|
|
 |
|
 |
Tamás Gáspár Miklós - Nagy Imréről
|
London, 1989. június 15. (BBC, Panoráma) - A Szabad Demokraták
Szövetségének egyik vezető egyénisége, a Londonban tartózkodó Tamás
Gáspár Miklós filozófus olvassa fel írását, amelynek címe: Kié Nagy
Imre?
- Budapesten nemsokára eltemetik Nagy Imrét és társait, az
1956-iki forradalom vértanúit. A nemzet úgy érzi: itt most igazságot
szolgáltatnak. Talán nem is csak a magyar forradalomnak.
Mindazoknak, akiket meggyilkoltak e bolsevik diktatúra szolgái, a
Kossuth téren és a Mennyei Béke terén Pekingben.
A Pravda ma is azt írja, amit 1956-ban: ellenforradalmi banditák
lemészárolták a hazafias néphadsereg és biztonsági szolgálat mit sem
sejtő, ártatlan katonáit.
Honecker úr, a keletnémet vezér és államfő, melegen gratulál a
pekingi hóhéroknak.
Fiedel Castro úr, a jeles kubai forradalmár örömének ad hangot.
Magyarország és Lengyelország ma is - akárcsak 1956-ban - külön
és egyedül áll - de másként. Amit a magyarok gondolnak ma, azt
gondolják a kommunista rendszerek alattvalói mindenütt a világon, és
nem leszünk sokáig egyedül.
Amikor méltó helyére kerül végre a magyar földben és a magyar
lélekben Nagy Imre, Maléter, Gimes és a többi meggyilkolt
forradalmár, az egyik legfontosabb dolog, hogy szakítsunk a
hazugsággal, s a kegyelet és a nemzeti gyász leple alatt ne
csempésszünk hamisítványokat a magyarság tudatába.
Kié is Nagy Imre?
Nagy Imre kommunista volt. Tehát Nagy Imre nem a miénk, nem
azoké, akik már nem hisznek abban, hogy az osztálynélküli társadalom
álma, a tervgazdaság módszertana, a proletárforradalom logikája
kivezeti az emberiséget a történeti sötétségből a napvilágra.
(folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tamás Gáspár Miklós Nagy Imréről - 1. folyt.
|
Nagy Imre nem azoké, akik azt hiszik: a kommunista rendszer
sötét évtizedeit meg nem történtté lehet tenni, és Magyarországot
vissza kell vezetni az 1930-as évek terméketlen, antiliberális
konszenzusához.
Nagy Imre - noha demokratikus szocialista volt - nem a
szociáldemokráciáé - a modern szociáldemokrácia csak a piacgazdaság
szociális irányú állami beavatkozással enyhített változatát hirdeti,
nem a szocializmust, s kevésbé marxista, mint Kéthly Anna volt.
Végül és legfőképpen: Nagy Imre nem azoké, akik jeltelenül
földelték el és tartották ott 33 esztendeig, és csak az elmúlt
másfél évben döbbentek rá arra, hogy tanácsos lesz kiengesztelniük
emlékét.
Nem hatódunk meg attól, hogy a kormányzat némely tagja ott lesz
a szertartáson. Csak egy dolgot vártunk volna tőlük: a hallgatást.
Szakítani kellett volna végre a legrosszabb magyar hagyománnyal, a
nemzeti egységre hivatkozó csalással.
Kossuth Lajos temetésén is részt vettek a 67-esek, azok, akik a
kormányzót száműzetésbe kényszerítették. Nekünk nem Kossuth Ferencek
elvtelen kompromisszumára van szükségünk, csak némi szeméremre. 33
esztendő múltán a mai kommunisták egyetérthetnek akár Nagy Imre
eszméivel. De 33 esztendő kínai fala áll közöttük és Nagy Imre sírja
között. A mai reformerek Kádár alatt csináltak karriert. Ha
pirulásra nem is képesek, elhallgatni talán még tudnának.
Kié hát Nagy Imre?
Azt hiszem azoké, akik az elmúlt 33 évben szocialista eszmék
alapján szálltak szembe Kádár rendszerével. Önzetlenül mondom ezt,
hiszen a magam ellenállása nem volt szocialista. Azoké Nagy Imre,
akik hűségesek maradtak hozzá Magyarországon és az emigrációban, és
azoké az ellenzékieké, akiket példája ihletett. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tamás Gáspár Miklós Nagy Imréről - 2. folyt.
|
Mi többiek, csak gyászolók vagyunk. Gyászoljuk 1956 hőseit,
gyászoljuk a megtiport országot. De a gyász sem illet meg mindenkit.
Nem illeti meg Kádár János pártját, a Magyar Szocialista
Munkáspártot, sem szövetségeseit. Nekik legalább egy napig el kell
hallgatniuk.
Meglehetősen közömbös, hogy a mai kommunisták rehabilitálják-e
Nagy Imrét. Ez az ő belső ügyük. Remélem, hogy amikor Király Béla,
Rácz Sándor, Vásárhelyi Miklós és 1956 többi hőse elmondja
gyászbeszédét, a kommunisták, az MSZMP emberei otthon maradnak, és
átélik a szégyen megtisztító kínját. Mi többiek pedig elbúcsúzunk a
történelem egy lezárult fejezetétől.
Kiderült, hogy a szocializmus demokratikus reformja, 1956
alapeszméje lehetetlen. Nagy Imrének és sokezernyi társának hősi
halála erre bizonyíték. Mi igazi, szabadelvű és alkotmányos
demokráciát akarunk. A magyar történelem legújabb fejezetét nem
kezdhetjük ravaszkodó csalással. +++
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|