|
|
 |
|
 |
- Német menekülők - 2. folyt.
|
Ahogy áthaladtunk a kapun, mindnyájan nagyon meghatódtunk,
sírtunk, s csak azt láttuk: sikerült. Boldogok voltunk. Az
elhatározás már régen élt bennünk. Játszottunk azzal a gondolattal
is, hogy kérvényezzük a kiutazást, de a polgárokat nagyon
elbizonytalanították az állambiztonsági szervek. Azt sem tudtuk,
hogy egyáltalán kijut-e még egyetlen NDK-polgár is, vagy hogy mennyi
ideig kell várnunk. Nem vagyunk a legfiatalabbak, nem volt időnk,
hogy hét évet várjunk. Végül is ezért határoztuk el, hogy
Magyarországon keresztül megyünk a Szövetségi Köztársaságba. Az
életünket nem akartuk kockára tenni. Tudtuk, hogy Magyarországon nem
lőnek le minket, illetve hogy nem zárnak minket börtönbe.
- A hölgyet és családját Magyarországon kellemetlen meglepetések
is érték, mégis ...
- Magyarország különben nagyon tetszett nekünk. Különösen
Budapest. El kell mondjam, nagyon szívesen utaznánk újra
Magyarországra nyaralni. Ez most nem volt nyaralás, ez kaland és
stressz volt az elejétől a végéig. Szépnek találjuk a magyar tájat,
az emberek barátságosak, vendégszeretőek, kivétel mindenütt akad.
- Második beszélgetőpartnerem egy Karl-Marx-Stadt környékéről
származó, negyven év körüli férfi volt, aki családjával menekült.
Csak magyarországi nyaralásuk alatt döntötték el, hogy Ausztriába
szöknek. Példájuk talán egyedi eset? Vagy ez a jelenség
tömegpszichózisnak tekinthető a Magyarországon nyaraló NDK-
állampolgárok között?
- Biztos, hogy sok személyt érint, akik a társadalmi funkcióik
és foglalkozásuk miatt eddig visszariadtak a kiutazás
kérvényezésétől, mert el akarták kerülni a megtorlást. Szerintem
igen magas azoknak az aránya, akikben Magyarországon ötlött fel a
menekülés gondolata. A határt most átlépő személyek között igen
magas az értelmiségiek aránya. Sok az orvos, mérnök, akik
menekülésük előtt nem kérvényezték a kiutazást. Nem akarták, hogy
eltiltsák őket foglalkozásuktól. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|