|
|
 |
|
 |
Gyászünnepség
|
London, 1989. június 17. (BBC, Kerekasztal) - Tegnap Budapesten
volt a világ szeme. Százmilliók nézhették a televízión, amint
Magyarország eddig utolsó szabadon vállalt (sic
) miniszterelnökét,
Nagy Imrét és mártírtársait az őket megillető keretek között végső
nyugalomra helyezték. Várakozás szerint a gyászpompát hamarosan
követi majd a törvényes aktus is: a kivégzettek teljes
rehabilitálása.
Az események számos kérdést vetnek fel. Csak Nagy Imrét és
társait temették-e el -, vagy amint Mécs Imre mondta tegnap -, az
egész rendszert is, amely a gyilkosuk volt? Szőnyegre kerül-e a
kérdés, hogy ki volt a felelős az ártatlanul kivégzettek haláláért?
Kádár Jánost immár megfosztották minden vezető szerepétől -
lehetséges-e, hgy azok az MSZMP-vezetők, akik ilyen sokáig álltak a
rehabilitáció útjában, rövidesen szintén hatalmukat vesztik?
Jelentik-e a történtek, hogy a hatodik koporsó nemcsak a többszáz
ártatlanul kivégzettnek, hanem az utcai harcokban elesett többezer
szabadságharcosnak is szólt - amely esetben nemcsak személyek, hanem
a forradalom rehabilitációjáról is beszélhetünk.
Ezekről és a velük kapcsolatos kérdésekről beszélnek mai
vitaműsorunk részt vevői: Siklós István és Schöpflin György
Londonból, valamint munkatársunk, Tordai Vilmos Budapestről.
Először a londoni stúdióban velem levőkhöz fordulok azzal a
kérdéssel, mekkora feltűnést, milyen érdeklődést váltott ki itt a
budapesti gyászszertartás? Siklós István? (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Gyászünnepség - 1. folyt.
|
- Igen nagy feltűnést keltett, és a sajtó, a rádió, a televízió
nagyon sokat foglalkozott nemcsak a gyászszertartással a gyász
napján, hanem már azt megelőzően is Magyarország - a magyarországi
fejlemények, tervek, események állandó figyelmet keltenek - és
jellemző a tegnapi gyásznapra, hogy a BBC rádiójának szinte minden
részlege Belfastból és a helyi rádióadók mind valamilyen formában
beszámoltak vagy beszámolót igyekeztek adni arról, hogy mi is
történik Budapesten. Tehát én ezek alapján arra gondolok, hogy
világtörténelmi jelentőségű ez a tegnapi nap, illetve június 16-ika,
és mostantól kezdve bízhatunk abban, hogy minden másképpen lesz.
- 1956 október 23-ikát Rajk László és társainak ünnepélyes
temetése előzte meg - alig több mint két héttel. Gondoljátok-e, hogy
bármifajta párhuzam létezik az akkori Rajk-temetés és a tegnapi
budapesti temetés közt? Schöpflin György?
- Ha a politikát illeti, szerintem nincs valami nagy párhuzam,
természetesen akkor is, október 6-ikán temetésről volt szó, és most
tegnap is szintén, pénteken. Tehát a körülmények egészen
különbözőek, most arról van szó, hogy egy korszak lezárult, a
Kádár-rendszert, a Kádár János által újból bevezetett kommunista
rendszert temette el a tegnapi szertartás - minden valószínűség
szerint ezt már nem lehet újra felállítani.
Azonban 1956-ban lehetséges, hogy egy elenyésző kisebbség
reménykedett abban, hogy a kommunizmusnak is vége lesz - mármint
56-ban -, de azt hiszem: az emberek nagy többsége csak valamiféle
viszonylag közös politikai javulásban reménykedett, és azt hiszem
akkor még nagyon kevesen gondolhatták, hogy itt pár héten belül
forradalom fog kitörni Budapesten. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 2. folyt.
|
- Tordai Vilmos, Te magad, és azok akikkel ezekben a napokban
beszéltél és beszélsz Budapesten - szintén így látjátok?
- Hát én nekem úgy tűnik, hogy van párhuzam a kettő között, és
méghozzá abból a szempontból - mármint a Rajk-temetés és a Nagy
Imre-temetés között -, hogy a félelem, amit beoltottak a lakosságba,
az még korántsem oldódott teljesen fel - annak ellenére, hogy a
lapok nagyon szabadon írnak, és hogy milyen beszédek hangzottak el
tegnap a temetésen - és hogy ezt leközölték a másnapi lapok teljes
egészében.
De valójában az egyének még nem mernek beszámolni arról, hogy ők
mit tudnak, mert azt várják, hogy megbizonyosodjanak abban, hogy
valóban lehet, és hogy nem kerülnek-e emiatt valamikor bajba, és
szerintem ez a félelem sokkal nagyobb az átlaglakosságban, mint azt
az újságírók gondolhatják, vagy ahogy külföldön gondolják az emberek
az újságírók hatására.
Erre utalt Orbán Viktor a beszédében, amikor azt mondta, hogy
csak akkoriban, 1956 október 6-ikán csak három hét telt el azután,
hogy a Szabad Népben öles betűkkel megjelent, hogy "soha többé" és
máris belelőttek a tömegbe. Ez nyilvánvalóan nem relevans a
jelenlegi helyzetre, de azért nagyon sokan ettől tartanak - úgyhogy
ebből a szempontból szerintem van egy komoly párhuzam.
- Gondolod-e, - a kérdés másik része ugye az volt: Mécs Imre
beszédével egyetértesz-e vagy sem abban, hogy - az ország
tulajdonképpen maga mögött tudhat egy bizonyos periódust, amit vagy
a Kádár-rendszernek, vagy az egész kommunista rendszernek
nevezhetünk? (folyt)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 3. folyt.
|
- Nézd, ez több beszédben elhangzott különböző formában, és
nekem az a benyomásom, hogy ezt nagyon sokan kívánják, bár pontosan
megítélni nem lehet - ezt akkor megítélni, amikor a választási
hadjárat itt megkezdődik, és amikor komoly mértékben megjelenik a
cikkezés erről a kérdésről - de mindenképpen azonosították a Nagy
Imre rehabilitását - hogy így mondjam - a kommunista rendszer
eltemetésével. Vagy: Orbán Viktor arra utalt, hogy az ő sorsukból
tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus
összeegyeztethetetlen. Na most ezt kifogásolta a mai rádiójelentés
szerint a TASZSZ-jelentés - ami persze érthető - így a gorbacsovi
állásponttal szemben.
- Siklós István, Te akartál valamit?
- Ezt nem egészen értem, hogy a TASZSZ mit kifogásolt? Azt hogy
a kommunista rendszert eltemették Magyarországon?
- Nem, a TASZSZ azt a kijelentést kifogásolta Orbán Viktor
beszédében, hogy a demokrácia és a kommunizmus
összeegyeztethetetlen.
- Jó, hát ez elképzelhető igen, talán ez természetes is.
- Na most vigyük ezt egy lépéssel tovább, éspedig oda, hogy akár
eltemette Magyarország a kommunizmust, akár nem - azt hiszem abban
egyetérthetünk, hogy az emberek többségének ez mindenesetre az óhaja
vagy kívánsága, vagy vágya. Van-e ellentmondás szerintetetek abban,
hogy az ország népe ezt szeretné, és ugyanakkor kegyelettel őrzi egy
kommunista politikusnak az emlékét, aki mártírhalált halt? Schöpflin
György Te látsz ellentmondást itt?
- Hogyha az ember így formálisan nézi, akkor minden bizonnyal
van benne ellentmondás, de persze hogyha a lényegről van szó, akkor
alig, mivel mire Nagy Imrét kivégezték, akkor tulajdonképpen már nem
a kommunizmus ügyét szolgálta, hanem a demokrácia és a magyar állam
függetlenségének az ügyét. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 4. folyt.
|
Ebből a szempontból teljesen mellékes volt, hogy Nagy Imre magát
kommunistának nézte-e vagy nem. Az, amit ő akkor jelképezett - és
amiért kivégezték - az nem a kommunizmus.
- Hát ebből a szempontból mindegy, de ha - mondjuk - abból
indulunk ki, (tudom, hogy ez nagyon nehéz most ebből kiindulni, mert
Nagy Imrét nem tudjuk megkérdezni), de ha ő önmagát ugyanakkor
kommunistának is érezte, miközben az ország függetlensége és a
demokrácia lebegett a szeme előtt, akkor talán Orbán Viktornak még
sincs igaza, hogy összeegyeztethetetlen a demokrácia a
kommunizmussal? Siklós István mit gondol?
- Hát szerintem összeegyeztethető ezek szerint, mert egyébként
Nagy Imre ezen a kategórián túlemelkedett, és nem lehet róla úgy
beszélni, mint ilyen vagy olyan pártnak a képviselőjéről - ebben
egyetértek Schöpflin Györggyel -, hanem ő tulajdonképpen
Magyarország államfője volt, és mint ilyen a mártíromság
vállalásával ezen a kategórián, hogy kommunista vagy nem kommunista,
túlemelkedett - szóval nem lehet őt így minősíteni.
De visszatérve arra, hogy lehet-e, elképzelhető-e a kommunista
rendszerben az, hogy demokrácia van? - ez szerintem elképzelhető
akkor, hogyha ez a kommunista párt vagy a Magyar Szocialista
Munkáspárt meg tud változni. Ha -, mint a Nagy Imre annak idején
elfogadta többpártrendszert - akkor elfogadta tulajdonképpen azt is,
hogy a kommunista párt az kisebbségbe kerülhet, vagy ellenzékbe
kerülhet. Hogyha ez a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadja ezt,
hogy kisebbségbe kerülhet, illetve elveszíthet választást, akkor
elképzelhető a demokrácia és az ilyenfajta kommunista pártnak az
együttélése. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 5. folyt.
|
- Már csak nagyon röviden: azt hiszem, hogy itt elég könnyen föl
lehet oszlatnai ezt a formális ellentmondást, itt tulajdonképpen a
kommunizmus meghatározásáról van szó. Hogyha olyan kommunizmusról
van szó, amelyet az elmúlt 40 folyamán tapasztaltunk, hát akkor
szerintem Nagy Imre nem volt kommunista, és ő már egy egész másfajta
ideológiának volt a híve, amelyet szerintem ma már nem neveznénk
kommunizmusnak. Lehet, hogy 56, vagy esetleg 58-ban még igen, de
azóta tisztázódtak a fogalmak, és a demokráciát ma már nem tartjuk
összeegyeztethetetlennek azzal a rendszerrel, amely most
Magyarországon megbukott.
- Na most szeretnék visszautalni egy kicsit Orbán Viktornak a
Fidesz részéről elmondott beszédére, amelyet Tordai Vilmos már
idézett - egy másik részét -, én oda szeretnék visszatérni, ahol azt
mondja, hogy az a bizonyos hatodik koporsó nemcsak az 1956-os
fiatalság, hanem a mai fiatalok elrabolt éveit is magában rejtette.
Szerintetek a mai magyar fiatalság zöme a kommunista rendszer
gyökeres reformját, egyfajta magyar peresztrojkát akar, vagy pedig a
rendszer teljes felszámolását? Tordai Vilmos mit gondolsz?
- Hát ez nehéz megállapítani a magyar ifjúság egészéről, én
szerintem az a legáltalánosabb beállítottság olyanok részéről, akik
nem vesznek részt a politikai életben, tehát mondjuk
átlagfiatalokról beszélek, az az, hogy fölnevelték őket egy bizonyos
fajta tudattal, rendszerben, a forradalomnak egy bizonyos fajta
megítélésének elfogadásában, és most hirtelen maga a vezetőség és az
MSZMP is - ha nem is közvetlenül, de közvetetten - tökéletesen
köpönyeget forgat, fordított - következésképp nem lehet hinni a
szavaikban. Én szerintem ez lesz a fő akadálya annak, hogy az MSZMP
a hitelét visszanyerje és a hitelességét bizonyítsa, hogy most
teljes mértékben elfogadta azt, hogy az amit mondott 30 éven át, az
egyszerűen nem volt igaz. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 6. folyt.
|
Na most egy olyan párt, amelyik ezt elfogadja ilyen mértékben,
az már elveszti a hitelképességét - és ez érthető.
- Én, ha szabad, ehhez hozzáfűzném azt, hogy valóban a
szavahihetőség kérdése a legfontosabb, ami a Magyar Szocialista
Munkáspártot illeti - és emlékeztetnék arra, hogy itt Londonban
Grósz Károly, amikor föltették neki a kérdést, hogy hol van
eltemetve Nagy Imre, vagy hol van Nagy Imre földi maradványa, és
megjelöltek egy bizonyos helyet és azt megmondta a kérdező, hogy ez
tulajdonképpen egy szemétdombnak használt hely a temetőben, akkor
azt mondta, hogy ez nem felel meg a valóságnak - és persze aztán
kiderült, hogy ez megfelel a valóságnak. Itt tulajdonképpen én úgy
érzem, hogy Grósz Károly az, aki a legnagyobb veszélyben van a mai
pártvezetők között, mert ő teljesen elvesztette a szavahihetőségét
és nemcsak ez a példa bizonyítja.
- Schöpflin György?
- Azt hiszem, hogy a párt reformszárnya tiszában van mindezzel,
ami most itt elhangzott, és erre utal az a szándék, hogy ősszel a
pártkongresszus alkalmával egy utódpártot fognak alapítani - tehát
már nem is lesz MSZMP, hanem valami más párt lesz - és ez a párt,
hogyha a párt reformszárnya kerül ki győztesen az egészből,
szerintem már semmiképpen nem lesz egy kommunista párt - abban az
értelemben használom a szót, mint korábban -, hanem egy
demokratikus, esetleg szocialista, valamifajta baloldali párt lesz,
de nagyon mérsékelt baloldali. És hogyha egyáltalán ez a kérdés
felmerül Magyarországon, hogy milyen fajta rendszert szeretnének
bevezetni - én mindig azt a választ hallom, hogy egy svéd rendszert.
(folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 7. folyt.
|
Na most ez nem a valódi Svédország, hanem egy ilyen álomszerű,
egy kis idealizált Svédország, ahol mindig süt a nap és békesség és
nyugalom van, és prosperitás természetesen. De ehhez még egy jó pár
nagyon fájdalmas évet kell lerónia a magyar társadalomnak, amíg ezt
el nem éri.
- Na most idevezet tulajdonképpen az, amit most szeretnék
megkérdezni, éspedig azt, hogy március 15-ikén lezajlott hatalmas,
megható tüntetés, június 16-ikán egy valószínűleg még nagyobb és még
meghatóbb tüntetés és temetés, gyászszertartás. Valószínűnek
látszik, hogy a magyar politikai kalendáriumnak a következő nagy,
fontos, pirosbetűs napja egy olyan választás napja lesz, amely
többpártrendszeren alapul, és amely szabad. A kérdésem az mind a
hármotokhoz: megteheti-e - véleményetek szerint - akár a Magyar
Szocialista Munkáspárt, akár egy olyan utódpárt, amelyről Schöpflin
György beszélt, akár esetleg egy ketté vagy többfelé szakadt
MSZMP-nek a reformszárnya azt, hogy Nagy Imre szellemi örökösének
vallja magát, és mintegy felhasználja az ő hatalmas reputációját, az
őt körülvevő tiszteletet arra, hogy korteshadjáratot folytasson egy
kicsit az ő nevében is? Mit gondoltok erről?
- Én nem tudom, hogy ez lehetséges-e egyáltalán, mert
tulajdonképpen ahogy ahogy már az előbb Ti is céloztatok rá:
valamiképpen az a Nagy Imre, akit most eltemettek, az nem is az a
Nagy Imre volt, aki 1953-ban, vagy akár 1956 október elején egy
bizonyos álláspontot képviselt, hanem ez az a Nagy Imre volt
egyrészt, aki október 30-ikán egy bizonyos fajta álláspontot
elfoglalt, és méginkább október 4-ike után, mert az hogy ő milyen
politikai meggyőződésváltozásokon ment keresztül, azt nem tudhatjuk
- de az biztos, hogy az október 4-iki szovjet megszállás, az
nyilvánvalóan még tovább változtatta az ő álláspontját, amiről nem
tudunk semmit. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnepség - 8. folyt.
|
Én azt hiszem, hogy nehéz eldönteni azt, hogy - például Pozsgay
Imrének, hogyha az MSZMP egy kivált része élén akar állni -, akkor
érdemes-e neki ezt a koloncot vállalnia, amit az MSZMP mégiscsak
jelent a múltjával? Mert nehéz lesz azért elodázni ezeket, és
valószínűleg, hogy lesznek olyan jellegű követelések, hogy (nem
bosszúállásra) de olyan fokú követelések, hogy azok akik ilyen
törvénysértések elkövetésében felelősek, vagy utólag egyetértettek
ezekkel - azok mondjanak le. Na most így akkor ugye megtisztulhat a
párt - de nem végtelen-e ez a folyamat, ez a kérdés?
- Szerintem Magyarországnak Nagy Imre szellemi örökségére
szüksége van, mert Nagy Imre szellemi örökségét én abban látom, hogy
bevezette a többpártrendszert - helyesebben, hogy ezt lehetővé tette
- és abban, hogy kimondta Magyarország függetlenségét,
kinyilvánította Magyarországnak azt az óhaját, hogy nem kíván a
Varsói Szerződéshez tartozni, és hogy vállalta tulajdonképpen azt a
kívánságát a nemzetnek, amely a múltban, a múlt hőseivel együtt és
az 56 hőseivel együtt a magyar függetlenséget és szabadságot akarta
kivívni. Ezt a szellemi örökséget vállalni lehet és vállalnia is
kell mindazoknak, akik Magyarországon a politikai életben részt
kívánnak venni.
- Ezzel én nagyjából egyetértek, hogy ma már úgy látom, hogy
korteshadjáratot nem lehet indítani Magyarországon anélkül, hogy az
illető párt ne vállalja volna 56 örökségét.
Egyébként itt nem értek teljesen egyet Jotisky Lászlóval,
szerintem van egy harmadik pirosbetűs ünnep: és ez az október 23-ika
és ez meg fogja előzni szerintem a többpártrendszer és az általános
választásokat Magyarországon - tehát lesz még egy nagy tüntetés az
ősszel, mielőtt az általános választásokat megtartják. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 9. folyt.
|
- És, ha már ezt mondod, hadd szakítsalak közbe, mintegy
elismerve: rendben van, igen egyetértek veled, igazad van,
gondolod-e, hogy mire eljutunk október 23-ikához odaérik a helyzet,
hogy ez is pirosbetűs nap lesz, hogy munkaszüneti nap lesz és lehet
tüntetni?
- Pontosan ide akarok kilyukadni, hogy voltaképpen ez az egész
tegnapi szertartás egy-két dolgot azért még nem tisztázott. Azt még
nem tisztázta, hogy mindenki - tehát az MSZMP-t is beleértve - ezt
forradalomnak tartja-e vagy nem. Na most, hogyha az 56-os események
egy forradalmat képeztek, akkor a Kádár-rendszer volt az
ellenforradalom - és ezt valamikor tisztán ki kell mondani. Ez az
egyik.
A másik, amit szintén tisztázni kellett, ez a felelősségrevonás,
de mielőtt még odaérünk, akkor a kivégzések ügyét is napirendre kell
hozni - és tulajdonképpen egy szörnyű vérfürdőről volt szó 56 és
61-62 között. Mansfeld Péter ügyét azt hiszem ma már mindenki
ismeri: megvárták, amíg elérte nagykorát és csak akkor végezték ki.
Szerintem erre nincs precedens a civilizált Európában legalábbis a
háború óta.
Na most ezeket a nagyon fontos tényezőket azt hiszem, mindegyik
valamire való politikai pártnak vállalnia kell, de ehhez még azt is
hozzá szeretném fűzni, a párt-reformszárny szemmel láthatólag ebbe
az irányba tendál. Amikor például Pozsgay Imre sajtókonferenciát
tartott Bonnban, akkor ő 1953-tól datálta azt, hogy a magyar párton
belül mindig is létezett egy, a demokráciát támogató reformszárny.
Tehát vállalta az egész Nagy Imre örökséget. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 10. folyt.
|
Itt nemcsak kisajátításról van szó azt hiszem, hanem itt egy
komoly szándékról és egy őszinte és becsületes elfogadásának annak,
hogy igenis demokrácia és a szocializmus ügyét azért mégis lehet
valamennyire összeegyeztetni.
- Habár úgy képzelem, hogy az emberek gondolkodásában - és talán
az objektív valóságban is - ezen a téren 56 október 23-ika és
november 4-ike között lejátszódott események mégiscsak törést kell,
hogy jelentsenek. Azt sajnos sohasem fogjuk megtudni, hogy Nagy Imre
gondolkodásában ez a törés beállott-e vagy nem, de 53-ban az emberek
azt remélték tőle mint miniszterelnöktől, hogy enyhíti ezt a
mérhetetlen szenvedést, amit a kommunizmus az ország nyakába
zúdított, 56-ban a reménység az volt, hogy megszabadul az ország
ettől a rendszertől. Ti nem így látjátok?
- Énnekem az a benyomásom, hogy ez feltétlenül így lesz, mert
valahogy pontosan nem lehet tudni - mint ahogy mondod - hogy mi Nagy
Imre öröksége, úgyhogy így tulajdonképpen csak szimbolikus módon
lehet követni az ő elképzelését, mi nem tudjuk pontosan miről van
szó. Itt valójában arról lesz szó - amint Orbán Viktor mondta -,
hogy nem engedünk ma sem a 48-ból és így nem engedhetünk az 56-ból
sem, és ez az 56 ez aligha fogalmazható meg mint egy kommunista
jellegű szocialista rendszer.
- Nem, persze, hogy nem fogalmazható meg - éppen hogy nem
Az
előbb, amint mondtam: Nagy Imre öröksége az, hogy ő egy szabad és
demokratikus, független, semleges Magyarország az, amit ő
tulajdonképpen lehetővé akart tenni, vagy amit elvárt. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gyászünnep - 11. folyt.
|
- Ami nekem különben föltűnt a gyászbeszédekben: az, hogy egy
olyanfajta elvárás él az emberekben - és nem tudom, hogy ezt Tordai
Vilmos meg tudja-e erősíteni -, hogy tulajdonképpen a Nyugat
segítsen, hogy a Nyugat kellett volna, hogy segítsen, a Nyugat
cserben hagyta 1956-ban Magyarországot. Szerintem a Nyugat nem
hagyta cserben Magyarországot. A Szovjetunió eltiporta
Magyarországot, és ezt én egy hamis elvárásnak tartom, hogy a Nyugat
segítségére lenne szükség.
- Én azt hiszem, hogy erre a választ tulajdonképpen már Zrínyi
Miklós megadta annak idején ugye, aki kifejtette - azt hiszem A
Török Áfium Ellen Való Orvosság című művében -, hogy egy nemzet csak
önmagára számíthat akkor, hogyha szabadulni és boldogulni akar. De
mondjuk ennek a vitának talán a konklúziója mégis az - ha szabad így
összefoglalni -, hogy ezen a következő választáson a korteshadjárat
inkább annak a jegyében lesz, hogy melyik az a fél, amelyik 56-ot
képviseli, tehát ez a választás azt hiszem, hogy az 56-os zászló
alatt fog lezajlani. Gondoljátok?
- Én bennem már ma is teljesen biztos, hogy ez lesz az egyetlen
fontos dolog már a választásokon, bár ez kétségkívül az egyik fontos
dolog lesz, énszerintem az lesz a fontos dolog, hogy melyik az a
párt, amelyik valamiféle jövőt, reális jövőalakulást tud ígérni -
tehát a gazdasági helyzet orvoslását tudja biztosítani, vagy
legalábbis a programjával tudja biztosítani. Mert én egyetértek
Siklós Istvánnal, hogy valójában teljesen igazolhatatlan az, ahogy
Nyugattól vár segítséget Magyarország - de ennek ellenére én azt
hiszem, hogy ez nagyon általánosan elterjedt nézet Magyarországon,
hogy valamiképpen most egy Marshall-segély vagy ehhez hasonló segély
keretében a Nyugatnak kellene Magyarország hóna alá nyúlni, mert
különben a dolog lehetetlen. Namost ez irreális és nem is
igazolható, de én azt hiszem ez meglehetősen elterjedt nézet.
(folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Gyászünnepség - 12. folyt.
|
- Schöpflin György Te még, ha röviden megkérdezhetem erről a
véleményed?
- Én csak nagyon gyorsan: egyetértek ezzel, amit Tordai Vilmos
most elmondott, hogy nemcsak 56-ról van szó, hanem inkább 96-ról,
vagy a 2006-ról. És itt azt hiszem, a Nyugatnak tényleg komoly
szerepe van. Azt hiszem, hogy én nem értek egyet Zrínyi Miklóssal -
és veletek sem, akik itt idézitek -, mert ma már Európa egy egységes
kulturális és politikai tömb voltaképpen. És azt hiszem, hogy ez a
Nyugat érdeke is: hogy Magyarországon (és egyébként Lengyelországban
is) megerősödjön a demokrácia, és én úgy látom egyre inkább, hogy a
Nyugat ezért hajlandó valamit fizetni. Hogy mennyit - az egy más
kérdés.
- Kedves hallgatóink, ezzel Kerekasztal című vitaműsorunk végére
értünk. Az eszmecserében Budapestről Tordai Vilmos, Londonból pedig
Schöpflin György a londoni egyetem tanára, valamint munkatársunk
Siklós István vett részt. +++
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|