
reform és a piaci szocializmus megítélésével. Kornai azon az
állásponton van, hogy a hatvannyolcas reform legalább részben jót
hozott. Ez a rész a második gazdaságot is magában foglaló
magánszektor. (folyt.)
1989. november 19., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság átalakítása - 3. folyt.
|
Az állami szektorban is történtek változások, ezek azonban nem
voltak lényegbevágóak. A reform készítői azt szerették volna elérni,
hogy az állami vállalatok úgy működjenek, mint a magánvállalatok a
nyugati országokban. Ez azonban megvalósíthatatlan célkitűzés.
Kornai már korábbi tanulmányaiban is rámutatott arra, hogy a
szimulált árak nem valódi árak, és a szimulált piac nem valódi piac.
A magyar tőzsdét Plasztik Wall Streetnek nevezi iratában, olyan
sajátos játéknak, ahol nem gyerekek játszanak játékpénzzel, hanem
felnőtt hivatalnokok az állam pénzével.
A röpirat második nagy témája a stabilizációs műtét. A műtét
szóval azt akarja Kornai kifejezni, hogy egyszeri és egyetlen nagy
operációról van szó, amelynek elvégzése után megkezdődik a
gyógyulás. Ennek a műtétnek a legfontosabb elemei: az infláció
megállítása, a költségvetési egyensúly helyreállítása, a
népgazdasági összes kereslet kézbentartása, az ésszerű árak
kialakítása és az adósság enyhítése. A műtét elvégzésének
legfontosabb erőfeltétele a szabad választás: a parlament
képviselőjének szabad megválasztása, és a kormány megválasztása az
új parlament által. Ezen az úton olyan kormány jöhet létre, amelynek
a lakosság bizalmat előlegez. +++
1989. november 19., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|