|
|
 |
|
 |
Marad minden a régiben a munkahelyeken?
|
---------------------------------------
München, 1989. szeptember 2.(SZER, Világhíradó) - A budapesti
rádió az AP amerikai hírügynökség kommentárját idézi, hogy az MSZMP
Központi Bizottságának tegnapi ülésén Pozsgay Imre vereséget
szenvedett, legalábbis egy konkrét kérdésben. Azt hiszem, jelen
esetben szükségtelen külföldi kútfőkből meríteni, mert ha az
eseményeket, tényeket egymás mellé rakjuk, világos, hogy Pozsgay
Imrének nem sikerült egy igen fontos ügyben keresztülvinnie
reformtervét. Mi is történt?
Előzőleg Nyers Rezső, az MSZMP elnöke megrótta Pozsgay Imrét,
hogy az ellenzékkel folytatott megbeszéléseken túllépte hatáskörét,
amikor elfogadta azt a javaslatot, hogy a kommunista párt
szervezetei vonuljanak ki a mukahelyekről. Most a Központi Bizottság
amellett foglalt állást, hogy az üzemekben, a vállalatoknál tovább
működjenek az MSZMP pártszervezetei. Vagy miként Jassó Mihály
budapesti első titkár a marxista reformkörök mai tanácskozásán
elmondta: lehetővé kell tenni, hogy a munkahelyi pártkollektívák a
klubhelyiségekben összeüljenek.
A teljesség kedévéért ki kell emelni, hogy a Központi Bizottság
egyben leszögezte: a párt politikai tevékenységet munkaidőben ne
folytasson, ne épüljön be a szakmai vezetésbe, ne foglalkozzék
vállalati kérdésekkel.
Melyik terület maradna meg tehát a munkahelyi kommunista
pártszervezeteknek? Mivel politikai szervezetről van szó,
nyilvánvalóan a politika nehezen meghatározható, de mindenképp
széles birodalma. És mivel a gazdaságpolitika is e terület része,
óhatatlanul vállalatirányítási ügyeket, sőt a gyakorlati helyi
intézkedéseket is ott vitatnák meg. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a
vállalati vezetők többsége még ma is kommunista párttag, maradna
minden a régiben. A gyár, a cég, a tudományos intézet, a műhely, az
oktatási intézmény ügyeit végül is ott beszélnék meg, sőt ott
döntenék el.
Jól emlékszem magyarországi időmből, hogy mi nem párttagok a
munkahelyi pártalapszervezetek gyűlései után másnap milyen
izgatottan faggadtuk párttag kollégáinkat, hogy mi is történt ott.
Mert ott döntöttek rólunk, sorsunkról, munkahelyünk jelenéről,
jövőjéről. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|